Körülbelül egy hónap van hátra a hatvannegyedik Eurovíziós Dalversenyig, de már az összes ország kiadta hivatalosan a dalát, így hát sorra végigmegyek rajtuk a legrosszabbtól a legjobbig. (A lista összeállításának tárgyát a stúdióverziók adták, amik a hivatalos kiadáson találhatók meg, tehát az esetleges élő fellépéseket nem vettem figyelembe.)
41–31
41. Ausztrália (Kate Miller-Heidke: Zero Gravity)
Az ausztrálok nemigen tudtak hibázni a versenyben, hiszen eddig mindig döntősök voltak. Most ismét bekerülhetnek, viszont az közel sem azért lesz, mert jó a dal, hanem mert bizonyára a plafon le fog szakadni ezektől a magas hangoktól (mindamellett dobhártya-sérülésekre is számítani lehet)... Kegyetlen.40. San Marino (Serhat: Say Na Na)
39. Montenegró (Dmol: Heaven)
38. Spanyolország (Miki: La Venda)
37. Németország (S!sters: Sister)
36. Csehország (Lake Malawi: Friend of a Friend)
35. Oroszország (Sergey Lazarev: Scream)
34. Franciaország (Bilal Hassani: Roi)
33. Horvátország (Roko: The Dream)
32. Moldova (Anna Odobescu: Stay)
31. Albánia (Jonida Maliqi: Ktheju tokës)
Kissé keserves az Eurovízió-albumot ezzel a dallal indítani, de mivel ábécé-sorrendben pörög, ezért Albánia az első. Három percig tűrhető, de inkább a következő Örményországra ugranék.
30–21
30. Norvégia (KEiiNO: Spirit in the Sky)
Az északi országok általában népszerűek a versenyen, nos, idén a norvégok jócskán lemaradnak a finn–dán–svéd-hármastól. Szerencsétlenül egyszerre több műfajt gyúrtak össze.
29. Ausztria (PÆNDA: Limits)
28. Görögország (Katerine Duska: Better Love)
27. Magyarország (Pápai Joci: Az én apám)
26. Észak-Macedónia (Tamara Todevska: Proud)
25. Szerbia (Nevena Božović: Kruna)
24. Románia (Ester Peony: On a Sunday)
23. Észtország (Victor Crone: Storm)
22. Grúzia (Oto Nemsadze: Keep on Going)
21. Belgium (Eliot: Wake Up)
Tény, hogy volt a belgáknak jobb daluknak a közelmúltban, ez a középmezőnybe fér bele. Nem túl egyedi, a refrénje elhúzottabb a kelleténél, de viszonylag divatos.
20–11
20. Izrael (Kobi Marimi: Home)
A házigazdák amennyire pörögtek tavaly, most annyira lelassultak. Az izraeli nóta nagyon mélyről jövő, amivel megosztott lehet, de ha valaki szereti ezt a stílust, akkor annak be fog jönni. Egynek elmegy.
19. Lettország (Carousel: That Night)
18. Örményország (Srbuk: Walking Out)
17. Finnország (Darude: Look Away [feat. Sebastian Rejman])
16. Fehéroroszország (ZENA: Like It)
15. Szlovénia (Zala Kralj & Gašper Šantl: Sebi)
14. Svédország (John Lundvik: Too Late for Love)
13. Litvánia (Jurij Veklenko: Run with the Lions)
12. Azerbajdzsán (Chingiz: Truth)
11. Hollandia (Duncan Laurence: Arcade)
Duncan Laurence-et mondják esélyesnek a győzelemre 2019-ben. Az Arcade nem rossz, és ha végül nyerne, akkor nem lenne kár, de vannak erősebb szerzemények is itt. Engem speciel a 2017-es bolgár nevezésre emlékeztet, ami végül a második helyet szerezte meg, szóval talán a jóslatok nem alaptalanok.10–1
10. Nagy-Britannia (Michael Rice: Bigger than Us)
Az idei felhozatalból valahogyan hiányoznak a grandiózus refrénnel rendelkező balladák, de itt van Nagy-Britannia dala, ami működik, mert megtalálja az aranyközéputat a giccs és a dráma között. Nem is emlékszek arra, hogy a briteket mikor soroltam utoljára a top tízbe. Azért remélem, hogy Európa a mindennapos politikai hírektől el tud majd vonatkoztatni, és megbecsülik a Bigger than Ust, már csak azért is, mert jó lenne nekik egy bukásmentes végkimenetellel zárni...9. Izland (Hatari: Hatrið mun sigra)
Ausztrália után Izland előadása az idei Eurovízió legbizarrabb pillanatai között lesz... (Ráadásul az elődöntőben egymásután fognak fellépni, ajaj.) Míg előbbi ország szerzeményéből semmi jót nem lehet kihozni, addig utóbbi annyira ótvar, hogy muszáj előkelő eredményt produkálnia. Ahogy az a címéből sejthető, izlandiul szól a nóta, és aki nem is beszéli a nyelvet, az a technós aláfestésben és az énekes hörgésében találhatja meg az élvezetet.8. Olaszország (Mahmood: Soldi)
Szegény spanyolok rendületlenül próbálkoznak mindig a saját nyelvükön énekelni, de nem hogy az olaszok, de még a portugálok közelébe se érnek... Szóval az olasz nyelvet zabálja a közönség, bár azt hozzá kell tenni, hogy általában a dallamok is a helyükön vannak náluk (nem úgy, mint a nyugati országénak, ami már most úgy megromlott, mint a tej a napon). Mint a Soldi esetében, ami nem éppen délies temperamentumú, de a refrénje viszi az egészet.7. Dánia (Leonora: Love Is Forever)
A Love Is Forever egy cuki nóta egy cuki lány előadásában, de hasonlók már hasaltak el az Eurovízió színpadán (lásd Svájc 2011-ben), és a politikai szövegeket se szeretik a nézők (a „Ne légy túl politikai”sor kissé szájbarágós). De a dánok legutóbb egy folkdallal nyertek, szóval nekik ez a stílus nagyon megy. Kellemes elhallgatni csak úgy, mert nem vált ki ellenszenvet, azonban esélyt a sikerre nem igazán látok Dánia számára.6. Lengyelország (Tulia: Fire of Love (Pali się))
Amikor a lengyelek a saját zenéjüket hozták, akkor abból mindig valami érdekes sül ki. Most nem arra gondolok, hogy lengyelül énekelnek, hanem átitatják saját hagyományaikkal a produkcióikat. (A My Słowianie-re szerintem egy legendás pillanata az évtizednek.) A kérdés, hogy a Fire of Love-ot hogyan fogja majd előadni a négy tagból álló Tulia színpadképpel meg minden ilyenekkel, mert a legegyedibb darabja lehet a versenynek.5. Írország (Sarah McTernan: 22)
Az írek nyertek eddig a legtöbbször, viszont nem hiszem, hogy a 22-val a rekordot továbbgyarapítanák egy újabb győzelemmel, mert ez nem éppen egy Eurovízió-kompatibilis szám és egy kicsit limonádé is, de van egyfajta bája és könnyedsége, amiatt nem lehet utálni. Sarah McTernan nem 22 éves, hanem 24, csak annyi derül ki, hogy a fiúja a huszonkettes szám alatt lakik, és ettől déjà vút érez. A refrénben lévő visszafogott 90-es évekbeli eurodance-es ütemek egyébként sokat dobnak rajta.4. Ciprus (Tamta: Replay)
Miután tavaly Ciprus a második helyet hozta el a versenyről, az eurovíziós rajongók tűkön ülve várták, hogy az Eleni Foureira-féle kvalitásokkal rendelkező Tamla és a változatlan produceri csapat vajon elő tud-e rukkolni a Fuegóhoz hasonló mesterművel. Hát nem sikerült, mert kissé túltolták a szerzeményt a kemény ütemekkel, hogy biztosabban átjusson a tévéképernyőkön keresztül: egyedüli, de annál nagyobb baja, hogy nincs refrénje, emiatt elesik a dobogótól. De azért néhányszor érdemes replayelni.3. Portugália (Conan Osíris: Telemóveis)
Minden idők legjobb portugál nevezése, ezt simán ki lehet jelenteni. (Bocsi az Amar pelos dois-rajongóktól.) A hangszerelés egyszerűen szenzációs, aminek a magasságát Osíris hangszíne egyébként nem igazán ugorja meg, de azért teret enged a muzsikának, és pont ez a lényeg. Dalszöveg nélkül is naphosszat elhallgatnám. (Egyébként a mobiltelefonról szól!) Amúgy nem lennék meglepve, ha a versenyen elhasalna, mert elsőre nem könnyű befogadni.2. Svájc (Luca Hänni: She Got Me)
Svájc eurovíziós történelmébe nagyon kellett egy ilyen dal, mert öt éve nem jutottak a döntőbe, de szerintem nem kérdés, hogy a She Got Me-nek ott a helye! (A fogadóirodák szerint is, mert jelenleg a harmadik pozícióra sorolják.) Luca Hänni svájci nemzetiségűként Németországban nyert tehetségkutatót pár évvel ezelőtt, s egészen idáig nem került az Eurovízió közelébe. A győzelemre szerintem esélyes a dal (bár ez sok mindennek a függvénye [elsősorban a rajtszámnak]), mert fülbemászó, megkoreografálható, hangulatos.1. Málta (Michela: Chameleon)
Ha Ukrajna idén itt lett volna, akkor azonnal az első helyen landoltak volna. (Mert ugye kiválasztották az előadót és a dalt, utána hozták meg a döntést a kilépésről.) Málta még egyszer se nyert, idén talán sikerülni fog nekik? Nos, azt majd meglátjuk, de a Chameleonnal megérdemelnék. A ciprusi nevezéshez hasonlóan ebben a dalban is van egy drop, ami nem megy a refrén rovására. Fiatalos, friss, színes és minőségi, megállná a helyét a nemzetközi rádiókban.
Fotó: RTÉ 2019/Lili Forberg, Paul Bellaart, TV2, NDR/Hendrik Lüders, Fifou
Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése