Iggy Azalea néhány év leforgása alatt az A-listáról a kispadra került, de ettől még a zenében nem kellene minőségi romlásnak bekövetkeznie. Azonban öt év utáni első albumáról egy dolgot lehet megállapítani: talán nem hiába nincs már a nagyok között.
Ami kár, mert a megvideoklipesített Started simán ott van diszkográfiájának top tízében, de ez egymagában édeskevés. Sajnos az In My Defense megörökölte tavalyi EP-jének betegségét: fülbemászó dallamok szinte egyáltalán nincsenek rajta, azonban a lemez legnagyobb ellensége az idő, ugyanis ami a Survive the Summer negyedórájába még belefért, az mostanra harmincöt percben bemutatva egyet jelent az unalommal. Még ha csak ennyi lenne a gond, akkor egy középszerű anyagról beszélnénk, de ehhez jönnek még az ékegyszerű dalszövegek, amik a legjobb esetben is borzalmasak. Nem tudom, hogy Azalea mit gondolhatott, amikor a Pussy Pop című remekműben elrappeli, hogy a vaginája annyira tiszta, hogy nem fér bele a farmerjába. De ez legalább még egy emlékezetes pillanat – ezen kívül csak a Started ilyen –, mert a lemez minden dala egy séma alapján készült el: a refrének két szó ismétléséből állnak össze, gyakran még az aláfestésben sincs változás. Például a Clap Back és a Spend It mintha egy szám lenne két cím alatt, a legalja viszont egyértelműen a Lil Yachty-s Hoemita, ami annyira igénytelen, hogy a hallgatónak nagy lelki erőre van szüksége, hogy egyáltalán végig tudja hallgatni a teljes albumot... Szóval senki se vegye a védelmébe, mert ez nem az új klasszikus.
Értékelés: 5/1,5
Cím: In My Defense Előadó: Iggy Azalea Kiadó: Bad Dream Records / EMPIRE Megjelenés: 2019. július 19. 12 dal, 35 perc
Az apró termetű ausztrál dance-popkirálynő júniusban kiadja sokadik válogatáslemezét, de előbb bemutatta egyetlen friss szerzeményét róla.
Kylie Minogue pont annak az országnak az egyik legnagyobb városáról énekel, ami soha sem fogadta be őt igazán (a 80-as évek végén a The Loco-Motionnel sikeres volt, 2001-ben még a Can't Get You Out of My Headdel is, de utána már csak a US Dance Club Songs-lista élvonala maradt meg neki). Az eredetileg a Goldenre szánt, majd kukázott, DJ Fresh által kezelt mű a szekrénybe akasztja a tavalyi cowboy-csizmát: olyan, mintha a 2010-es Aphroditén található Put Your Hands Up kapott volna új dalszöveget. A verzék alatti autotune-kezelés hozzáad egyfajta funkosságot a produkcióhoz, az effekttelen énekhang a refrénben meg úgy illik a zenéhez, mint a borsó meg a héja. Ettől még nem ez Minogue pályafutásának legjobb darabja, de minden olyat tartalmaz, amiért kedvelni lehet őt.
Értékelés: 5/4
Cím: New York City Előadó: Kylie Minogue Kiadó: BMG Megjelenés: 2019. május 3. 3 perc
Míg az Egyesült Államok Cardi B-t ünnepli, mint az első rappernőt, akinek két dala is felért a Billboard Hot 100-lista csúcsára, addig Iggy Azalea feltámadt hamvaiból új EP-jével, a Survive the Summerrel.
Régebben úgy tűnt, hogy Azaleát nem lehet kiszorítani a női hiphop teréről, ám a kezdeti sikerek után lecsúszott a ranglétra aljára. Folyamatosan késleltette új albumának megjelenését, pedig minden évben adott ki kislemezeket, idén elsőként a Quavóval közös Saviort, mely egyébként most nem kapott helyet ezen a projekten.
Az EP-t felvezető Kreamet elég sok pozitív visszajelzéssel illették, még ha az a slágerlisták utolsó pozícióinál feljebb nem is került. Valóban jó lett, habár Azaleának van egyfajta arrogáns stílusa, amivel a legjófejebb nőnek akar látszani, miközben tojik a világ tetejére, szóval az információáramlást attitűdje kissé gátolja. Ettől függetlenül a középlemez nettó tizenöt perc élvezettel szolgál, és már a címadó Survive the Summer első néhány sorából is kitűnik, hogy ez az anyag bizony túltesz debütáló albumán, a The New Classicon. A lemez egyáltalán nem lassít a kezdeti hévből, az ausztrál rappernő a legrosszabb fehér ribanc a játékban, ahogy azt a negyedik Hey Iggy taglalja. Kihasználja a rendelkezésre álló játékidőt, nagyon gyorsan lép egyik tételről a másikra, ezért aztán azok lehetnének hosszabbak is: a Kawasakiban és az OMG-ben több a mondanivaló, mint amit ő kihoz belőlük, túl hamar fejezi be. Illetve hiányoznak róla a dallamosabb tételek, mint amilyen a fentebb említett Savior is, de ha azokat egy teljes hosszúságú LP-re tartogatja, akkor nem lehet kifogásom.
Értékelés:
Cím: Survive the Summer Előadó: Iggy Azalea Kiadó: Island Records Megjelenés: 2018. augusztus 3. 15 perc
Ritka az olyan, amikor egy előadó harminc felett lép a világot jelentő deszkákra, de a 32 éves Amy Shark még így is maga mögé utasítja a nála tíz évvel fiatalabbakat. Love Monster című debütáló albuma az év egyik, ha nem a legjobb bemutatkozása.
„Fekszek az oldalamon, nézem, ahogy az idő telik / És fogadok, a világ azt hitte, hogy fel fogom adni” – énekli az I Said Hi-ban Amy Shark, aki 2016-ban robbant be Adore című dalával, amely tavaly az ausztrál lista harmadik helyéig menetelt, később háromszoros platinaminősítést ért el. Lemeze ott folytatja, ahol EP-je, a Night Trunker befejezte (ezért fért fel az Adore ide is): szomorú, néhol mérges énekhang, a tartalom tele keserűséggel, csalódottsággal, hazugsággal; az énekesnő előre bocsánatot kért azoktól, akiket megbánt a lemezén. Ne keressen rajta senki szerelmes számokat, mert Shark a szövegtől az éneklésig kiadja felgyülemlett dühét. A kezdő I Got You-ban egyáltalán nem azt kapjuk, ami a következőkben vár ránk: a rendkívül könnyed alternatív pop-nótával vezeti fel drámai oldalát. Shark akár a következő Alanis Morissette is lehetne (habár az elmúlt húsz évben sokan bejelentkeztek az utódjaként): jó pár dalban (The Idiot, Never Coming Back, Leave Us Alone) úgy hangzik és ad reményt másoknak (többnyire bátortalan nőknek), mint ahogy azt a kanadai énekesnő tette két évtizeddel ezelőtt. A sötét kontextust ellensúlyozza az általában fesztelen gitáros aláfestés, ezáltal egy nagyon könnyen fogyasztható albumot kapunk. Jack Antonoff (Taylor Swift) az All Loved Uppal és Joel Little (Lorde) a Never Coming Backkel a legjobb pillanatokat hozzák el, viszont a blink-182-s Mark Hoppus a Psychóban kissé lehúzza az amúgy magasan lévő színvonalat. Ha emellett elnézünk, a Love Monster gyakran a lemezlejátszónkban landolhat.
Értékelés:
Cím: Love Monster Előadó: Amy Shark Kiadó: Wonderlick Entertainment Megjelenés: 2018. július 13. 47 perc
Az ausztrál popdíva májusban töltötte be ötvenedik életévét, ennek apropóján összeállítottam az ötven kedvenc szerzeményemet tőle szigorúan sorrendben. Diszkográfiája tizennégy albumot, tíz EP-t és körülbelül kétszáz dalt tartalmaz 1987-tól 2018-ig. Lássunk neki!
Golden (2018)
50. I Should Be So Lucky (Kylie, 1987)
Bűnös élvezet.
49. The Loco-Motion (Kylie, 1987)
48. Where the Wild Roses Grow (with Nick Cave and the Bad Seeds) (Murder Ballads, 1995)
47. Speakerphone (X, 2007)
46. Fragile (Fever, 2001)
45. Break the Heartbreak (with Garibay) (Sleepwalker, 2014)
44. Wow (X, 2008)
43. Your Love (Fever, 2001)
42. Dreams (Impossible Princess, 1997)
41. Secret (Take You Home) (Body Language, 2003)
Kylie titkot súg a fülünkbe legszexibb lemezének egyik számában.
Body Language (2003)
40. Giving You Up (Ultimate Kylie, 2005)
Alacsony Kylie magas a videoklipben. Egy best ofon jól megfér.
39. Almost a Lover (2004)
38. Koocachoo (Light Years, 2000)
37. All the Lovers (Aphrodite, 2010)
36. City Games (2004)
35. Burning Up (Fever, 2001)
34. Sleeping with the Enemy (Kiss Me Once, 2014)
33. Soul on Fire (2003)
32. Fever (Fever, 2001)
31. Better than Today (Aphrodite, 2010)
Jobb, mint ma, ahogy ennél jobbak is vannak a diszkográfiájában.
The Abbey Road Sessions (2012)
30. King or Queen (X, 2007)
Az X egyik legjobbja, pedig csak a 2 Hearts b-oldalán volt megtalálható.
29. Dancing (Golden, 2018)
28. Golden (Golden, 2018)
27. Lost without You (Golden, 2018)
26. Obsession (Body Language, 2003)
25. Black and White (with Garibay featuring Shaggy) (Kylie + Garibay, 2015)
24. If Only (Kiss Me Once, 2014)
23. In Your Eyes (Fever, 2002)
22. Can't Get You Out of My Head (Fever, 2001)
21. I Don't Know What It Is (X, 2007)
Szintén 2 Hearts b-oldal, és szintén az egyik legjobb.
Aphrodite (2010)
20. No More Rain (X, 2007)
Nem egy nagy durranás, de Minogue gyönyörűen elénekli, a dallama is kifogástalan.
19. Celebration (Greatest Hits, 1992)
Minogue a Kool & the Gang Celebration című dalának feldolgozás közben nem fosztotta meg az ismérveitől a szerzeményt. Azért inkább az eredetinél maradok, de a tizenkilencedik hely jelzi, hogy igenis jól sikerült ez.
18. Sexercize (Kiss Me Once, 2014)
A Kiss Me Once eléggé zűrzavaros, a legjobb dolog az volt, amikor Minogue kiadta a Sexercize-ot promóciós kislemezként (mondjuk, megmagyarázhatná, miért nem rendes kislemezként, de mindegy).
17. Million Miles (Kiss Me Once, 2014)
16. Kids (with Robbie Williams) (Light Years, 2001)
A kémia Williams és Minogue között remekül működik, ez van, amikor két legenda együtt énekel, nemde?
15. Slow (Body Language, 2003)
Nem tudom, kinek az ötlete volt, hogy a technót keverjék poppal, de nagyszerű lett a végeredmény. Érzéki, ez volt Minogue a legjobb formájában.
14. Get Outta My Way (Aphrodite, 2012)
A Get Outta My Way többet érdemelt volna, mint amit kapott, mivel sajnos elég csúfosan megbukott a slágerlistákon. Talán egy kicsit túl zajos, de teljesen kylie-s.
13. Raining Glitter (Golden, 2018)
12. 2 Hearts (X, 2007)
A 2 Hearts a legalulértékeltebb kislemeze, de nem ezen a listán. Érdekes választás volt, hogy ezzel tért vissza, de megérte akkor a négy év várakozást, ami a Body Language óta telt el. Minogue kiengedi magából a dögöt, amit nem gyakran hallhatunk tőle, ő sokkal finomkodóbban szenvedélyes. Tizenegy év után azért érzem benne, hogy ma már nem működne ugyanúgy.
11. Right Here, Right Now (with Giorgio Moroder) (Déjà Vu, 2015)
Robbie Williams most a sarokban zokog. Ha a diszkó atyja és a dance-pop királynője összeáll egy szám erejéig, annak a végeredménye csak parádés lehet. És az is lett.
X (2007)
10. Flower (The Abbey Road Sessions, 2012)
Ez művészet. Az énekesnő 2012-ben felénekelte tizenhat slágerének szimfonikus változatát, egyedül a Flower volt az új tétel a The Abbey Road Sessionön. És habár a lemez nehezen emészthető a popzene rajongóinak, a Flower egy kivétel rajta.
9. Come into My World (Fever, 2002)
Minogue egyetlen Grammy-díját köszönheti a Come into My Worldnek. A Fever utolsó kislemeze volt 2002 novemberében, legsikeresebb korszakát zárta le méltóképpen. Hibátlanul megmunkált dal.
8. Red Blooded Woman (Body Language, 2004)
Egy popgyöngyszem. A verzék még jobbak a refrénnél. „Soha nem fogsz a mennybe jutni, ha félsz a magasságtól” – hát nem zseniális a dalszövege?
7. All I See (X, 2008)
Egyértelműen az All I See Minogue legrosszabb videoklipje, nem akarom kommentálni, egyszerűen borzalmas, általában a nézése nélkül hallgatom meg, ha a YouTube-ot választom platformul. A dalban Minogue hangja kellemes, a bridge meg egyszerűen mennyei.
6. Les Sex (Kiss Me Once, 2014)
Les Sex avagy Lesz Szex, ha meghallgatjátok. Minogue körül izzik a levegő, remélem, hogy a stúdióban nem gyulladt ki a mikrofon, amikor felénekelte.
5. Spinning Around (Light Years, 2000)
Ezzel indult minden. A Spinning Around tette azzá és olyanná Kylie Minogue-ot, aki és amilyen ma is. A klipben látható aranyszínű forrónaci nagy beszédtéma volt akkoriban, egy legendás ruhadarabbá vált (azóta elárverezte).
4. The Other Boys (with NERVO, Jake Shears, Nile Rodgers) (Collateral, 2015)
Benne van a Scissor Sistersből ismert Jake Shears is, a 80-as évekbeli hangzásért Nile Rodgers felel, mellette a NERVO és Minogue. Mi ez, ha nem egy bulihimnusz?
3. Love at First Sight (Fever, 2002)
Inkább szerelem első hallásra, mint szerelem első látásra, ahogy a dal mondja. A Fever-érában a Can't Get You Out of My Head rávetítette az árnyékát az utánakövetkező kislemezekre, ezért aztán a Love at First Sight nem volt annyira szédületes siker. Mindenesetre az európai rádiók imádták, így a magyarországiak is rongyosra játszották. Hiába tizenhét éves a felvétel, még mindig frissnek hangzik. De hát mi mást is várhatnánk?! Egyébként Minogue-nak két száma van, ami erre a címre hallgat; a másik Love at First Sight még 1988-ban kapott helyet a debütáló Kylie-n.
2. Sensitized (X, 2007)
Az X egy tökéletes visszatérő album volt, a Sensitized pedig a legtökéletesebb darabja, mely Serge Gainsbourg és Bridgette Bardot Bonnie and Clyde-jából építkezik. Ez Minogue egyik legizgalmasabb hangszerelésű dala, roppant elegáns. (Megsúgom, csak egy hajszálnyival csúszott le a dobogó legfelső fokáról.)
1. On a Night Like This (Light Years, 2000)
Állítólag ezt a dalát szereti a legjobban Minogue is, ez a tény azt hiszem, hogy magáért beszél. Tizennyolc év telt el, közben Minogue kijött sokkal jobb albumokkal, sőt, a Light Years az egyik legrosszabb lemeze, mégis rajta található meg ez a szám. Nagyon jól kiállta az idő próbáját, ezt valószínűleg a latinos beütésének köszönheti. Mértékkel használja az europopot, ami régen kimúlt, de ugyebár a műfaj sajátossága az volt, hogy fülbemászó és emlékezetes dallamokkal örvendeztetett meg minket. Ez a maffiás, meztelenkedős, kaszinós klip meg tökre extravagáns, azóta se láttunk tőle ehhez hasonlót.
2018 eddigi legrejtélyesebb megjelenése a The Veronicas Untouched című albuma, amely bármiféle bejelentés nélkül, régi kiadójuk által került fel digitálisan. A kérdés, hogy miért most és miért ilyen formában, mert csak az a huszonöt dal kapott helyet rajta, amiket még a Warnernél, a 2014-es The Veronicas előtt rögzítettek, ugyanakkor a borítón lévő kép a 2016-os In My Blood körüli időkből származik.
Az ikerpár évek óta húzza a negyedik lemez munkálatait, feloszlásról is keringtek hírek, két év alatt három új dalt kaptunk tőlük, ígéretük szerint a folytatás 2018-ban érkezik. Nyilván a rajongók se gondolták, hogy egy ilyen kiadvánnyal fogják megörvendeztetni őket, mert valljuk be, ennek tényleg semmi értelme.
Vagyis annyiban van, hogy a Lolita hat év után erre a válogatásalbumra került fel hivatalosan, illetve az is örömre adhat okot, hogy például a Hook Me Up b-oldalán lévő Insomnia is először képezi egy teljes anyag részét. Aki nem igazán tudja, esetleg nem emlékszik, hogy miből áll a The Veronicas korai munkássága, annak ez az összeállítás tökéletes lehet. A címadó Untouched máig az egyetlen nemzetközi sikerük, amely bizarrul ötvözi a lassút a gyorssal, a hozzá hasonló Hook Me Up akár még most is megállná a helyét a piacon. A duó balladákat is nagyon jól tudja hozni, ilyen a remekül felépített I Can't Stay Away, az érzelmekkel teli In Another Life és az éneklésért kiáltó Teardrop, hallhatóan ezek fölött nem járt el az idő. A fentebb említett örök rajongói kedvenc Lolita a legfrissebb a listán, nagyon érződik rajta a 10-es évek eleji dance-pop hatása, nem különbözik túlságosan a mostani stílusuktól. A váltás nagyon is kedvező volt számukra, mert a tinipoprockos szerzeményeik, mint a Hollywood, a 4ever, a Revolution és a Mother Mother azért már nem hangzanak aktuálisnak. Nem feltétlenül rosszak, csak nem igényelnek újbóli lejátszást.