2019-01-01

Kedvenc dalaim 2018-ból


A legrosszabb dalokat és a legjobb videoklipeket követően a legfontosabb lista következik, ami egyben a legbőségesebb is a maga ötven tételével és körülbelül negyven előadójával. Akárcsak tavalyelőtt meg azelőtt meg azelőtt is, a hiphop megint lezúzott mindent a mainstream-placcon, de a pop is megmutatta magát egyszer-kétszer, míg a rock még mindig halott a népszerűséget illetően. Alább vannak híres, kevésbé híres és viszonylag ismeretlen szerzemények is, amelyekre mind rákattantam a múlt évben. Fontos, csak olyan dalok találhatók meg, amik 2018-ban jelentek meg, vagy korábban már rajta voltak albumokon, de csak idén kerültek ki kislemezformában. Essünk neki!


Macy Gray

50. Kelly Clarkson: Heat (Meaning of Life)

A tavalyi egyik legjobb poplemez felső középosztályú dala.

49. Diana Gordon: Kool Aid (Pure)


48. Alexandra Burke: All the Things You Are (The Truth Is)


47. Alexandra Stan: India (feat. Kent Archie) (Mami)


46. Justin Timberlake: Filthy (Man of the Woods)


45. Rita Ora: Only Want You (Phoenix)


44. Bad Rabbits: Eyes on You (Mimi)


43. Alexandra Stan: Round & Round (Mami)


42. Macy Gray: When It Ends (Ruby)


41. Little Mix: More than Words (feat. Kamille) (LM5)

Timbaland régen látott jó fizikumban rakta össze a ritmusokat.


Weezer

40. Justin Timberlake: SoulMate

Tegyük a Man of the Woodst meg nem történtté, rendben?

39. Iggy Azalea: Savior (feat. Quavo)


38. Weezer: Can't Knock the Hustle


37. Jax Jones & Years Years: Play (Snacks)


36. Christina Aguilera: Deserve (Liberation)


35. Bruno Mars: Finesse (Remix) (feat. Cardi B) (24K Magic)


34. Ciara: Freak Me (feat. Tekno)


33. Azealia Banks: Anna Wintour


32. Ness Nite: Tightrope (Dream Girl)


31. Amerie: I Remember Us (After 4AM)

Erre tényleg emlékezni kell.


The Black Eyed Peas

30. ASHLEE + EVAN: Paris (ASHLEE + EVAN)

Kissé nyomasztó hangzásáról The Weeknd ugorhat be először, de ez akár Ashlee (Simpson) korábbi lemezeire is visszakacsinthat.

29. Madison Beer: Home with You (As She Pleases)


28. Kylie Minogue: Golden (Golden)


27. Snow Patrol: Life on Earth (Wildness)


26. The Black Eyed Peas: DOPENESS (feat. CL) (MASTERS OF THE SUN VOL. 1)


25. Justin Timberlake: Say Something (feat. Chris Stapleton) (Man of the Woods)


24. Diana Gordon: Wolverine (Pure)


23. Charli XCX: Girls Night Out


22. The Black Eyed Peas: RING THE ALARM pt.1 pt.2 pt.3 (MASTERS OF THE SUN VOL. 1)


21. Christina Aguilera: Sick of Sittin' (Liberation)

Alicia Keys bizonyára megirigyelte magának ezt a dalt. De jó, hogy Christina Aguilera kapta meg, mert óriási hangterjedelméhez tökéletesen illik ez a fajta tüzesség. Egy rockalbum következőnek?


ASHLEE + EVAN

20. Little Mix: Wasabi (LM5)

A cím felérhet egy viccnek, de a muzsika alapján nem tűnik annak. A Little Mix-lányokat megbabonázta a latin, még úgy is, hogy a japánok veteményéről énekelnek. Ugyanakkor nem beszélnek zöldségeket: rövidsége ellenére megragadó (na, és az a gitár a refrénben dob egy hatalmasat rajta!).

19. Ciara: Dose

Tény, hogy a Dose volt Ciara legkevésbé innovatív nótája, de akik a hiphop uralta zenéből szeretnék kiszűrni a ritmusosabb ütemeket, akkor itt van ez. A trombitával és dobokkal megtámogatott instrumentál akár Alesha Dixon Drummer Boyját idézheti, de Ciara okosabban nyúlt ezekhez a hangszerekhez.

18. Christina Aguilera: Pipe (feat. XNDA) (Liberation)

Christina Aguilera és Lewis Hamilton (állítólag ő az, aki az XNDA név alatt bujkál) egy kilencvenes éveket, konkrétan Aaliyah-t megidéző R&B-gyöngyszemet alkottak közösen az énekesnő lemezére. A Liberation legjobbjaként Xtina egy különösen szolid hanggal akarja ünnepelni másik felét.

17. The Black Eyed Peas: YES OR NO (MASTERS OF THE SUN VOL. 1)

2018 egyik legnagyobb meglepetése a BEP Fergie-mentes lemeze volt, amelyről a legmagasabban rangsorolt szerzemény a politikai súrolású YES OR NO. A trió az utolsó soraiban klasszikus Black Eyed Peasként nevezik magukat, tehát a munkásságuk kezdetéig nyúltak vissza.

16. Eleni Foureira: Fuego

Óriási Eurovízió-rajongó lévén minden évben követem a versenyt, így egy-egy versenydal általában fel szokott kerülni az év végi listára. Idei kedvencem a második helyezett, a Ciprus képviseletében induló Eleni Foureira Fuegója volt: az énekesnőt semmi nem tudja lehűteni, a forró produkció erre még rá is tesz.

15. Tinashe: Salt (Joyride)

Tinashe a nívótlan Throw a Fit című dal (inkább demó) előtt még kiadott egy albumot, a kissé keszekusza Joyride-ot, de a Salt című tétele az, melyben tökéletesen érvényesíthette magát. Ebben a keserű balladában bánatosan közli, hogy a párkapcsolata végérvényesen zátonyra futott.

14. Kylie Minogue: Raining Glitter (Golden)

Senkit ne tévesszen meg az, hogy a Raining Glitter egy elvileg countrypop műfajú albumon foglal helyet, mert a dance-poppal inkább Minogue korábbi kiadványaihoz illik. A dal a Golden legkiemelkedőbb darabja, amire a pajtában lehet ropni a táncot.

13. ASHLEE + EVAN: Tonic (ASHLEE + EVAN)

Amikor Ashlee Simpson és Evan Ross azt mondták, hogy nem csak a magánéletben, de a munkában is megtalálták az egyensúlyt, akkor nem tévedtek. Simpson először került a soul sodrásába, pedig olyan, mintha mindig is a műfajban alkotott volna.

12. Charli XCX: Focus

Ha a nem túl változatos tartalom fülbemászó és egyedi aláfestéssel találkozik, akkor bizony eléggé erőteljes slágergyanúval találhatjuk magunkat szembe. A Focusról ordít a PC Music keze nyoma, de ezúttal nem SOPHIE, hanem A. G. Cook harácsolt egy fülbemászó nótát XCX-nek.

11. Alexandra Stan: Mami

A latinos dallamokat hallva ránk jöhet a hányinger bő mennyisége miatt, de Alexandra Stan ezt (nemzetiségéhez hűen) megtoldotta egy kis román poppal. A rímképlet nem túlságosan bonyolult, de ez esetben amúgy is a könnyedségnek kell dominálnia.


Ciara

10. RAYE: Friends

Azt írtam még a nyáron, hogy a Friendsből rádiós sláger lehet, de sajnos nem így történt... Hahó, emberek! Ne aludjatok RAYE-en! A tavalyelőtti Jax Jonesszal közös You Don't Know Me-nél már kiderült, hogy az énekesnő előtt óriási karrier áll(hatna, ha kereskedelmileg is támogatnák őt [de abban valószínűleg igazam lesz, hogy Charli XCX-szel a mainstream előszobájába ragadtak]). Az arab motívummal színesített Friends izgalmas és kegyetlenül fülbemászó, amiben RAYE a nők közötti rivalizálásról énekel, miszerint barátok lehettek volna, amennyiben nem ellenségnek tekintett volna rá a másik nemtársa.


9. James Bay: Pink Lemonade (Electric Light)

Noha James Bay eladta a lelkét az ördögnek (és ez nem olyan jó fiúból rossz lesz-fázis, hanem sajnos a zenét is párhuzamba kell állítani a felvetéssel), a Pink Lemonade-val sikerült valami élvezhetőt alkotnia. Hogy a teljes Electric Light miért nem ilyen, az rejtély. A szintipop erősen a reneszánszát éli, noha a férfi előadók nem igazán tettek bármit is ennek érdekében, de most James Bay a folktól lépett egyet a populáris irányok felé (a Billboard szerint ez egy poprock-nóta, de ezzel hosszasan vitatkoznék), még ha ezek után rossz irányba kanyarodott el...


8. Dido: Hurricanes

Ez az öt perc úgy elillan, mintha csak három lenne, miközben minden apró mozdulata tartalommal van megtöltve. A Hurricanes egy mesteri munka mind produceri, mind előadói oldalról nézve, de hát ez történik, amikor két zenében jártas testvér közösen alkot. (Az énekesnő bátyja a Faithless egyik oszlopos tagja, aki szinte az összes slágerének [a White Flag is beletartozik] a háttérmunkáját végezte.) A gazdag struktúra különleges atmoszférát teremt az első pillanatoktól; grandiózus építkezése, majd a tetőponton való kifakadása egyszerűen libabőrt keltenek.


7. Alexandra Stan: Thinking About You (feat. Suark) (Mami)

Alexandra Stan már régen nem az az íz(lés)telen énekesnő, akit a 2010-es évek elején megismertünk a majdnem közönséges Mr. Saxobeattel. Idei albumán megmutatta, hogy előadóként sokat fejlődött (az énekhangja jobb, mint valaha!). A 80-as évekbeli szintipopot egy minimális eurodance-es groove-val használja a Thinking About You-ban (bár itt éppen egy kicsit nyávogósra vette a figurát, de azért így is megoldja a feladatot), és ezt a stílust is pont ugyanolyan jól hozza, mint a listán hátrébb elhelyezkedő Mamit, ami sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot.


6. En Vogue: Reach 4 Me (Electric Café)

Az En Vogue tizennégy éves visszatérő lemeze, az Electric Café egyszerre volt gagyi és nagyszerű, utóbbi kategóriába esik bele a Reach 4 Me. A tavalyelőtti TLC-lemez után kétségeim voltak afelől, hogy a 90-es évek nagy sztárjai tudnak-e még előremutatással tevékenykedni az akkori kor szellemében, azonban a Reach 4 Me-vel az En Vogue bebizonyította, hogy még mindig megvan bennük a varázs (még úgy is, hogy az idők folyamán számos tagváltáson estek át [egyedül Terry Ellis tart ki a kezdetektől). A két évtizeddel ezelőtti R&B-vel beburkolt szerzemény üdítően hat.

5. Macy Gray: Witness (Ruby)

Ezek az ötvenes R&B-sztárok aztán kitettek magukért! (Reméljük, hogy a tendencia másokat is a szint megtartására sarkall majd a jövőben.) Azzal a különbséggel, hogy Macy Gray tavalyi albuma (kivételesen?) dzsessz műfajú volt. A Rubyt drágakővé legutolsó dala, a kissé gospeles Witness csiszolja, amiben Gray a túlvilági hatalmakhoz imádkozik, miszerint „Azt kívánom, hogy Jézus legyek / Tudnám, hogyan oldanám meg”. A zenét hallva talán erre nem lesz szükség, mert Macy Gray ereje a hangjában (és a pimasz szövegeiben) van, itt meg azt tökéletesen rárakja az alácsúsztatott ütemekre.

4. Amy Shark: I Said Hi (Love Monster)

Az ausztrál Amy Shark áttörése csak harminc év fölött jött el számára (ritkaság az ilyen), pedig nagyon régóta próbálkozott a zenei kiadóknál, de folyton elutasításokba ütközött. Az I Said Hi erről a szituációról szól: „Fekszek az oldalamon, nézem, ahogy az idő telik / És fogadok, a világ azt hitte, hogy ma fel fogom adni”. Shark Alanis Morissette-es manírokkal eresztette ki felgyülemlett dühét tavalyi debütáló albumán, a beszédes című Love Monsteren (Facebook-oldalán előre bocsánatot kért azoktól, akiket megbántott rajta), a többi dalhoz képest az I Said Hi még lightos.


3. Snow Patrol: A Dark Switch (Wildness)

A Snow Patrol nagy szerencséje, hogy inkább a OneRepublicra hasonlítanak, mint az Imagine Dragonsra, vagyis úgy tudtak az elektronikusabb stílus felé mozdulni – úgy értve, hogy többször vették elő az elektronikus gitárt meg a szintetizátort –, hogy az az előnyükre vált. Legalábbis az A Dark Switchben biztosan, mert a Wildness nagyján már kutakodik kell némi vadságért. A produkció mellett a dalszöveg is zseniális (de ezt Gary Lightbodytól már megszokhattuk): „Az eszem kisvárosa, amilyen volt / Most egy nagyváros, pusztítást okoz, nyúlik a végtelenbe”.


2. Shinedown: BLACK SOUL (ATTENTION ATTENTION)

A Shinedown idei koncepcióalbuma, az ATTENTION ATTENTION egy ember útját kíséri végig a pokoltól a mennyországig: a DEVIL után a BLACK SOUL a legsötétebb pillanatként döntéshozatalra kényszeríti főhősünket, aki ekkor a rossz oldalra áll. Ezek után a Shinedownt kommersz rockkal azonosítani vétek (mondjuk, eddig is az volt, mert nem egy poprádiók által játszott banda, mint a Nickelback [vagyis a Second Chance már régen volt]), ugyanis ez a szerzemény úgy leszaggatja a fejet, hogy az érzékszerveket magunknak kell a helyükre raknunk, amint lejár a futásidő.


1. Ciara: Level Up

Ciara jött, szó szerint szintet lépett és győzött! Azonkívül, hogy a videoklipje nálam magasan a legjobb volt 18-ban, a zene is pont ugyanolyan tökéletes. Az énekesnő összes tavaly kiadott dala felkerült erre a listára, nem hiába: visszatérése rendesen ott volt a szeren, aminek a tetején koronával a fején a Level Up ül. A Level Up energiája magával ragadó, valamelyik végtagot muszáj mozgatni rá. Habár CiCi egyelőre magánál tartja hetedik stúdióalbumát, de ha az 2019-ben érkezik, akkor ez az évtized méltóképpen fog lezáródni. (Csak nehogy sírás legyen a vége...)


Hallgatnád? Megtalálod a listát Spotify-on!


2018 legjobb albumai


Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Rendszeres olvasók