A nemrég a Szigeten is fellépő Nothing But Thieves november végéig koncertekkel van betáblázva, miközben hamarosan egy új EP-t is piacra fognak dobni. A korong első előfutára stílusilag nem különbözik túlságosan attól a vonaltól, amit tavaly elkezdtek.
2017-es albumuk, a Broken Machine a cím nélküli debüt lemezükhöz képest nagyon elsietettnek hangzott, polírozásnak vagy esetleges átgondolásnak nyoma sem volt. A srácok folyamatosan turnézzák körbe a világot, két performansz között eredményes munkát végezni bizonyára nem könnyű. Én egy kicsit csalódottan nyugtáztam a kész műt, mégis élőben működtek ezek a szerzemények. A Forever & Ever More is aztán színpadra kész: az erős basszusok, a felrázó dallamok és Conor Mason elképesztően terjedelmes hangja továbbra is arénákat fognak megtölteni. Hogy ez diszkográfiájukban hol foglal helyet, hát, nem feltétlenül az élboly közelében kell keresni azt. A líraiság kezd eltűnni, egyre inkább a zúzásra mennek. Persze, a rock alapja mindig is a lázadás volt (főleg, hogy itt az átlagéletkor harminc alatt van), de a Nothing But Thieves eddig nem félt attól, hogy érzelmekkel hígítsák a dalaikat. Legalább a hardrockot most már jobban csinálják, mint a Broken Machine-on.
A Nothing But Thieves EP-je, a What Did You Think When You Made This Way? október 19-én jelenik meg.
Értékelés:
Cím: Forever & Ever More Előadó: Nothing But Thieves Kiadó: RCA Records Megjelenés: 2018. augusztus 27. 3 perc
Ha valaki azt mondta volna nekem cirka öt évvel ezelőtt, hogy a V, mint Viktóriából kikerült Ariana Grande lesz az évtized egyik legnépszerűbb énekesnője, akkor bizonyára kinevettem volna. De még a korábban kiadott Problemből, Focusból vagy a Break Free-ből se tűnt úgy, hogy komolyan kellene venni az énekesnőt. Aztán a 2016-os Dangerous Womannel felnőtt a feladathoz, az album tele volt szuperebbnél szuperebb dalokkal. A Sweetener megjelenése előtt menedzsere azt nyilatkozta, hogy Grande kész szintet lépni. Nos, ez itt és most elmaradt.
Az egész érát hatalmas érdeklődés követte a kezdetektől, hogy az énekesnő a tavalyi tragikus esemény után (a manchesteri koncertje után terrortámadás történt) hogyan folytatja tovább. A felvezető no tears left to cry ugyan aranyos, de eléggé tinglitangli lett, valamint a második God is a woman se indított spekulációkat arról, hogy Isten tényleg nő-e. Az album nagyjáért Pharrell Williams felelt, aki az utóbbi időszakban nagyon vegyeseket alkotott (elég csak Justin Timberlake idei albumát elővenni), ez egyszer is kiélhette magát. Az általa fémjelzett blazed méteres lépésekben távolodik el az intrótól, a raindrops (an angel cried)-tól, legalábbis a nyitás után nem gondolnánk, hogy ilyen fordulatot vesz az anyag. A the light is coming izgalmas és kétségkívül érdekes, az énekesnő kisebb-nagyobb sikerrel próbál illeszkedni Williams zagyva stílusához, viszont az R.E.M már nem működőképes egyik fél részéről sem. A successfullal és a címadó sweetenerrel Meghan Trainor talán jobban járt volna, mert Grande ezt a fajta játékosságot nem tudja olyan könnyedén hozni, mint kolléganője. Cuki (lehet, hogy néhány év múlva már ciki lesz...), hogy vőlegényének is szánt egy dalt, a pete davidsont, de közepes lett, akárcsak a Missy Elliott-tal közös borderline, melyet a rappernő betétje tesz vérszegénnyé. Grande akkor a legjobb, amikor a ritmusok hagyják érvényesülni az énekét: az everytime, a get well soon és a breathin mind kitűnnek a listáról, és közelítenek ahhoz az elképzeléshez, amit ezzel a lemezzel közvetíteni akart. Utóbbi határozza meg legjobban az alkotás eredeti, álmodozós témáját, amikor is ő szorongással küzd, majd megtalálja azt a személyt, akihez a problémájával fordulhat: „Néha nehéz megtalálni az utamat a felhőkhöz / Kapcsold ki, olyan hangosak tudnak lenni / Arra az időre emlékeztetsz, amikor a dolgok nem voltak annyira bonyolultak / Csak látnom kell az arcodat”.
Egészében az érzelmek átadását megakadályozza az összhang hiánya, így aztán Ariana Grande művészi fejlődése se érik be. Kissé zűrzavaros az album, viszont a második fele tartogat néhány szép pillanatot.
Értékelés: 5/3
Cím: Sweetener Előadó: Ariana Grande Kiadó: Republic Records Megjelenés: 2018. augusztus 17. 15 dal, 47 perc
A One Directionből ismert Liam Payne számos kislemez után előrukkolt egy négydalos EP-vel, a First Time-mal, amely teljes hosszúságú LP-jét szándékozik felvezetni.
Míg a One Direction tagjai, Harry Styles, ZAYN és Niall Horan mind megkaparintották az albumeladási listák első helyét, és a kritikusok is viszonylag szerették a megjelenéseiket, addig a többiek, Louis Tomlinson és Liam Payne még mindig a nyomukban loholnak. Payne első szólódala, a Strip that Down top tizes lett az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is, ám a szakma közel sem volt lágyszívű; a Time felrakta azt a 2017 legrosszabb dalainak listájára. A kritikusok többször kitértek arra, hogy Payne Justinosítani szeretné magát, az EP-t hallva a kérdés inkább az, hogy melyik Justinra akar hasonlítani: Timberlake-re vagy Bieberre? Mivelhogy az egész mű olyan, mintha másokról és másokat másolna. A címadó First Time ott folytatja, ahol előző kislemeze, a Familiar félbemaradt: latinos ütemeken keresztüli vágyakozás az áhított nő iránt. A refrént Bieber What Do You Mean?-jéből is kölcsönözhette volna, sok különbséget nem lehet felfedezni a kettő között. „Túl sok bolond hallgat itt” – szól az R&B-s Home with You-ban, a legértékelhetőbb dalban az ittlévők közül, igaz, ez sem túl egyedi. Először énekel balladát Payne a Depends on It formájában, itt az explicit tartalomtól se zárkózik el. A Slow-ban véget vet kapcsolatának, valószínűleg ezt Cherylnek címezte, akivel néhány hónapja szakítottak. Arra elég lesz, hogy a bulvár kissé szétszedje.
Értékelés:
Cím: First Time Előadó: Liam Payne Kiadó: Capitol Records, Hampton Records Megjelenés: 2018. augusztus 24. 4 dal, 12 perc
Janet Jackson nemrégiben azzal okozott szenzációt, hogy ötven felett adott életet fiának. Terhessége megszakította előző albumának, az Unbreakable-nek a népszerűsítését. Egy évnyi szabadság után folytatja az éneklést, ezúttal Daddy Yankee társaságában.
Jackson egyértelműen túl van a karrierje fénypontján, de a Made for Now-ból egyáltalán nem az jön le, mint aki befejezte volna a pályafutását, és csak gyengébb dalokra futná tőle, hogy fenntartsa valamelyest a hírnevét – előző lemeze legalábbis ilyennek tűnt. Azért ez a dal se egy magnum opus, de elég ahhoz, hogy megállapítsuk, az énekesnő tudja hozni a ritmusokat, ha kell. A Made for Now reggaetónt, popot és dancehallt kever össze, ezek együtt ugyebár nagyon népszerűek lettek az elmúlt években, azonban ő nem követi a trendet, hanem inkább magára szabja azt. Nem kizárt, hogy sláger lesz belőle, bár (az énekesnő kora miatt) kétlem, hogy kapkodni fognak utána a rádiók...
Új erőre kapott a sztár, de hogy ez az erő az albumig ki fog-e tartani, az már más kérdés. Mindenesetre Jacksonnak nagyon kellett egy kis vérfrissítés, és ez be is jött neki.
Értékelés:
Cím: Made for Now Előadó: Janet Jackson és Daddy Yankee Kiadó: Rhythm Nation, Cinq Megjelenés: 2018. augusztus 17. 3 perc
Jennifer Lopez hétfőn kapta meg az MTV Video Music Awards Michael Jackson Életműdíját, amit azok nyernek el, akik évek, évtizedek során számos lenyűgöző zenés kisfilmmel örvendeztettek meg minket. Azt lehet mondani, hogy az énekesnő nagyon is megérdemelten lett kitüntetve, hiszen közel húszéves karrierje alatt sorra gyártotta a jobbnál jobb videókat. Ezek közül tízet emelek most ki.
10. Do It Well (2007)
A megjelenésekor hatalmas botrányt kavart a klip, melyben az énekesnő egy szexnightklubból ment ki egy kisfiút (a fiát?), akit a konyhában dolgoztatnak. Ő akciófilmsztárokat megszégyenítő módon leszámol az ellenséggel; a rossz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig győzedelmeskedik.
9. Get Right (2005)
Jennifer Lopez hét alteregóba bújik bele a Get Right videoklipjében, a legjobb mégis az, amikor saját magát hozza a szürkés háttér előtt. Tizenhárom évvel ezelőtt mindenki azt a fekete szőrmés kabátot és azt az izzadt szürke pólót akarta beszerezni magának. A koreográfia szintén nagyon király.
8. Jenny from the Block (2002)
'02-ben Jennifer Lopez volt a legnagyobb celeb a tengerentúlon, a magazinok állandóan Ben Affleckkel való kapcsolatáról cikkeztek, a paparazzók a nyomukban jártak. Francis Lawrence rendező ezt vette alapul a Jenny from the Block klipjében: betekintést nyerhetünk a hírességek hétköznapi világába, Lopeznek még a jachton sincs nyugta, mert a kíváncsi tekintetek állandóan rá szegeződnek.
7. Ain't Your Mama (2016)
Eleinte magával a dallal nem tudtak mit kezdeni a kritikusok, és a közönség is érdekesnek találta, hogy Lopez soulosabb irányba ment el. A Meghan Trainor írta Ain't Your Mama a feminizmusról szól, a klip négy évtized női figuráit demonstrálja, a végén pedig mai hölgyek táncolnak a jogaikért.
6. First Love (2014)
A First Love a szerelmet és a ragaszkodást hirdeti, mivel különböző helyzetekben (szélben és vízben az isten háta mögött) mutatja be egy nő és egy férfi kapcsolatát, ami azt jelentheti, hogy a szerelem mindent túlél, ha egy olyan partnert találunk, aki a legnehezebb helyzetekben is kitart mellettünk.
5. I'm Glad (2003)
Lopez az I'm Gladdel bizonyította be, hogy ő egy kitűnő táncos. A klipben az 1983-as Flashdance-et dolgozták át, és igazították az I'm Glad dallamaihoz, olyannyira, hogy ha újraforgatnák a filmet, Lopez eséllyel pályázhatna a főszerepre.
4. I'm Gonna Be Alright (2002)
A bronxi Jennifer Lopez hitelesen tudja adni a bronxi Jennifer Lopezt. Nagyon minimalista, de önfeledt, láthatóan Lopez büszke a származására, és szívesen tér vissza a gyökereihez. A smink, a ruhák, a frizurák és a helyszínek is kivétel nélkül mind szuperek a videóban.
3. Play (2001)
A maga korában rendkívül impozáns volt, ma már inkább mosolygunk rajta, hogy az évezred elején milyenek voltak a speciális effektek. Mindenesetre néhány jelenet még most is megfelelne, a Play igenis ütős. A dalnak alapból van egyfajta atmoszférája, amit a kisfilm tökéletesen átad, hiszen minden a zenéről és a táncról szól.
2. Papi (2011)
Erről a klipről aztán elsőre meg lehet állapítani, hogy nem volt egy olcsó mulatság, de legalább megfelelően költötték el azt a sok pénzt. A történet szerint Lopez megeszik egy sütit, majd minden férfi a kegyéért küzd a városon át. Emögött egyébként több van, ugyanis a forgatások előtt két hónappal jelentette be, hogy elválik férjétől, Marc Anthonytól, szóval valószínűleg egy kisebb bosszúnak ér fel az alkotás...
1. Qué Hiciste (2007)
És ha már Marc Anthony, akkor a Qué Hiciste is hozzá köthető, igaz, itt csak dalszerzőként, a videóhoz nem hiszem, hogy túl sok köze volt. A kisfilmben az énekesnő új életet kezd: átfesti a haját, felrobbantja az autóját (ez egyedül a leglátványosabb pillanat a videográfiájában), majd a sivatag kellős közepén nekivág a kalandoknak. A vágások egyébként pazarok, a jelenetek a pörgős riffekhez igazodnak.
Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb zenei listákról!
A Bad Rabbits (azaz rossz nyulak) névről talán a Def Leppard (vagyis süket párduc) juthat az eszünkbe, pedig a két együttes stílusilag nem is állhatna egymástól távolabb. A Bad Rabbits ugyanis funkot ötvöz rockelemekkel (a Maroon 5 is hasonló műfajban utazott, még mielőtt feláldozták magukat a pop oltárán). Meg ott van az R&B is, szóval az eredményből a két szélsőséges műfaj kedvelői is csemegézhetnek. Papíron.
Merthogy a Mimi inkább az utóbbit hozza, azt is Bruno Mars-féle módon, mármint mintha azokat a dalokat nyúlták volna le, amiket Mars meghagyott más előadóknak. Az Ain't a Crime teljesen olyan, mint az énekes That's What I Like-ja kevésbé rádió-kész változatban. De az Eyes on You-t és a Dollars & Change-et még ő is megirigyelné magának: a polarizált groove-okat fülbemászó formában tárják elénk, nem kérdés, hogy ezek a lemez legjobbjai. Az első három dal sajnos nem tartogatja azt a bombasztikus hatást, mint az album utolsó fele; a címadó Mimi refrénje különösen idegesítő, az F on the J-O-B kissé kilóg az üde felhozatalból, a Mysterious pedig inkább demónak hangzik.
Talán, ha a Mimi több lenne hét dalnál, akkor máshogy alakulna az értékelése. Egy kicsivel változatosabb hangszerelés több lelket adna, de legalább az esze a helyén van.
Értékelés:
Cím: Mimi Előadó: Bad Rabbits Kiadó: Bad Records Megjelenés: 2018. augusztus 9. 26 perc
A harmadik, vagyis az utolsó rész máris találva. Ha lemaradtál volna az eddigiekről, akkor az első részt itt, a második részt pedig itt olvashatod el és hallgathatod meg. Ha pedig kedvet kaptál a kihíváshoz, nyugodtan posztold te is a közösségi platformokon, illetve a saját blogodon!
21. nap: Egy dal, aminek a címében név van
Jennifer Lopez: Jenny from the Block (feat. Jadakiss & Styles P) (2002)
Ő még mindig Jenny a blokkból.
22. nap: Egy dal, ami segít túllépni
Avril Lavigne: Everybody Hurts (2011)
Avril Lavigne-re mindig lehet számítani egy kis jó szóért.
23. nap: Egy dal, amit szerinted mindenkinek meg kellene hallgatnia
Wynter Gordon: TKO (feat. The Oxymorron) (2012)
Kapásból húsz dalt fel tudnék sorolni, azonban egy olyat teszek ide, ami alulértékelt avégett, hogy kevés ember hallotta.
24. nap: Egy dal egy bandától, akiktől azt kívánod, hogy bárcsak még mindig együtt lennének
Azt hiszem, hogy szakítós dalok terén hiányosságaim vannak, mert elég sokat törtem a fejemet rajta.
28. nap: Egy dal egy előadótól, akinek szereted a hangját
Nickelback: Savin' Me (2007)
Chad Kroeger a világ legjobb énekese. Ennyi.
29. nap: Egy dal, amire a gyerekkorodból emlékszel
Shaggy: It Wasn't Me (feat. RikRok) (2000)
Már korábban ellőttem már három dalt, amiket imádtam a gyerekkoromban, de itt egy újabb az ált' isiből. (Persze, ekkor még nem tudtam, hogy miről is szól valójában. De ha tudtam volna, akkor is hallgattam volna.)
Énekesnő, dalszerző, színésznő, rendező, üzletasszony, aktivista, melegikon, legenda, popkirálynő. Megannyi szakmával, titulussal lehetne jellemezni a héten hatvanéves Madonnát, minden idők legsikeresebb női előadóművészét. Harminchat éves karrierje során tizenhárom albumot jelentetett meg. A poszt bemutatja a legjobb dalát minden egyes lemezéről.
1. Holiday (Madonna, 1982)
Madonna
Noha őt nevezik a pop királynőjének, pályafutása meglehetősen nehezen indult be. Az 1982-es debütáló albumáról az első két kislemez, az Everybody és a Burning Up képtelen volt felkapaszkodni a világ legjelentősebb slágerlistáira, az áttörést a Holiday hozta meg számára. Az albumról jobb dalt nem is lehetett kiválasztani: Madonna az Earth, Wind & Fire inspirálta nótában egy nyaralással egybekötött ünneplésre invitál meg minket, a dallamok hallatán szívesen elfogadjuk a meghívását.
Említést érdemel: Burning Up
2. Like a Virgin (Like a Virgin, 1984)
Like a Virgin
Like a Virgin című dalával ekkor már popikon volt a szó legszorosabb értelmében, így aztán az azonos címre keresztelt album is óriási népszerűségnek örvendett. Ez volt az a pillanat, amikor Madonna a szexualitás köré kezdte gyártani a szerzeményeit, habár itt még pont a szexuális aktus elé helyezte magát. A Like a Virgin meglehetősen szarkasztikus, sokféle értelmezése létezik, a magyarázatot Madonna egyénileg ránk hagyja. Fülbemászó dallama, viszonylag egyszerű szerkezete megjegyezhető teszi, ezért aztán ez az egyik legemlékezetesebb dala is.
Említést érdemel: Material Girl, Stay
3. Jimmy Jimmy (True Blue, 1986)
True Blue
Madonna a két évvel későbbi True Blue-val aztán elindult a felvilágosulás útján, de azért még nem teljesedett ki teljesen. Több dalban vitázott az apjával (a legismertebb a Papa Don't Preach), amiért ő más eszméket követ. „Az apám azt mondja, neked csak egy jó verésre van szükséged” – énekli az additív refrénű Jimmy Jimmyben, a lemez legjobb darabjában. Az Oh Jimmy Jimmy sor állandó ismételgetése egy életre beleég az agyunkba.
Említést érdemel: Open Your Heart, La Isla Bonita
4. Like a Prayer (Like a Prayer, 1989)
Like a Prayer
A vallás és a szex két olyan téma, ami mindenkit érzékenyen érint, és amiről mindenkinek megvan véleménye. Ő ezt a kettőt vegyítette Like a Prayer című dalában, habár maga a lemez egésze a cím ellenére nem éppen erről szól: megemlékezik édesanyjáról (Promise to Try), bemutatja apjával való kapcsolatát (Oh Father), nőket buzdít nyitottságra (Express Yourself). Csakhogy a Like a Prayert (a dalt) egyfajta ördögi erő lengi körbe – nem csoda, hogy Madonna egyszerre volt a legünnepeltebb és a legvitatottabb énekesnő is a 80-as évek legvégén.
Említést érdemel: Till Death Do Us Part, Cherish
5. Erotica (Erotica, 1992)
Erotica
A legendás Like a Prayer után bármivel előrukkolhatott volna, nehezen tudta volna felülmúlni előző anyagát, legalábbis kereskedelmileg biztosan. Ő tovább döntötte le a szextabukat az Eroticával, tehát sok meglepetést nem okozott a korábbi anyagaihoz képest. Itt is a címadó tétel a lemez legkiemelkedőbb darabja: az énekesnő éneklés helyett beszéddel kelt erotikus hangulatot.
Említést érdemel: Fever, Waiting
6. Secret (Bedtime Stories, 1994)
Bedtime Stories
Nem csak Bedtime Stories, hanem a teljes diszkográfiájának is az egyik legjobb dala a Secret. Éneklése rendkívül erőteljes, ily módon kompenzálja a minimális hangszerelést. Legyen az a gitár, a tempósabb refrén vagy a hümmögés a szövegrészek között, ezek együtt egy kerek produkcióként kellemes élményt nyújtanak a hallójáratoknak. Mellesleg nagyon érezhető benne az 1990-es Justify My Love lenyomata.
Említést érdemel: Survival, Inside of Me
7. Frozen (Ray of Light, 1998)
Ray of Light
A Frozen a Secret szexmentes párja. (Vagy az előzménye, esetleg a folytatása?) A kritikusok még mindig a Ray of Lightot tartják a híresség magnum opusának, és akárhogy is vitatkoznék velük, inkább nem teszem. Mindenesetre Madonna a legjobb formáját hozza a Frozenben, akárcsak William Orbit, akinek az elektronikus ütemei ma már a védjegyének számítanak.
Említést érdemel: Candy Perfume Girl, The Power of Good-Bye, Swim
8. Don't Tell Me (Music, 2000)
Music
Mennyire klisé elnevezni egy albumot Musicnak? (Egy évvel később az NSYNC Celebrity albumcímmel és Pop dalcímmel nyomult, szóval nem lehet azt mondani, hogy nem volt hatással másokra.) Meglepő, hogy egy ennyire sokszínű (pop, elektropop, folk, country, rock) lemez egységet tud képezni, de Madonna (vagyis a kiadó képviselete) felismerte, hogy az ezredfordulókor a zenei placcon megtalálható volt mindenféle tarkabarkaság, miért ne lehetne őket felrakni egy lapra? A pörgős, elektropopos Music után a nyugisabb, countrys Don't Tell Me egy különös folytatás volt, mivel a két dal ég és föld, mégis a Don't Tell Me country és a dance ötvözete mindenből hoz valamit, ezáltal jobban szolgáltatja a dallamokat is.
Említést érdemel: Runaway Lover, Gone
9. Die Another Day (American Life, 2003)
American Life
Az American Life-fal megtapasztalta, hogy a csúcsról könnyen a mélybe lehet zuhanni. Az amerikai társadalmat erősen kritizálta a dalokban, amiket a 2001-es terrortámadás után nem mindenki tudott könnyen befogadni. A Die Another Day 2002-ben a James Bond: Halj meg máskor című film betétdala lett, majd felkerült az egy évvel későbbi lemezére. Műfajilag elektroclash, ami futurisztikussá varázsolja a produkciót (igen, még tizenhat évvel később is jövőbelinek érződik), az énekesnő hangja is hozzáilleszkedően eltorzult. A szimfonikus aláfestés drámai, mégis kiváló az elektronikához.
Említést érdemel: Hollywood, Nothing Fails
10. Jump (Confessions on a Dance Floor, 2005)
Confessions on a Dance Floor
Jobbkor nem is érkezhetett volna meg a digitális korba, amikor is a fizikai eladásokat kezdték átvenni a letöltések, ő a Hung Uppal méltóképpen visszatért – egyike volt a legkelendőbb digitális kislemezeknek '05-ben. Persze, itt a kiadó A&R-jét is óriási dicséret illeti, amiért az énekesnőt ki tudta húzni az American Life gödréből, és újra a legfényesebben ragyogó popcsillaggá tette őt. A Confessions on a Dance Floor legjobb vallomása a Jump, melynek kirobbanó energiái igazolják, hogy Madonna örök ifjú, a kor pedig csak egy szám.
Említést érdemel: Sorry, Push
11. Devil Wouldn't Recognize You (Hard Candy, 2008)
Hard Candy
A 2000-es évek végén Nelly Furtadótól 50 Centig szinte mindenki Timbalanddel akart együtt dolgozni, ebből pedig ő sem maradhatott ki. A Hard Candyt felvezető 4 Minutesben Timbaland előadóként is közreműködött Justin Timberlake mellett, ám a Devil Wouldn't Recognize You-ban mindketten dalszerzőkként (illetve Timberlake háttérvokalistaként is) meghagyták az énekesnőnek a rivaldafényt. A Devil mintha Timberlake FutureSex/LoveSoundján lévő Losing My Way párja lenne: melankolikus dallamok, misztikus hatás, mélyreható dalszöveg – ezek mind jól mennek Madonnának.
Említést érdemel: 4 Minutes, Miles Away
12. Girl Gone Wild (MDNA, 2012)
MDNA
Habár egy kicsit egysíkú és az autotune használata is szembeötlő, de hasonlóan énekel a Girl Gone Wildban, mint a karrierje elején. Na, nem emiatt ez a legjobb nóta az MDNA-en: egyfajta emlékeztető arra, hogy Madonna még mindig a melegközösség legnagyobb istennője, úgyhogy csajok (és pasik), irány a táncparkettre megvadulni!
Említést érdemel: Masterpiece, Beautiful Killer
13. Hold Tight (Rebel Heart, 2016)
Rebel Heart
Négy évtizeden át a legkülönbözőbb műfajokba kóstolt bele, a Rebel Hearttal egy új szintre emelte magát előadóművészként. (Pedig aztán jól megszívta, mert három hónappal a kiadása előtt kiszivárgott az internetre.) Ikonikusan és ironikusan (Iconic) saját magát ünnepeli (Bitch I'm Madonna, Holy Water) a lemezen, karrierjének mélységeiről és magasságairól (Veni Vidi Vici) is beszámol. Hiába van rajta Avicii, Mike Tyson vagy Kanye West, Madonna a nyers valójában az igazi. Ha hinni lehet a krediteknek, a Hold Tightot egymaga producelte: egy rendkívül könnyed, ugyanakkor felemelő remekmű, amely felhelyezi a koronát mind a lemezre, mind Madonna fejére.
Említést érdemel: Ghosttown, Best Night, Holy Water
Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha szeretnél értesülni a legújabb zenei listákról!
Ciara aztán nem szórakozik. A Level Up után a Teknóval felvett Freak Me is rendesen ott van a szeren.
Alig egy hónapja, hogy az énekesnő a Level Uppal visszatért (három bejegyzésben is áradoztam róla, szóval most nem teszem), két hete jelent meg a remixváltozata, de ő nem vár, és máris előrukkolt a következő kislemezével, ami épp ugyanolyan jó módon szokatlan. Ez nem is elsősorban az énekesnőnek köszönhető, hanem a mintául szolgáló dalnak, a Before Nkónak, melyen a producer, J.R. Rotem nem sokat módosított; erősen érezhetők rajta az afrikai motívumok (mivel alapvetően egy nigériai produkcióról van szó). A címnek ne higgyen senki, az ijesztés közelében sincs: ez egy teljesen chill dal, amit Ciara nagyon elénekel, sőt, megkockáztatom, hogy karrierje során még soha nem énekelt annyira jól, mint mostanság. Viszont Tekno vendégszereplése nem sokban különbözik az eredeti verzióban lévő D'Prince-étől, vélhetően az Afrobeatsben utazó énekes csak azért ugrott be, hogy kiköltse az űrt. Mindenesetre Tekno egyre nagyobb hírnevet szerez magának a tengerentúlon, és ha már Ciara felkérte őt, lehet, hogy a közeljövőben más amerikai sztárok mellett is fel fog tűnni, remélhetőleg egy sokkal egyedibb stílusban.
Értékelés:
Cím: Freak Me Előadó: Ciara featuring Tekno Kiadó: Beauty Entertainment, Warner Music Group Megjelenés: 2018. augusztus 10. 3 perc
Folytatom a harmincnapos dalkihívást a második résszel, vagyis a tizenegyedik naptól a huszadik napig. A kihívás első részét (az első naptól a tizedik napig) ide kattintva olvashatod el. A harmadik, utolsó rész pedig jövő héten, csütörtökön érkezik.
11. nap: Egy dal, amit sohasem unsz meg
All Saints: Pure Shores (2000)
Túlságosan sok van, úgyhogy ráböktem egyre.
12. nap: Egy dal a korai tinédzseréveidből
Will Smith: Switch (2005)
Mivel a kedvenc zenei korszakom a tízes éveim elejéből való, nagyon nehéz volt ezt kiválasztani. Emlékszem, hogy az osztálytársam házában állandóan erre a dalra vártuk a VIVA-n, és csak akkor mentünk ki az udvarra, ha már lejátszották.
13. nap: Kedvenc 70-es évekbeli dalod
Bee Gees: Stayin' Alive (1977)
R.I.P. diszkó.
14. nap: Egy dal, amit lejátszanál az esküvődön
Carly Rae Jepsen: Run Away with Me (2015)
Nem hiszem, hogy valaha lesz esküvőm, vagy ha lesz, lakodalom kizárva, de azért próbáltam megtalálni a legkevésbé nyálas szerelmes dalt.
15. nap: Egy dal, ami feldolgozás
Giorgio Moroder: Tom's Diner (feat. Britney Spears) (2015)
Britney + vocoder = <3
16. nap: A kedvenc klasszikus dalod
Antonio Vivaldi: A négy évszak Tavasz
Jajdenemszeretem a klasszikus zenét, de ezt azért elviselem.
17. nap: Egy dal, amit szívesen énekelnél duettben karaoke-n
Britney Spears: 3 (2009)
Nem biztos, hogy duett lenne belőle, mert totál profi vagyok ebben.
18. nap: Egy dal abból az évből, amikor születtél
En Vogue: Free Your Mind (1992)
Tuti, hogy képes a földrengések előidézésére.
19. nap: Egy dal, ami elgondolkodtat az életről
Ana Johnsson: We Are (2004)
A legeslegkedvencebb dalom a legeslegkedvencebb filmemből. Mindamellett mélyreható igazsággal.
20. nap: Egy dal, ami több jelentéssel bír számodra
Aqua: Barbie Girl (1997)
Gyerekként azt hittem, hogy Barbie-babákról szól. Ma már nem így gondolom.
Diana Gordon (korábbi nevén Wynter Gordon) az utóbbi időszakban nem énekelt, hanem másoknak írt, többek között Beyoncénak három dalt Lemonade című albumára. A 2015-ös Five Needle után tegnap adta ki új EP-jét, a Pure-t.
Gordon 2012-ben a dance-popról vonult át a kortárs R&B-re. Ebben a közegben sokkal otthonosabban mozog, és habár eddig sem panaszkodhatott, mert a diszkográfiája tele van erős szerzeményekkel, ő ezúttal mindent elölről kezd a műfaj határain belül. Miután nem találta az egyensúlyt magánélete és színpadbeli perszónája között, felvette születési nevét, és saját tapasztalatait öntötte ki dalok formájában. „Ne felejtsd el a családodat / Ne felejtsd el a nevedet” – énekli a Kool Aidben. A Pure gyerekkori élményeit tartalmazza: anyjával sokat vitatkozott (Wolverine), megismerkedett egy nála sokkal idősebb férfival (Too Young), tizenhét évesen elköltözött otthonról, visszaemlékezik a múltra (Kool Aid, Moment to Myself), még rég nem látott apjának is megköszöni, hogy nehezebbé tette az életét (Thank You). Csak öt dal, csak tizenhét perc, de lehet érezni, hogy Diana Gordon és Wynter Gordon valóban nem ugyanaz: Diana érettebb, tapasztaltabb és kevésbé vibráló, sokkal komolyabban kell őt venni.
Értékelés:
Cím: Pure Előadó: Diana Gordon Kiadó: saját kiadású Megjelenés: 2018. augusztus 3. 17 perc
Olyan, mintha 2008 lenne. ZAYN beveti a nehéz tüzérséget egy sláger reményében – ahogyan azt sokan tették a társelőadó úriemberrel tíz évvel ezelőtt. Csakhogy Timbaland azóta nem igazán készít rádió-kész nótákat, vagy ha mégis, azok csak ritkán lesznek kislemezek.
ZAYN-ből Timbaland nem faragott következő Justin Timberlake-et, inkább mintha az Empire című sorozat első évadának soundtrackjéről (melynek a zenei producere szintén ő volt) kölcsönözte volna dalának, a Too Much-nak az alapját. Ahogy a soundtrack sem túl izgalmas, úgy ez a dal se. Timbaland egy felületes alkotást rakott le az asztalra, éneklős (rappelős?) betétjét is teljesen mellőzni lehetne. ZAYN a saját részét annyival toldotta meg, amennyit Timbaland kihagyott a produkcióból: a hangja tündököl, apait-anyait beleadott az élvezhetőség érdekében, csak az érzelmekről feledkezett meg. Ez mégis csak két ember feladata kellene, hogy legyen...
Értékelés:
Cím: Too Much Előadó: ZAYN featuring Timbaland Kiadó: RCA Records / Sony Music Hungary Megjelenés: 2018. augusztus 2. 3 perc
Míg az Egyesült Államok Cardi B-t ünnepli, mint az első rappernőt, akinek két dala is felért a Billboard Hot 100-lista csúcsára, addig Iggy Azalea feltámadt hamvaiból új EP-jével, a Survive the Summerrel.
Régebben úgy tűnt, hogy Azaleát nem lehet kiszorítani a női hiphop teréről, ám a kezdeti sikerek után lecsúszott a ranglétra aljára. Folyamatosan késleltette új albumának megjelenését, pedig minden évben adott ki kislemezeket, idén elsőként a Quavóval közös Saviort, mely egyébként most nem kapott helyet ezen a projekten.
Az EP-t felvezető Kreamet elég sok pozitív visszajelzéssel illették, még ha az a slágerlisták utolsó pozícióinál feljebb nem is került. Valóban jó lett, habár Azaleának van egyfajta arrogáns stílusa, amivel a legjófejebb nőnek akar látszani, miközben tojik a világ tetejére, szóval az információáramlást attitűdje kissé gátolja. Ettől függetlenül a középlemez nettó tizenöt perc élvezettel szolgál, és már a címadó Survive the Summer első néhány sorából is kitűnik, hogy ez az anyag bizony túltesz debütáló albumán, a The New Classicon. A lemez egyáltalán nem lassít a kezdeti hévből, az ausztrál rappernő a legrosszabb fehér ribanc a játékban, ahogy azt a negyedik Hey Iggy taglalja. Kihasználja a rendelkezésre álló játékidőt, nagyon gyorsan lép egyik tételről a másikra, ezért aztán azok lehetnének hosszabbak is: a Kawasakiban és az OMG-ben több a mondanivaló, mint amit ő kihoz belőlük, túl hamar fejezi be. Illetve hiányoznak róla a dallamosabb tételek, mint amilyen a fentebb említett Savior is, de ha azokat egy teljes hosszúságú LP-re tartogatja, akkor nem lehet kifogásom.
Értékelés:
Cím: Survive the Summer Előadó: Iggy Azalea Kiadó: Island Records Megjelenés: 2018. augusztus 3. 15 perc
Svédország legjobb dance-pop-importőre nyolc év után először jelentkezik önálló anyaggal. Robyn Missing U-jára tényleg érdemes volt várni.
Igazából az énekesnő ez idő alatt is meglehetősen aktívan tevékenykedett, ugyanis voltak közös EP-i Röyksopp-pal, La Bagatelle Magique-kel és Mr. Tophattel is. Azonban szólóban legutóbb 2010-ben adott ki egy LP-t, a háromrészes Body Talkot. Úgy tűnik, Robyn továbbra sem szándékozik megválni stílusától: legújabb szerzeménye, a Missing U remekül illeszkedik korábbi dalai, a Call Your Girlfriend, a Hang with Me és a Dancing on My Own melankóliájához. A szomorúság diszkóba öltöztetve Robyn védjegye, a könnyfakasztás itt is megtörténik: „A hely, ahol voltál / A fejed a vállamon / Az összes tervünk, ami már nem valósul meg / Most az illatod a párnámról eltűnik / Legalább hagytál nekem valamit / Van egy üres hely, amit magad mögött hagytál”. A hely munkásságában valószínűleg nem marad betöltetlen, ugyanis ez az a visszatérés, amire mindenki számított tőle – Robyn még mindig nem vesztette el vonzerejét.
Értékelés:
Cím: Missing U Előadó: Robyn Kiadó: Konichiwa Records Megjelenés: 2018. augusztus 1. 4 perc
A Billboard hozta le a hírt, miszerint a High School Musicalből ismert Ashley Tisdale idén ősszel kilenc év után először ad ki albumot, melynek a címe Symptoms lesz. A színész-énekesnőnek eddig két lemeze jelent meg, ezekről tíz dal került rangsorolásra alább. Eddigi listák:Kylie Minogue | Ciara
10. Me without You (Guilty Pleasure, 2009)
Ha nem lenne a cím mellett ott Ashley Tisdale neve, simán azt lehetne hinni, hogy ezt a dalt Avril Lavigne énekli. A Me without You a legjobb balladája (a listán az egyedüli). Az énekesnő többnyire a bulis nótáiról ismert, de itt törékeny és érzékeny – valószínűleg kevesen ismerik ezt az oldalát.
9. Masquerade (Guilty Pleasure, 2009)
Az egyik legnagyobb rajongói kedvenc, és meg is értem, hogy miért. Tisdale Adam Lamberttől kölcsönvette a glamrockos motívumokat, és megalkotta a saját For Your Entertainmentjét (vagyis ha szőrszálhasogató akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy felfejlesztette azt). Agresszív és akaratos, egyenesen betalál.
8. Be Good to Me (Headstrong, 2006)
A 2000-es évek közepén-végén valamiért mindenki szeretett hegedűt keverni a produkciókba. A Be Good to Me-t akár a Step Up című filmből is lehetne kölcsönözni (ehelyett a Hajrá csajok 4-ben csendült fel). A dance- és hiphopmotívumokat tartalmazó szerzemény elsődleges célja, hogy megtáncoltasson minket, és azt hiszem, hogy sikerrel jár.
7. So Much for You (Headstrong, 2007)
A Headstrong intró utáni első dalaként Tisdale azt üzeni nekünk, hogy a lemez túl sok lesz számunkra, pedig se a dallal, se az albummal nem lő túl a célon. Ez egy csajos popmuzsika a jó fajtából.
6. Erase and Rewind (Guilty Pleasure, 2009)
Érezted már úgy, hogy vissza kellene tekerni az időt, és kitörölni egy pillanatot a múltból? Nos, Ashley Tisdale ezt örökítette meg a beszédes című Erase and Rewindban. Energetikus, mélyreható, inspiráló és vigasztaló.
5. It's Alright, It's OK (Guilty Pleasure, 2009)
2009-ben az énekesnő megpróbálta a lehetetlent: a mainstreamből kihalt poprockot szerette volna visszahozni a köztudatba kislemezével, az It's Alright It's OK-jel. Ugyan a Hot 100-nak a kilencvenkilencedik helyéig kapaszkodott fel, tehát túlzottan nem volt áttörő, mégis talán ez volt az a pont, amikor azt lehetett mondani, hogy a high school musicales gárdából ő rendelkezik a legkiforrottabb stílussal, ami tehetséggel párosul.
4. Headstrong (Headstrong, 2007)
A Headstrongot még Gwen Stefani is megirigyelné magának. A pompom lányos refrén, a szokatlan ütőhangszerek és a szimfonikus hangszerelés együttese megmutatja, hogy ez bizony nem egy újabb unalmas dal a pop végtelennek tűnő egéről.
3. Guilty Pleasure (Guilty Pleasure, 2009)
Nem egy bűnös élvezet, mert bűnök nélkül is lehet élvezni, habár az énekesnő a veszélyes, az áruló és a dühös szavakat úgy hajlítja, mintha a sátánnal kacérkodna. Érdekes, hogy a címadó dal a sztenderd kiadáson nem kapott helyet, csak a Japánban megjelent verzión és az It's Alright It's OK b-oldalán.
2. Crank It Up (Guilty Pleasure, 2010)
Míg a Guilty Pleasure nagyobb része rockos, addig a Crank It Up olyan, mintha Britney Spears Blackoutjáról érkezett volna. Tisdale itt már a pörgős dallamok mellé kendőzetlen dalszöveget is tálal: „Mert készen állok a bulizásra / Összejövünk a lányokkal, és csintalan leszek”. Nyilván nem játszották le a klipet túl sokszor a Disney Channelen...
1. Hot Mess (Guilty Pleasure, 2009)
Ha a 80-as évekből nyúlsz le riffeket, és variálod a különböző gitártípusokat, akkor egy ilyen remek dalt tudsz összerakni magadnak. A Hot Mess pedig valóban az a szerzemény, ami felülmúlt mindent. Tisdale az alternatív rock határaihoz kerül közel a verzékben, azonban a refrénben lévő oh-zással visszakanyarodik a mainstream-pályára. De ő azért egy rocksztár, és mi is átvesszük tőle az életérzést: „Kapom a gyorshajtásos büntetéseket / Úgy viselkedek, mint egy suhanc / A leveleket a plafonig halmozom / Felelőtlenné teszel”.
Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha szeretnél értesülni a legfrissebb zenei listákról!