Eden xo (avagy Jessica Eden Malakouti) a Jessie and the Toy Boys nevű egyszemélyes formációval kitűnt popzenei érzékenységével, viszont a játékfiúk nélkül már nem egy izgalmas jelenség.
No, nem azért, mert a toy boyok ellopták volna tőle a rivaldafényt (mert egyébként ők csak műanyagfigurák voltak az EP-borítón, vagy a fellépésekkor férfitáncosok adták ezt a fajta körítést), hanem mert a minőségi dance-poptól elindult a másolás felé (a sablon-szintipopos Too Cool to Dance-et nem említhetjük egy lapon a kaliforniai életérzéssel átitatott We Own the Nighttal). A Prospect Parktól a Virgin Recordshoz átigazolva az énekesnő közelebb került az áttörés lehetőségéhez, ám az mégse jött el. Most újra független színekben próbál elismerést kicsikarni a nagyérdeműtől.
A Dirty Blonde már 2015 óta porosodott a fiók mélyén, és nem igazán világos, hogy miért kellett azt kivenni onnét: a zongorával túldramatizált alapokon át az énekesnő Gwen Stefanira emlékeztető hanggal énekli, hogy tudja, ki ő: egy vérszomjas, harcias koszos szőke. Magabiztos, de nagy csoda lenne, ha ez indítaná be Eden xo sínylődő karrierjét.
Értékelés: 5/2
Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!


0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése