Még mielőtt belefognék a legjobb tíz dalba, egy kicsit mesélek arról, hogy zenei téren mi történt 2008-ban. Akárcsak 2007-ben, ekkor is tombolt a dance-pop-láz, ellentétben a rockzenével, ami utoljára volt a mainstream közegben (és jelenleg is nagyon hiányzik!). Debütált Lady Gaga és Katy Perry, még mindig Rihannától és Timbalandtől volt hangos minden, utolsó albumát adta ki Ashlee Simpson.
2008-ban számos rekord került felállításra és megdöntésre: Rihanna megszerezte ötödik number one-ját a Billboard Hot 100-en a T.I.-jal közös Live Your Life-fal, majd Beyoncé is a Single Ladiesszel, ők lettek azok a szólóénekesnők, akiknek öt daluk is felért a csúcsra az előző évtizedben. Leona Lewis húsz év után az első brit női előadóként listavezető lett az Egyesült Államokban a Bleeding Love-val. Britney Spears Womanizer című dala kilencvenöt helyet ugrott a Hot 100 tetejéig, ez volt a legnagyobb ugrás a lista történetében. Madonna elindult Sticky & Sweet elnevezésű turnéjára, ami minden idők legsikeresebb koncertturnéjává vált.
Szóval most is, mint a 1998-as listámat bemutató bejegyzésben, tíz olyan dalt ismertetek veletek, amik 2008-ban jelent meg (nem azok, amik 2007-ben jelentek meg, de csak 2008-ban váltak népszerűvé), és a kedvenceim voltak.
10. Lady Gaga: Just Dance (feat. Colby O'Donis)
Lady Gaga alig múlt 22, amikor a debütáló Just Dance-szel meghódította a világot, és az előző évtized dance-pop műfajának egyik klasszikussá vált. Még Akon fedezte fel őt 2007-ben, amikor vokálozott egyik dalában. Elintézte, hogy leszerződtessék őt az Interscope Recordshoz, a folytatást meg úgyis tudjátok. A Just Dance még mindig az énekesnő legjobb kislemeze, ami még további öt évre megalapozta a dance-pop jelenlétét, plusz őt is felemelte a legnagyobbak közé.
9. Natasha Bedingfield: Pocketful of Sunshine
Ahogy Emma Stone mondta a Könnyű nőcskében, ennél a dalnál nincs idegesítőbb a világon. Aztán rájössz, hogy annyira jó, hogy még csengőhangnak is beállítanád. Bedingfield úgy tud fülbemászó dalokat készíteni, hogy a bőröd alá csúsztatja azokat. Ebből az is következhetne, hogy nyilván ez azért történik meg, mert szimplán gagyik. Pedig nem. Nótái (akárcsak az Unwritten) pozitív üzenetet hordoznak, és többek egyszerű mezei popdalocskáknál.
8. Kelly Rowland: Daylight (Karmatronic Remix) (feat. Travie McCoy)
Micsoda??? Kelly Rowland itt van, de Beyoncé nincs? Hát, Beyoncé akkor alkotta meg karrierjének leggyengébb lemezét, ezért nem volt nehéz elé kerülni. Bizonyára kevesen tudják, hogy Rowlandnek volt egy EP-je, ami a 2007-es Ms. Kelly után a Ms. Kelly: Diva Deluxe címet kapta, rajta a Daylighttal. Ezt remixelte meg a félig magyar Karmatronic, ami sokkal jobb lett, mint az eredeti verzió. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mikor sikerül ennyire jól egy újrakeverés. Így lett a soulos muzsikából (amit maximum múzeumokban tudok elképzelni háttérzenének) egy faldöngető partihimnusz.
7. The Verve: Love Is Noise
1998-as feloszlásuk után a The Verve újra összeállt 2008-ban, bár nem volt hosszú életű, mert egy évvel később örökre elbúcsúztak a közönségtől. Ugyanúgy, mint albumuk, a Forth, a Love Is Noise is frenetikusan jó (és brutálisan alulértékelt, ahogy egy YouTube-felhasználó írta). A szerelem zaj, ezt nem csak dalszövegben, de hangzásban is visszaadja a huhogásokkal, amiken Richard Ashcroft (alias az egyik legjobb férfi énekes a szakmában) hangja keresztül hatol. Felszabadító és hátborzongató is egyben.
