A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rock. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rock. Összes bejegyzés megjelenítése

2018-08-22

Bad Rabbits: Mimi (2018)

Bad Rabbits

A Bad Rabbits (azaz rossz nyulak) névről talán a Def Leppard (vagyis süket párduc) juthat az eszünkbe, pedig a két együttes stílusilag nem is állhatna egymástól távolabb. A Bad Rabbits ugyanis funkot ötvöz rockelemekkel (a Maroon 5 is hasonló műfajban utazott, még mielőtt feláldozták magukat a pop oltárán). Meg ott van az R&B is, szóval az eredményből a két szélsőséges műfaj kedvelői is csemegézhetnek. Papíron.

Merthogy a Mimi inkább az utóbbit hozza, azt is Bruno Mars-féle módon, mármint mintha azokat a dalokat nyúlták volna le, amiket Mars meghagyott más előadóknak. Az Ain't a Crime teljesen olyan, mint az énekes That's What I Like-ja kevésbé rádió-kész változatban. De az Eyes on You-t és a Dollars & Change-et még ő is megirigyelné magának: a polarizált groove-okat fülbemászó formában tárják elénk, nem kérdés, hogy ezek a lemez legjobbjai. Az első három dal sajnos nem tartogatja azt a bombasztikus hatást, mint az album utolsó fele; a címadó Mimi refrénje különösen idegesítő, az F on the J-O-B kissé kilóg az üde felhozatalból, a Mysterious pedig inkább demónak hangzik.
Talán, ha a Mimi több lenne hét dalnál, akkor máshogy alakulna az értékelése. Egy kicsivel változatosabb hangszerelés több lelket adna, de legalább az esze a helyén van.

Értékelés:


Bad Rabbits: Mimi
Cím: Mimi
Előadó: Bad Rabbits
Kiadó: Bad Records
Megjelenés: 2018. augusztus 9.
26 perc

Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb zenei értékelésekről!

2018-06-20

Mike Shinoda: Post Traumatic (2018)

Mike Shinoda

Közel egy éve annak, hogy a Linkin Park frontembere, Chester Bennington nem tartozik az élők sorába. Emlékére a banda társalapítója, Mike Shinoda elkészítette első szólóalbumát, a Post Traumaticot.

Bizonyára Shinoda nem gondolta volna, hogy egy ilyen tragikus esemény hatására fog egy különálló projektbe. A Fort Minor tagjaként már alkotott a Linkin Parkon kívül is, mégis személyes üzenete miatt inkább a saját neve alatt adta ki az albumot, ami tényleg olyan poszttraumás, mint ahogy azt a címe sejteti. A Place to Start küszködik azzal, hogy elindítsa az érzelemhullámot, a bejátszott hangüzenetek furcsák. Az Over Again fülbemászó refrénje átveszi a nyitódaltól a szerepet, viszont több kakaót elbírt volna. Több tétel hallgatása közben hiányérzetem volt. Gyász a témája, de bátrabb zenei alapokkal még jobban bejönne, ha papíron elvileg ez egy rockosított hiphoplemez. Érezhetően Shinoda teljes mértékben el akarta kerülni a manírt, vagy hogy túltoljon bármit is. Bennington neve egyszer se hangzik el, ezért feltételezhetően nem csak Linkin Park-rajongóknak szánta a lemezt, hanem azoknak is, akik fájdalmat éreznek, vagy nem tudják feldolgozni egy közeli hozzátartozó halálát. Azt hozzá kell tenni, hogy a közel egyórás hossz sok egy ilyen mélyreható tartalomnak, pedig a vége felé vannak rajta pörgős tételek is, mint a Ghosts, a Make It Up as I Go vagy a Running from My Shadow (utóbbiban végre gitárszólót is hallhatunk), de valami plusz hiányzik belőlük.

Értékelés:


Mike Shinoda: Post Traumatic
Cím: Post Traumatic
Előadó: Mike Shinoda
Kiadó: Warner Bros. Records, Machine Shop
Megjelenés: 2018. június 15.
16 dal, 53 perc

2018-05-28

Snow Patrol: Wildness (2018)


A Snow Patrolról mindig is a 2012-es VOLT Fesztivál fog eszembe jutni. A zenekar előtt a most már tragikus sorsú Lostprophets lépett fel, akiket a tömeg bal széle elöl figyeltem, amikor Lovasi András (A Lovasi András) állt be az előttem lévő sorba. Nem vagyok a magyar zene rajongója, mindenesetre érdekes volt azt látni, ahogy a hazai könnyűzene egyik istene leszáll a földi halandók közé. De térjünk vissza a Snow Patrolra.

Hét évet kellett várni a Snow Patrol új albumára a 2011-es Fallen Empires óta, amely a legkommerszebb anyaguk volt. Azért helyet kaptak rajta olyan mélyreható szerzemények is, mint a Lifening, az In the End vagy a This Isn't Everything You Are.
A késés oka elsősorban a frontember, Gary Lightbody alkohol- és drogfüggősége volt. Lightbody elmondása szerint alkotói válságban is szenvedett, az évek alatt felhalmozódott szerzemények mind a vágószoba padlóján végezték, majd terápiaként új zenét kezdett el írni. A szöveggel egyébként minden oké: kendőzetlenül mesél apja és saját betegségéről, és mint mindig, most is keresi a helyét a világban. Mondanivalóban nagyon hasonlít a tavalyi Linkin Park-lemezre, a One More Lightra, viszont Lightbody Chester Benningtonnal ellentétben nem harcol a démonjaival, inkább önmagát találná meg. Hangszerelésileg a Snow Patrol szerette volna megújítani magát, ami nem baj, mert hát hét év alatt az alternatív rockzene kivonta magát a mainstreamből, tehát nem lehet ugyanazt nyújtani, mint eddig. Az is világos, hogy manapság az elektronikázott dolgok a menők, vajon ezek összeférnek a Snow Patrol eddigi képviseletével? A válasz igen is meg nem is. Az A Dark Switchben nagyon jól hozzák ezt a stílust: az elektronikus ritmusok mellett erős dobot, gitárt és hegedűt kapott, mégis tökéletesen működik. Az A Youth Written in Fire-ben és a Wild Horsesban viszont ezzel a vonallal Lightbody nem tud mit kezdeni. Kőkeményen próbálkozik a Don't Give Inben is, szépen építkezik a verzékben, de a refrénben magas éneke elront mindent. Hiába énekli azt, hogy ne adjuk fel, hiszen az élet csodaszép, mintha nem is gondolná komolyan. A Life on Earth egy ízig-vérig Snow Patrol-nóta, öröm hallgatni, az pedig csak pont az i-re, hogy majdnem öt és fél perc hosszúságú. Több ilyen kellett volna.

Értékelés:

Rendszeres olvasók