30 napos dalkihívás – 1. rész

A Twitteren találtam rá a harmincnapos dalkihívásra, és úgy döntöttem, hogy én is belevágok. Azért nem fogok harminc napon át harminc poszttal megörvendeztetni benneteket, hanem háromban fogok tíz-tíz-tízet bemutatni. Tehát most az elsőtől a tizedik napig prezentálom téma szerint a dalokat.

1. nap: Egy dal, aminek a címében szín van

James Bay: Pink Lemonade (2018)

Aktuális kedvenc.

2. nap: Egy dal, aminek a címében szám van

Blue: One Love (2002)

A napokban jött velem szembe Spotify-on a Boy Bands nevű playlisten. Amikor megjelent, akkor nem igazán tudtam értékelni, ma már úgy gondolom, hogy az egyik legjobb fiúbandás dal.

3. nap: Egy dal, ami a nyárra emlékeztet

Montell Jordan: This Is How We Do It (1995)

Nyáron mi így csináljuk.

4. nap: Egy dal, ami egy olyan emberre emlékeztet, akit elfelejtenél

The Carters: APESHIT (2018)

Hál' istennek, ilyen emberrel még nem találkoztam, szóval átírom a címet arra, hogy Egy dal, amit elfelejtenél. Aktuális antikedvencem.

5. nap: Egy dal, amit hangosan kell lejátszani

Sean Paul: Got 2 Luv U (feat. Alexis Jordan) (2011)

Úgy, hogy a szomszédok is meghallják.

6. nap: Egy dal, amire szívesen táncolsz

Usher: Yeah! (feat. Lil Jon & Ludacris) (2004)

Mert yeah!

7. nap: Egy dal, amire jó vezetni

Rihanna: We Ride (2006)

Egy kis chill a dugó kellős közepén.

8. nap: Egy dal drogról vagy alkoholról

All Saints: Under the Bridge (1998)

Már a 1998-as listámnál kifejtettem, hogy ez a verzió jobb, mint az eredeti.

9. nap: Egy dal, amitől boldog leszel

Hanson: MMMBop (1997)

Csupa-csupa vidámság.

10. nap: Egy dal, amitől szomorú leszel

Demi Lovato: Skyscraper (2011)

Nem azért, mert sajnos most időszerű, de Lovato kisasszonyra akkor figyeltem fel igazán, amikor emocionális állapotba hozott ezzel.