6. Britney Spears: Blur
A legjobb egyéjszakás kaland utáni józanságról szóló dal evör. És Britney Spears egyik legjobb balladája is. Szexi, mégis félénk, búskomor, mégis keserédes. Circus című albumának fénypontja a Blur, melyben Spears vokális teljesítménye kimagasló. A különleges urbános hatású, kissé visszhangzó ütem tökéletesen átadja azt az elhomályosult pillanatot, amikor egy örömteli és alkohollal teli este után úgy ébredünk, hogy nem emlékszünk semmire, még a mellettünk fekvő férfira sem...
5. Maroon 5: If I Never See Your Face Again (feat. Rihanna)
Az egyik legfurcsább duett? Nos, a Maroon 5 akkori stílusából kiindulva mondhatom, hogy igen. De ezért működik annyira jól! Rihanna, mint újonc szupersztár hozta magával a frissességet és a szexiséget, aminek Adam Levine nem igazán tudott ellenállni... A reményekhez képest csekély sikere volt a listákon, de mivel akkoriban Rihanna sorban pakolgatta ki kislemezeit újonnan kiadott harmadik albumáról, a Good Girl Gone Bad: Reloadedről, ennek a dalnak esélyt sem adott egy esetleges top hármas pozícióra. Remélem, az én ötödik helyem valamelyest kárpótolja.
4. Janet Jackson: Feedback
Egyáltalán nem vagyok tisztában Janet Jackson diszkográfiájával, de amit ismerek tőle, az sem éppen tetszik. Egy kivétellel. A Feedbackre teljesen véletlenül akadtam rá, méghozzá egy fórumon, ahol éppen a videoklipjét pocskondiázták. Az tényleg nem lett jó, de mindent a fülnek, semmit a szemnek, ilyen esetekben ez a mottóm. Jackson autotune hanggal futurisztikusan vár visszajelzésre a szexpartnerétől. És habár végig autotune mögött rejtőzik vékony hangja, ez teszi érdekessé az egész produkciót, enélkül nem biztos, hogy a legjobbak között listáznám.
3. Kat DeLuna: Run the Show (feat. Busta Rhymes)
Amikor egy előadóművész debütál a zenei téren, akkor általában sikerül kiválasztania a legjobb dalt a már meglévők közül, amivel bemutatkozik. Kat DeLuna úgy volt vele, hogy van két nagyon erős szerzemény a tarsolyában, elsőként ellövi poposabbat, harmadikként meg az R&B-sebbet. Végül a poposabb sikeresebb lett, pedig az R&B-sebb többet érdemelt volna. DeLuna tíz éve nagyon tudta, hogyan kell csinálni a show-t (ma már nem igazán), az első másodpercektől magával ránt. Dinamikáját bármelyik popénekesnő megirigyelhetné.
2. Flo Rida: Elevator (feat. Timbaland)
Először is hadd szögezzem le, hogy Flo Rida nem csinál jó zenét, de Timbaland egy isten, így aztán az Elevator is mennyei. Ez a dal az egyik legjobb példa arra, hogy nem kell ahhoz női vokál, hogy valaki minőségben is nyújtani tudjon. Még akkor se, ha Flo Rida teszi ezt. Csakúgy, mint az If I Never az ötödik helyen, ez se lett túlzottan népszerű, és már megint az volt a gond ezzel is, hogy beszorult két sikerdal, konkrétan a Low és a Right Round közé. Mint látható, a Low sehol sincs a listán, tehát az Elevator győzött végső soron.1. Timbaland: Scream (feat. Keri Hilson & Nicole Scherzinger)
Miután kigyönyörködtem magamat Timbalandben, itt az ideje a saját dalát felrakni az első helyre. Timbaland és producertársa, Danja mögött mindig ott volt Keri Hilson, aki miközben építgette a saját karrierjét, párszor besegített Timbo barátjának, például az ittlévő Screamben is. Nicole Scherzingerrel négyen valami olyan tüzes produkciót raktak le elénk, hogy a nadrágszárunk belobban. A bridge-t hallva meg elégünk! Egyébként az albumverziót senkinek ne jusson eszébe meghallgatni, mert annak az outrójában Timbaland elmebeteg jelleggel rámászik Scherzingerre. Ezt leszámítva a (kislemezverziós) Scream egy mestermű.
Legközelebb decemberben jövök egy hasonló listával a 2018-asbeli kedvencekkel (aztán utána valószínűleg 1997-től az összes évet posztolni fogom [az összes évből megvan a lista], mert ugye évtized vége lesz jövőre), addig is összegzés alább.

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése