Úgy tűnik, most már hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy gyakran egymásból nyílnak meg az érák: még javában tart P!nk előző albuma után elnevezett turnéja, ám ő máris piacra dobta soron következő korongját.
Miután P!nk a 2017-es Beautiful Traumával kissé visszavett a bazdmegolós stílusából (azért még mindig elhangzik pár fuck és shit itt-ott, de korántsem ugyanolyan körítésben), nagyon nem is akar kijjebb mozdulni: a Hurts 2B Humanen valamiért a balladisztikus vonulatok meghaladják az ajánlott mennyiséget, és a gyors tempójú tételek sem feltétlenül ellensúlyozzák mindezt a minőség javára. Például az első Hustle-ből rögtön az derül ki, hogy az énekesnőnek fogalma sincs arról, mi az, ami már ciki (mert ez a dal az). Vagy éppen egy korábbi trendet szeretne előrehozni: a Cash Cash által kevert Can We Pretend egy David Guetta-klónnak hangzik 2010-ből, illetve a Khaliddal közös címadó a Just Give Me a Reasonre hajaz.
Szóval a lázadást hátrahagyva P!nk immáron az élet nagy dolgain filozofál, minthogy hogyan fogja lányát megtanítani a problémák megoldására (Circle Game), hogyan kérjen bocsánatot a párjától (Love Me Anyway), vagy hogy lesz-e mersze változtatni a dolgokon (Courage). Ugyan némely mondanivalóval azonosulni lehet, de végérvényesen ezek végtelenül unalmasak. Kivétel rajta a Nate Ruess által jegyzett Walk Me Home és az egyetlen Max Martin-szerzemény, a (Hey Why) Miss You Sometimes: előbbi tábortűz melletti, dúdolható hangzásával lehengerel, míg utóbbi egy akkora ébresztőpofont ad a teljes lemeznek, mint amekkorát a M!ssuntaztood-os (értsd: érdekes, pimasz, kreatív) P!nk adna a jelenkorinak.
Értékelés: 5/2,5
Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

