A film, ami hamarosan a Disney legnagyobb kasszasikere lesz, és az album, ami egy előadó eladási sztenderdjeihez képest kész csőd. A kettő összetartozik.
Az már eleve rossz ötletnek tűnt, hogy korunk egyik legnagyobb popsztárja összerak egy Az oroszlánkirály ihlette korongot: az 1994-es Elton John-féle soundtrack minősége és az abból származó sikerek jóformán megugorhatatlanok, de azért Beyoncé megpróbálta, mert hát miért ne, ha már a filmben is viszonthallhatják őt az angol ajkú nézők. Csak arra senki sem számított, hogy seggestül ér majd vele földet.
Korábban a film producere vakmerően azt nyilatkozta, hogy a Spirit (a film főnótája a művésznő előadásában) akár még sikeresebb lehet, mint a legendás Circle of Life. Nos, az egy dolog, hogy a Spirit úgy hangzik, mintha Beyoncé napi két doboz ciginél nem állna meg, de még csak köszönőviszonyban sincs a mozgóképpel. A második kislemez, a Brown Skin Girl se különb ettől, de működne, ha például egy Destiny's Child-visszatérésnek szánták volna. A lemezen szokás szerint Jay-Z-t is belerángatja Jay-Zné egy produkció erejéig, konkrétan a legalja Mood 4 Evába, ami egy, a tavalyi Everything Is Love-ról lefelejtett szerzeménynek tűnik (félő, hogy tényleg az). Viszont a Find Your Way Backet ki lehetne adni maxiként is, csak ne Az oroszlánkirály címszóval. A Disney-telenség ellenére legalább kiemelkedik az énekesnő kreativitása; talán a 4-nál hallhattuk legutoljára azt tőle, hogy egy vízión belül csengeti össze az ütemeket, azonban most mégsem volt annyira szabad szellemű, hogy valami ragadóst termeljen ki.
Az ajándékot nem illik visszautasítani, de talán jobb lenne odaadni másnak.
Értékelés: 5/3
Cím: The Lion King: The Gift Előadó: Beyoncé és különböző előadók Kiadó: Parkwood Entertainment / Columbia Records Megjelenés: 2019. július 19. 27 dal, 54 perc
Idén tizenöt éve, hogy Beyoncé szólókarrierbe kezdett. Másfél évtized alatt hat stúdióalbumot adott ki 2003-tól 2016-ig, ezek kerültek rangsorolásra, tehát a Destiny's Childból származó és a JAY-Z-vel közös lemezei nem kaptak most helyet a listán.
6. 4 (2011)
4
Beyoncé visszatért az R&B-gyökerekhez negyedik albumán, csakhogy a poporientáltságot teljesen hátrahagyta. Az még úgy rendben is lett volna, hogy kevésbé kommersszel akart szolgálni, de nem igazán sikerült élvezhetőt alkotnia. Az egész lemez iránytalanul vezet a semmibe.
Amiket érdemes lepörgetni... Best Thing I Never Had, End of Time Hanyagolhatók... 1+1, Party, Countdown
5. Lemonade (2016)
Lemonade
Vannak jó és kevésbé jó dalok rajta, de a probléma elsősorban a koncepciója. Beyoncé évek óta védi a magánéletét, nem ad interjúkat, ritkán jár rendezvényekre, a paparazzók alig tudják lencsevégre kapni őt, itt viszont kitárulkozik arról, hogy a férje mekkora egy szemétláda, mert megcsalta őt. Nem lenne könnyebb elválni, minthogy életünk végig azt hallgassuk, hogy mennyire mérges rá? (Ráadásul azóta már ki is békültek.) (Mondjuk, a Don't Hurt Yourself eléggé jó lett, de...)
Amiket érdemes lepörgetni... Don't Hurt Yourself, All Night Hanyagolhatók... Daddy Lessons, Sandcastles, Love Drought
4. I Am... Sasha Fierce (2008)
I Am... Sasha Fierce
Az énekesnő itt kezdte komolyabban venni magát, és megmutatni, hogy milyen is ő a popsztárimázs mögött. Jöttek is a slágerek, mint a Halo, a Sweet Dreams vagy a Single Ladies, azonban előbbi kettőből észrevehető, hogy azokat nem neki írták, ő csak lecsapott rájuk. (A Halo alapját Ryan Tedder nem csak Beyoncénak, de Kelly Clarksonnak is eladta.) Az I Am... Beyoncé című albuma mellett kényszerítettnek tűnik, mert ez minden, csak nem személyes.
Amiket érdemes lepörgetni... Halo, Diva, Why Don't You Love Me Hanyagolhatók... Broken-Hearted Girl, Video Phone, Ego
3. Dangerously in Love (2003)
Dangerously in Love
A Crazy in Love-ot a Rolling Stone szakértői az évezred legjobb dalának választottak, ám sokan úgy tartják, hogy a hozzátartozó Dangeriously in Love Beyoncé leggyengébb munkája. Nyilván Beyoncé sohasem fog jobb dalt készíteni a Crazy in Love-nál, és ha a többi számot nézzük, akkor többségében már azokat túlszárnyalta. A Dangerously in Love nem egy rossz album, mert az erősebb (és emlékezetes) pillanatai felülkerekednek a gyengébbeken.
Amiket érdemes lepörgetni... Crazy in Love, Baby Boy, Hip Hop Star Hanyagolhatók... Me, Myself and I, Be with You, The Closer I Get to You
2. Beyoncé (2013)
Beyoncé
Hogy elkerüljön egy újbóli, 4-hoz hasonló csetepatét (a lemez hetekkel a megjelenés előtt kiszivárgott, akárcsak a felvezető Run the World), az énekesnőnek a legvadabb ötlete támadt, ami nem csak a karrierjét rakta egyenesbe, de zenei szakemberek is lenyűgöző lépésnek nevezték azt, hogy bármiféle bejelentés nélkül dobta piacra 2013 karácsonyán ötödik albumát. Van szó rajta szerelemről (XO), anyaságról (Blue), feminizmusról (Pretty Hurts), szexről (Partition), fájdalomról (Heaven), szinte csak személyes témákat vonultatott fel, így a Beyoncé cím teljes mértékben megilleti az anyagot. Érezhetően Beyoncé egyszer nem a biztonságra ment.
Amiket érdemes lepörgetni... Pretty Hurts, Partition, 7/11 Hanyagolhatók... Blue, Rocket
1. B'Day (2006)
B'Day
Az éra, ami nagyon nehezen tudott slágert kitermelni. Szerencsétlenség, hogy pont a lemez legműanyagabb dala, az Irreplaceable ért fel az amerikai Billboard Hot 100 csúcsára, és lett a 2007-es év egyik legkelendőbb kislemeze, miután a Déjà Vu és a Ring the Alarm befürödtek. Beyoncé a B'Dayen 70-es és 80-as évekbeli funkot kevert R&B-vel, ugyanitt jött rá, hogy a feminizmusról való éneklés szólóban is jövedelmező lehet. És habár tényleg hasonlít a Dangerously in Love-ra (például a Déjà Vu a Crazy in Love-ról húz le még egy bőrt), ő sok mindenben fejlődött, hangja is sokkal magabiztosabban szól, tele van stílusos dalokkal, sőt, majdhogynem egy hibátlan lemezt készített el.
Amiket érdemes lepörgetni... Beautiful Liar, Freakum Dress, Suga Mama, Get Me Bodied Hanyagolhatók... Irreplaceable
Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb zenei listákról!