A Spice Girls története: 4. rész – Spice Girls mindörökké

A Spice Girlsnek mindössze két év kellett ahhoz, hogy a legsikeresebb előadók között legyenek számon tartva. Küszöbön volt első világ körüli turnéjuk, a Spiceworld Tour, azonban a banda életében gyökeres változások történtek. Ha lemaradtál volna az eddigi részekről, alább megtalálod a linkre kattintva.

Az eddigi részek:

1. Touch
2. Mondd, hogy itt leszel
3. A Spice-világ

1997: Menedzser nélkül

1997. november 7-én a Spice Girls az MTV Europe Music Awardson lépett fel, a rendezvény után kirúgták menedzserüket, Simon Fullert. „Nem értékelték azt, amit menedzserként tett a csapatért –mondta Kim Fuller, Simon Fuller bátyja. – Azt hitték, hogy a Pepsi-reklám magától jött, és csak igent vagy nemet kellett mondaniuk.” Akkoriban Adams: „Ez egy óriási változás. Mert annak ellenére, hogy mindig nálunk volt az utolsó szó, rengeteg a papírmunka és a döntés, amit magunktól kell meghoznunk.” Akkoriban Bunton: „Az elejétől kezdve minden a rajongói holmiktól a lemezborítókig, a saját magazinunkig a mi ötletünk volt. Úgy éreztük, hogy miért kellene másnak döntenie ezekben?” Adams szerint Simon Fuller irányítása szabályozta őket, mindenhová velük utazott, és beleszólt mindenbe: „Nem csinált titkot abból, hogy mindig tudta, hogy mit eszek vagy mit nem eszek.” Szerintük jó döntést hoztak azzal, hogy már másodszor is maguk próbáltak boldogulni, hiszen miután előző menedzsmentjüktől, a Heart Managementtől távoztak, még jobb lehetőségeik adódtak, de Fuller volt a csapat motorja, nélküle a Spice Girls nem tudott ugyanolyan sikeres maradni.

A Spice Girls menedzserükkel, Simon Fullerrel 1997. október 6-án Spanyolországban (Twitter)

1997-1998: Spiceworld

A Spice Girls folytatta az 1997-es Spiceworld promotálását. Nagy-Britanniában 1997. december 15-én, az Egyesült Államokban 1998. január 27-én a Too Much jelent meg második kislemezként. Csakúgy, mint egy évvel korábban a 2 Become 1, a Too Much is karácsonykor érte el az első helyet Nagy-Britanniában. Az Egyesült Államokban sokkal nagyobb sikere volt, mint a felvezető Spice Up Your Life-nak: a huszonkettedik helyen nyitott a Billboard Hot 100-en, majd a második héten a kilencedik helyre ugrott. Ez volt az utolsó top tízes slágerük a tengerentúlon.

A Stop 1998. március 9-én került kiadásra. A második helynél nem került feljebb a brit kislemezlistán: ez volt az első számuk, ami nem lett listavezető.

1998: Geri Halliwell nélkül

1998. február 24-én indult első koncertsorozatuk, a Spiceworld Tour Dublinból kilencvenhét helyszínnel. A turnét még Fuller szervezte le nekik. Halliwell 1998. május 28-án és 29-én nem vett részt az oslói koncerteken. A lányok távollétét azzal magyarázták, hogy nem érezte jól magát. 1998. május 31-én Halliwell kiadott egy közleményt, amiben bejelentette, hogy már nem tagja a Spice Girlsnek: „Sajnálattal meg kell erősítenem, hogy otthagytam a Spice Girlst. Azért, mert nézeteltéréseink voltak. Biztos vagyok benne, hogy a csapat továbbra is sikeres lesz, és a legjobbakat kívánom nekik.” Halliwell egy párizsi hotelszobában húzta meg magát, hogy elkerülje a médiafelhajtást. Bunton: „Emlékszem, amikor magánrepülőn ültem Gerivel szemben. Amikor megérkeztünk, Geri felugrott, és azt mondta, hogy »Hát akkor viszlát, lányok. Lányok, azt mondtam, hogy viszlát.«. Azt gondoltam, hogy ez furcsa, mert mi sohasem búcsúztunk el egymástól.” Habár Halliwell soha nem adott konkrét magyarázatot arra, hogy miért lépett ki, a sajtó azt gyanította, hogy Brownnal összevesztek, ezért is Brown huszonharmadik születésnapján hozta meg a döntését. Brown elismerte, hogy valóban sokszor veszekedtek: „A dolgok Geri és köztem olyanok voltak, hogy ha összezártak minket, mondjuk nagyon sokat voltunk együtt, de amikor csak én és ő voltunk, akkor nem volt megállás.” Halliwell később sikeres szólóénekesi karrierbe kezdett.

A maradék négy tag Halliwell nélkül folytatta a turnézást Észak-Amerikában. 1998. július 20-án a Viva Forever volt az utolsó kislemezük, amiben még Halliwell is énekel. Nem igazán volt népszerűsítve, mivel a turnéjukkal voltak elfoglalva, de Halliwell kilépése miatt hatalmas érdeklődés követte az együttest, így aztán a Viva Forever az egyik legsikeresebb daluk lett, habár az Egyesült Államokban nem jelent meg hivatalosan. Nagy-Britanniában három nap alatt 100 ezer példányban fogyott. A kritikusok méltatták a felvételt, a valaha készült legjobb munkájuknak tartják.

1998-ban a turné befejeztével kiadták a Goodbye című dalukat, melyet eredetileg a Spiceworldre szántak, azonban a Spice Girls szoros időbeosztása miatt nem rögzítették akkor. 1998. júliusában Nashville-ben Richard Stafforddal és Matt Rowe-val átírták a szövegét. Eredetileg a szerelemről szólt, de Halliwellnek akarták címezni. 1998. december 14-én adták ki, s a harmadik karácsonyi number one-juk lett hazájukban.

Forrás: http://gem.eoldal.hu/cikkek/spice-girls/

http://officialcharts.com
https://billboard.com
May 27th, 1998: Why did Geri really leave the Spice Girls? https://youtu.be/mTyWkyPUPlo
David Sinclair – Wannabe: How the Spice Girls Reinvented Pop Fame, 2004

Tovább

Sean Paul: Mad Love The Prequel (2018)

Sean Paul az előző évtized végén úgy találta magát, hogy a nagyérdemű ráunt a zenéjére. 2011-ben tért vissza elektropopos hangzással, és habár az Egyesült Államokban továbbra sincs kiemelkedő sikere (kivéve, ha véletlenszerűen felkérik őt egy-egy dalba), Európában szépen teljesített a Got 2 Luv U és a She Doesn't Mind, tavaly a Dua Lipával közös No Lie platinaminősítést ért el Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban. Legújabb kiadványa – elmondása szerint ez se nem EP, se nem album (de azért inkább EP, mint album) –, a Mad Love The Prequel is tele van népszerű előadókkal, mint Ellie Goulding, Jhene Aiko és David Guetta.

Akárcsak a korábbi albumai, ez a mostani is hemzseg az énekesnőktől, és bizony Paul mindig jól kollaborált velük, legyen az Beyoncé, Alexis Jordan, Kelly Rowland, Dua Lipa vagy Keyshia Cole... a listát sokáig lehetne folytatni. Noha a rapper kitűnik egyedi stílusa miatt, ami egyértelműen a már védjegyének számító furcsa jamaicai angol akcentusából adódik (néhány YouTube-felhasználó szerint ő egy teljesen más nyelvet beszél), nem feltétlenül egyedül ő az, aki figyelmet kap. A dallistán az Ellie Gouldinggal készített Bad Love tűnik elsőre a legérdekesebb együttműködésnek, már csak abból is kiindulva, hogy különböző közegekben mozognak. Itt nem Goulding idomul Paulhoz, hanem pont fordítva: a Bad Love olyan sejtelmes, mint bármelyik Goulding-szám, az arab hatás erre még rátesz. A kulturális változatosságot ünnepli a legbulisabb szerzemény, a Mad Love Becky G-vel és David Guettával, ahogy G énekli: „Ne kapkodd el, és csináld úgy, mintha Jamaicán vagy New Yorkban lennénk.” A szóló Jump on It és a Stefflon Donnal közös Jet Plane Trip a dancehallba markol bele jó erősen, Paul a jamaicai gyökereihez hűen kitart régi stílusa mellett is. A lemez egyáltalán nem lassít, a táncparkettre csalogat mindvégig. Legyen az a Body a Migosszal, a Tip Pon It Major Lazerrel vagy a Naked Truth Jhene Aikóval, Paul megadja a hangulatot, hogy ez a nyár még forróbbá váljon.

Értékelés:

Cím: Mad Love The Prequel
Előadó: Sean Paul
Kiadó: Island Records
Megjelenés: 2018. június 29.
9 dal, 33 perc

Spotify Apple Music

Tovább

Gorillaz: The Now Now (2018)

A Gorillaz-rajongók igencsak elkényeztetve érezhetik magukat, ugyanis a brit animációs együttes két egymásutáni évben is albumokkal jelentkezett. A Humanz után idén a The Now Now van terítéken.

A kritikusok nem voltak elragadtatva a tavalyi Humanztól, mert soknak találták a vendégelőadók mennyiségét, pedig a Gorillaz az underground hiphop színe-javát válogatta össze Kelelától Anthony Hamiltonon át Vince Staplesig, mégis a közepesnél egy kicsivel gyengébb koronggal jelentkeztek. A The Now Now-on csak két dalban találkozhatunk más művészekkel, mint a jó öreg Snoop Dogg-gal, a jazzlegenda George Bensonnal és a house-zongorista Jamie Principle-lel. Gondolhatnánk, hogy sikerült kijavítaniuk a Humanz hibáit, de sajnos ez nem így van. Méghozzá nagyon nem így van. Karrierjük elején, 2001-ben a Gorillaz az alternatív rockot úgy keverte a hiphoppal, mint előttük soha senki, ezt tetézte a zseniális Demon Days 2005-ben. Azóta lejtmenet van. A The Now Now-on egymást váltogatják az unalmasabbnál unalmasabb ütemek, a laposabbnál laposabb éneklés, a közömbösebbnél közömbösebb kedv. Az első öt számban nincs semmi kiemelkedő, ugyanúgy szól mindegyik, talán a Hollywoodban tűnik fel némi reménysugár a társelőadók részéről, hogy mentenék a menthetőt, ha már a banda nagyon nem akar érdemben bármivel is szolgálni. Az Idaho belekóstol a pszichedelikus irányzatba: a drámai gitárbetétek és a kissé vonyító elektronika rásegítene Damon Albarn 2-D hangjára, ha ő engedné azt. Nem meglepő, hogy az utánalévő Lake Zurich-ben már nincs érdemleges éneklés, a tipikus miafranc-kategória. A listán az utána következő maradék négy dal is csatlakozik az első öthöz: a Gorillaz teljesen elmerült az érdektelenségbe.

Értékelés:

Cím: The Now Now
Előadó: Gorillaz
Kiadó: Parlophone Records, Warner Bros. Records
Megjelenés: 2018. június 29.
11 dal, 40 perc

Spotify Apple Music Media Markt

Tovább

Aqua: Rookie (2018)

Nyilván senkinek se kell bemutatni az Aquát, illetve legnagyobb slágerüket, a Barbie Girlt, melynek szabados stílusa, egyszerű dalszövege, könnyed hangszerelése 1997-ben az eurodance-műfaj egy meghatározó darabjává vált. A dán együttes valahol itt ki is merült, volt még két listavezető daluk Nagy-Britanniában, de a Barbie Girl magasságáig egyik sem ért fel. Tavaly jelentették be, hogy Claus Norreen nélkül visszatérnek. A Rookie hét év után az első megjelent daluk.

Aki ismeri az Aqua több szerzeményét is, az valószínűleg tudja, hogy nem csak a pörgős ütemek a banda sajátossága, hiszen ötvöztek már balladai dallamokat dance-szel, mint a Turn Back Time vagy a My Mamma Said. A Rookie is hozzájuk hasonló, habár lassúnak nem mondható, de ugyanolyan szoftos hangzású. Mégsem ez adta a Rookie alapját. Lene Nystrøm pont úgy énekel benne, mint a Barbie Girlben, úgy lalalalázik, ahogy mondja, hogy ő egy Barbie-lány. Csakhogy Ken karját kitépték a helyéről. Tövig. Az Aqua nem egy szólista formáció, noha léteznek csak Nystrøm által előadott dalaik is, de René Dif karakteres vokálja mindig dobott egyet a produkciókon. Talán a kornak, a töménytelen dohányzásnak vagy az énekórák kihagyásának köszönhető, hogy Dif torkán alig jön ki hang. Sokat ront egy alapból olyan dalon, amit az albumon kellene hagyni, mintsem kislemezként kiadni.

Értékelés:

Cím: Rookie
Előadó: Aqua
Kiadó: Universal Music (Denmark) A/S
Megjelenés: 2018. június 22.
2 perc

Spotify Apple Music

Tovább

A Spice Girls története: 3. rész – A Spice-világ

1997 a Spice Girls munkásságának legtevékenyebb időszakát jelentette: leforgatták mozifilmjüket, a Spice Worldöt, majd kiadták második albumukat, a Spiceworldöt. Ha lemaradtál volna az eddigi részekről, alább megtalálod a linkre kattintva.

Az eddigi részek:

1. Touch
2. Mondd, hogy itt leszel

1996-1997: Spice

1997-ben a egész világ Spice Girls-lázban égett. Debütáló albumukról, a Spice-ról a 2 Become 1 jelent meg harmadik kislemezként 1996. december 16-án Nagy-Britanniában, 1997. július 25-én az Egyesült Államokban. Nagy-Britanniában három nap alatt 209 ezer példány fogyott belőle, karácsonykor debütált a kislemezlista első helyén. A tengerentúlon a negyedik helyig ért fel.

1997. február 27-én felléptek a BRIT Awardson, ahol Geri Halliwell egy britzászló mintájú ruhában állt színpadra. „Két éjjel azelőtt Geri azt mondta Emmának, hogy »Tudod mit, Emma, nem érzem magamat jól azokban a ruhákban, amiket viselek, van egy sokkal jobb ötletem. Átmegyek a nővéremhez, neki van egy csomó Union Jack mintájú törülközője, csinálok belőle ruhát«” – mesélte Emma Poole, a Spice Girls marketingese. A ruha nem csak az újságok címlapjain virított, de a Spice Girls az akkori Cool Britannia-hullám részévé is vált. A kilencvenes évek végén a brit előadók Amerikában is nagy sikert arattak, mint például az Oasis vagy a Blur meg persze a Spice Girls is, ezt ünnepelte a zenében akkoriban a szigetország. A dresszt 41,3 ezer fontért elárverezték, jelenleg a Las Vegas-i Hard Rock Caféban van kiállítva.

A Spice Girls az 1997-es BRIT Awardson

Az album utolsó maxija a dupla kiadású Mama / Who Do You Think You Are? volt 1997. március 3-án. Ugyanúgy, mint az addigi dalaik, ez is vezette a listát a briteknél.

1997: Filmes debütálás

Egy világrekordokat megdöntő áttörés volt a Spice Girls mögött, és a folytatásnál se volt megállás. Alig hogy befejezték a Spice promotálását, 1997 márciusában bejelentették, hogy mozifilmet forgatnak és egy újabb lemezt adnak ki az év végén. A Spice World munkálatai 1997 júniusában kezdődtek Londonban, ugyanekkor dolgoztak az új albumon a forgatási szünetek alatt. Richard Stannard, a Wannabe szerzője: „Nagyon elfoglaltak voltak. Mindannyian [...] a filmes kosztümjükben jöttek az Abbey Roadra. Személy szerint nem tudom, hogy hogyan bírták az időbeosztásuk láttán. Különösen a dalszövegírást, amire nagyon büszkék voltak, de fárasztó volt, miközben egyszerre forgattak és énekeltek, nagy volt a stressz.” Akkoriban Brown: „Nem akartuk, hogy bármi is kiszivárogjon, de ha valaki olyan sikeres, mint a Spice Girls, mindenki az exkluzívra kíváncsi. [...] A paparazzók életünk bánatai. Mindenhol ott vannak. A szélsőséges eseteket tettük bele a filmbe, de amikor éjjel azon gondolkodunk, hogy vajon nem bújt-e el egy az ágy alá? Úgy tűnik, mindig tudják, hogy mikor és hol leszünk, ez nagyon bizarr.” 1997. november 1-én készült el a film, amelyet 1997. december 15-én mutattak be. A 25 millió dolláros költségvetés ötszöröse ömlött vissza a jegypénztárakhoz.

A Spice World posztere

1997: Spiceworld

1997. október 13-án a Spice Up Your Life című daluk vezette fel az albumot és a filmet is. A hozzákészült videoklipben a tagok átveszik a hatalmat a világ felett, akárcsak a valóságban. Brown az életrajzi könyvében azt írta, hogy nem igazán tetszett nekik a kisfilm története, de nem akartak harcolni a kiadóval, ezért inkább belementek: „Nem volt jó. Szerintem egyikünk se szerette, habár élveztük a forgatást. Még mindig nem értem, hogy mi történik benne, a felénél elveszítem a fonalat.” Ez lett az ötödik number one-juk az Egyesült Királyságban, azonban az Egyesült Államokban alig volt sikere: a rádiók nemigen játszották, de eladásilag kelendő volt, így a tizennyolcadik helyig jutott el a Billboard Hot 100-en.

1997. november 3-án került a boltok polcaira következő stúdiólemezük, a Spiceworld tíz dallal. Az Egyesült Királyságban 1,2 millió fogyott belőle két hét alatt, de az Egyesült Államokban gyengén kezdett, mindössze 83 ezret adtak el az albumból, s a nyolcadik helyen nyitott a Billboard 200-en, később a harmadik helyig kúszott.

A Spiceworld borítója

Számos negatív kritika érte őket az amerikai sajtó részéről, mivel ott a két albumuk megjelenése között mindössze kilenc hónap telt el, ráadásul az előző Spice még mindig a legjobb tíz között volt, illetve szponzoraik száma is meghaladta a tízet, nevüket adták többek között a Pepsinek, a Chupa Chupsnak és a Polaroidnak.

A Spice Girls a Polaroid reklámarcaként

Noha a Spiceworld elmaradt a Spice eladásától, még így is 20 millió példányban talált gazdára. Alig két év alatt a Spice Girls 45 millió lemezt adott el világszerte (1998-as adat). Olyan volt, mintha minden második brit lakos tulajdonolt volna egy darabot valamelyik albumukból.

Forrás: http://gem.eoldal.hu/cikkek/spice-girls/

https://highbeam.com/doc/1G1-61284854.html

https://telegraph.co.uk/music/news/sisters-got-great-union-jack-tea-towels-geri-halliwell-created/
https://telegraph.co.uk/films/2017/09/29/spice-world-20-spice-girls-made-movie-history/
http://officialcharts.com
https://billboard.com
David Sinclair – Wannabe: How the Spice Girls Reinvented Pop Fame, 2004
Melanie B – Catch a Fire: The Autobiography, 2002

Tovább

A Spice Girls története: 2. rész – Mondd, hogy itt leszel

A Spice Girls 1995 végén a siker kapujában állt. Volt lemezszerződés és menedzser, már csak egy sláger hiányzott. 1995-ben rögzítették debütáló albumukat, a Spice-ot. Ha lemaradtál volna az eddigi részekről, alább megtalálod a linkre kattintva.

Az eddigi részek:

1. Touch

1994-1995: Első munkálatok

A Spice Girls-tagok 1994 decemberében megmutatták magukat számos zenei producernek, köztük Richard Stannardnek, aki teljesen odáig volt értük. Szerzőtársának, Matt Rowe-nak áradozott róluk: „Körülbelül három héttel a bemutatkozásuk után azt mondtam Matt Rowe-nak, hogy »Úristen, találkoztam ezzel a csodálatos csapattal«. A pop megszállottai voltunk, emlékszem, azt mondtam még neki, hogy szerintem ők igazán érdekesek.” Rowe is hasonlóan vélekedett: „Imádtam őket. Azonnal. [...] Hozzájuk hasonlóval azelőtt még soha nem találkoztam, tényleg.” 1995 januárjában Chris Herbert találkozót szervezett Stannarddel és Rowe-val Kelet-Londonban három napra, hogy írjanak dalt a lányoknak. Az első nóta, amit a Spice Girls felénekelt a Feed Your Love című ballada volt 1995 februárjában. Végül nem került fel a debütáló albumukra, mert úgy vélték, hogy nem megfelelő a célközönségük számára.

A Spice Girls első fotózása 1995 februárjában (Twitter)

1995-1996: Wannabe

A második napon órákig beszélgettek egymással fiúkról, divatról és álmokról, amikor Stannard rájött, hogy erről kellene írniuk. Ez adta debütáló daluk, a Wannabe koncepcióját. Brown később ezt hirtelen jött kreatív őrületnek nevezte. Stannard: „Azt hiszem, hogy az egyetlen megtervezett dolog a Wannabe-ben az volt, hogy úgy szerettük volna őket bemutatni, mint egy csapatot: bátornak, szeszélyesnek, fantasztikusan akaratosnak. Akaratosak voltak a kezdetektől.” A verzéket Melanie Brown, Emma Bunton, Geri Halliwell és Melanie Chisholm között osztották fel, Victoria Adams nem tudott jelen lenni a munkálatok során. Ő a háttérvokált kapta meg, és a refrénben is énekel. Rowe egész éjjel dolgozott a projekten, reggel vették fel a dalt. Kevesebb, mint egy óra alatt végeztek vele. Az első másodpercben az hallható, ahogy Brown a mikrofonhoz rohan, ezt utólag adták hozzá. A szöveg egyik ikonikus sora a Zigazig-ha! Brown által, aminek a jelentése még mindig titkolt. „Tudod milyen, amikor társaságban vagy, sokat nevetsz és nevetséges szavakat mondasz? Nos, mi vihogtunk, és nevetséges szavakat mondtunk, zigazig-ha. A stúdióban voltunk, és összeállt a dal” – nyilatkozta Chisholm a Billboardnak.
A lányok ekkor már közel egy éve együtt laktak, hátterüket ismerve a Wannabe nem egy lehetséges szerelemről, sokkal inkább róluk szól. „Most ne pazarold a drága időmet / Szedd össze magad, csak jók leszünk együtt” – áll a szövegben, ami néhány héttel azelőtt született meg, hogy menedzsereiktől, Bob és Chris Herberttől megváltak. „Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ez valami különleges. Olyan természetesen történt, a dal azt szimbolizálta amilyenek voltunk” – írta Halliwell az életrajzi könyvében.
1995 nyarán kiadóknak mutatták meg az elkészült dalt, de a visszajelzések közel sem voltak pozitívak. Halliwell: „Ashley Newton [a kiadó A&R-je] R&B-csapattá akart minket változtatni. Elküldte a Wannabe-t Amerikába, hogy R&B-producerek lekeverjék. Amiket visszakaptunk, azok juggle és hiphop verziók voltak, utáltuk mindegyiket. Mel B nagy R&B-rajongó volt, de ő is egyetértett velem, hogy ezek nem jók, úgyhogy megvétóztuk őket!” Az eredeti mix Mark Stenthez került, aki hat órát töltött az átdolgozással.
1996 áprilisában forgatták le a videoklipet a Wannabe-hez a londoni St Pancras Hotelben. Halliwell: „Káosz volt és hideg. Semmi nem volt felügyelve, mert nem is akartuk. Szerettük volna, hogy a kamera elkapja a Spice őrültségeit. Óriási cipők voltak rajtam, folyton elestem bennük.” A kisfilm Johan Camitz első rendezése volt, ő azelőtt csak reklámokat forgatott.

A Spice Girls a Wannabe klipforgatásán 1996 áprilisában (Spice Girls So Sugary)

A Virgin Records stratégiája a kezdetektől az volt, hogy nemzetközi szintekre emelje a csapatot, ezért a Wannabe először Japánban jelent meg 1996. június 26-án, ahol százezer példányt kelt el a kislemezből, de csak az ötvenedik pozícióig jutott el. Hazájukban, az Egyesült Királyságban 1996. július 8-án került ki, előtte májusban a The Box zenei csatorna hetente hetvenszer adta le a videoklipet. 1996. július 14-én a brit kislemezlista harmadik helyén debütált, egy héttel később, július 21-én felért a csúcsára, ahol hét hétig maradt. Ez volt az első number one-juk, az évek során még további nyolc daluk került ugyanerre a helyre. Máig körülbelül 1,5  millió darabot adtak el belőle a szigetországban, ezzel minden idők negyvenedik legeladottabb kislemeze (2015-ös adat). 1996 végére huszonkét országban volt listavezető, többek között Németországban, Ausztráliában és Franciaországban.

1996: Scary, Posh, Ginger, Baby és Sporty

1996 júliusában a Top of the Pops beceneveket akasztott a tagokra: Brown – Scary, Button – Baby, Adams – Posh, Halliwell – Ginger, Chisholm – Sporty. „Egyszerűen azt mondtam nekik, hogy jó lenne, ha beceneveket kapnának. A lányoknak tetszett az ötlet – mondta Peter Loraine, a magazin újságírója. – Szerkesztői értekezletet tartottam, négyünk kezdett el gondolkozni a neveken. Posh volt az első, ami eszünkbe jutott, mert Victoria kifinomultnak látszott. A többiek is könnyen mentek, mert a személyiségeik nagyon erősek voltak. [...] A legtöbbet akkor nevettünk, amikor a Scary kitaláltuk, [...] mert Mel B nagyon hangos volt.” Scary általában az állatmintás overallokat kedvelte, Posh kiengedett hajjal és fekete miniruhákban lépett a színre, Ginger vörös hajához vörös rúzs és szexi ruhák illettek, Baby kétoldali copfban és világos színű miniruhákban mutatkozott, Sporty kevés sminkkel az arcán sportruhákat viselt. Mivel minden tag más-más stílust képviselt, lányok milliói tudtak azonosulni velük.

1997: Amerikai debütálás

1996 végén a világ minden táján nagy siker volt a Wannabe, ezért nem volt kérdés, hogy az Egyesült Államok is fel fogja kapni a slágert. Kiadójuk, a Virgin Records az amerikai piacra a Wannabe egy újraforgatott klipjét akarta vinni, de a tagok ezt elutasították. Hogy kitűnjenek a férfiak által uralt popzenéből, és hogy foglalkozzon velük a tengerentúli média, ekkora már alteregóikkal népszerűsítették magukat. 1997. január 7-én jelent meg a Wannabe, január 25-én a tizenegyedik helyen nyitott a Billboard Hot 100-en. Az ötödik héten jutott a legfelső pozícióba, s négy hétig ottmaradt. Háromszoros platinalemez lett 2,9 millió darab eladása után (2014-es adat). Világszerte 6 millió eladott példányával minden idők egyik legkelendőbb kislemeze (1997-es adat). Akkoriban Adams: „Annyira ledöbbentünk, mint bárki más a Wannabe sikerei láttán. Ha ez lesz az egyetlen number one-unk, az legalább bizonyítja, hogy mire vagyunk képesek. Ez csak egy kis lépés számunkra. Már felvettük az albumunkat, amire hihetetlenül büszkék vagyunk, és már alig várjuk, hogy az emberek is hallhassák.”

1996-1997: Spice

Ázsiában 1996. szeptember 19-én, Európában 1996. október 26-án, az Egyesült Államokban 1997. február 4-én jelent meg első stúdióalbumuk, a Spice. 23 millió kelt el belőle, ennyi azóta egy lánycsapatnak se sikerült. Nagy-Britanniában a rajongók egy hónap alatt 1,8 millió darabot kapkodtak el, a Beatles óta nem volt ennyire sikeres egy brit formáció; Spicemániának (a Beatlemánia után) nevezték az őket övező népszerűséget.

A Spice borítója

Az album alapvetően tinipop/rágógumipop műfajú R&B-s és dance-popos stílusokkal. A számok (így tehát a Wannabe is) a girl power témára köré összpontosulnak, vagyis a női összetartozás fontosságáról szólnak. A mottó számos spice girlsös relikvián feltűnt.

Második kislemezük, a Say You'll Be There R&B-s hangzásával különbözik a Wannabe-től. A dalt Eliot Kennedy írta a Spice Girlsszel és az Absolute producelte. Még Herberték szervezték le a találkozót Kennedyvel azelőtt, hogy a lányok elhagyták volna a menedzsmentet. Nem tudták, hogy Kennedy hol lakott, csak annyit, hogy Sheffieldben dolgozott. Halliwell és Brown telefonkönyvből szerezték meg az elérhetőségét, azt követően a házában rögzítették a dalt.

A videoklipet 1996. szeptember 7-én és 8-án forgatták le az amerikai Mojave-sivatagban Vaughan Arnell rendezővel. Bunton: „Ez volt az egyik kedvencem. Kint voltunk a sivatagban, és minden nagyon jól sikerült, sokat nevettünk. Nagy volt a forróság, majdnem napszúrást kaptam! Két éjjel, amikor visszamentünk a szállodába, ami a semmi közepén volt, olyan volt, mint a Thelma és Louise-ban.” A Say You'll Be There az első helyen debütált Nagy-Britanniában, és a top háromban volt az Egyesült Államokban.

Forrás: http://thespicegirls.com/facts/timeline

https://telegraph.co.uk/music/artists/heres-the-story-from-a-to-z-how-the-spice-girls-made-wannabe/
https://allmusic.com/artist/spice-girls-mn0000008828
http://officialcharts.com
https://billboard.com
https://oricon.co.jp
David Sinclair – Wannabe: How the Spice Girls Reinvented Pop Fame, 2004
Melanie B – Catch a Fire: The Autobiography, 2002
Geri Halliwell – If Only, 1999

Tovább

DNCE: People to People (2018)

Úgy tűnt, hogy a DNCE két éve gyökeret eresztett a pop világában a Cake by the Oceannel, azonban azóta se tudtak hasonló sikereket felmutatni. Most egy négyszámos EP-vel rukkoltak elő; a People to People egy lágyabb oldalát mutatja meg az együttesnek.

A DNCE tökéletesen felismerte azt, hogy nagyon hiányoznak az alapvető popelemek a mainstream zenéből: a vicces tartalomban és a könnyed ritmusokban keresendő a műfaj. A Cake by the Ocean óriási rádiós és nyári sláger lett, de ahhoz hasonló kaliberű slágerre egyelőre nem futotta tőlük. Albumukra, a DNCE-re már nem volt kíváncsi senki, és hiába voltak közös dalaik Rod Stewarttal és Nicki Minajzsal, mellőzve lettek. Ezúttal a pörgősebb ütemeket harmonikus és kevésbé mesterkélt dallamokra váltották le, amikkel sajnos nem igazán sikerült betalálniuk. A nyitó TV in the Morningban felfedezhető a DNCE-ség, azonban a listán utána következő Still Good a cím ellenére inkább átlagszerű, mint jószerű. El tudom képzelni a forró nyári estékre, amikor az egész napos strandolás után pihenni szeretne az ember, akkor háttérzenének elmegy. A Lose My Coolban Jonas nagyon jól énekel, de a kaotikus hangzásukhoz képest az újfajta sebezhetőség hagy némi kívánnivalót maga után. A Man on Fire-ben kísérletezgettek a rockkal és a reggae-vel, a végeredmény viszont nagy összevisszaság lett.

Értékelés:

Cím: People to People
Előadó: DNCE
Kiadó: Republic Records
Megjelenés: 2018. június 15.
4 dal, 13 perc

Spotify Apple Music

Tovább

Bebe Rexha: Expectations (2018)

Három EP és közel húsz kislemez után Bebe Rexha kiadta várva várt debütáló nagylemezét, az Expectationst, amelyet a műfaji különféleség jellemez.

Rexhát az MTV fedezte fel a Tini mamik és a Jersey Shore között még az évtized elején. Azóta követem a pályafutását, szóval nagyjából tudom, hogy az egykoron lázadóstílusból megélt énekesnő hogyan került egyre közelebb a hűn áhított sztárság felé. Miután Eminem és Rihanna Monster című dalának társszerzőjeként új ajtók nyíltak meg előtte, ő egyenesen berúgta azokat, és a legváltozatosabb műfajokban kezdett alkotni. Volt közreműködő David Guetta Hey Mamájában (elektrohouse), Havana Brown Battle Cryjában (dance-pop), Louis Tomlinson Back to You-jában (pop), jelent meg közös dala G-Eazyvel a Me, Myself & I (hiphop) és a Florida Georgia Line-nal a Meant to Be (countrypop) formájában. Ki tudja, miért kapta az Expectations (azaz elvárások) címet, ember legyen a talpán, aki ezekből meg tudta jósolni, hogy milyen is lesz a bemutatkozó albuma.
A lemez egyedüli húzóneve Quavo, továbbá megtalálható rajta Shawn Mendes állandó társszerzője, Scott Harris és a David Guettával együtt dolgozó Jason Evigan is, de különösebben nem volt körülötte egy kreatív csapat, aki leosztotta volna neki előre a lapokat. Hiába nincs még egyetlen slágere sem – a Meant to Be felért a Billboard Hot 100 második helyére, de errefelé egyáltalán nem jutott el –, az énekesnő bízik a tehetségében. Az egész majdnem fel lett húzva a Meant to Be köré, szinte csak középtempójú vagy annál lassabb dalokat hallhatunk rajta. Ugyan jó, hogy vannak rajta olyanok is, amikben a gitár kitűnik, azonban ha az egymásutáni ötödik dalban is ugyanazt halljuk, az azért már unalmassá tud válni. Mivelhogy borzalmas a dallista elosztása: az elejére került az összes gitáros nóta, középen az elektropopos-hiphopos szerzemények helyezkednek el, a végén pedig lehetetlenség megkülönböztetni a Grace, a Pillow és a Meant to Be balladai áramlatait egymástól. Emiatt a lemez folyása is több mint szörnyű, de először csinált ilyet, nézzük el neki. Legszemélyesebb szerzeményei az I'm a Mess és a Mine; előbbi a régi időkből származó I'm Gonna Show You Crazy egy frissebb változatának menne el, utóbbi meg illik a pimaszságához. A Ferrariban Lana Del Reyt vette alapul, és habár nem hangzik túl eredetinek, érezhető benne, hogy Bebe Rexha egy olyan énekesnő, akire jobb odafigyelni.

Értékelés:

Cím: Expectations
Előadó: Bebe Rexha
Kiadó: Warner Bros. Records
Megjelenés: 2018. június 22.
14 dal, 43 perc

Spotify Apple Music

Tovább

Mike Shinoda: Post Traumatic (2018)

Közel egy éve annak, hogy a Linkin Park frontembere, Chester Bennington nem tartozik az élők sorába. Emlékére a banda társalapítója, Mike Shinoda elkészítette első szólóalbumát, a Post Traumaticot.

Bizonyára Shinoda nem gondolta volna, hogy egy ilyen tragikus esemény hatására fog egy különálló projektbe. A Fort Minor tagjaként már alkotott a Linkin Parkon kívül is, mégis személyes üzenete miatt inkább a saját neve alatt adta ki az albumot, ami tényleg olyan poszttraumás, mint ahogy azt a címe sejteti. A Place to Start küszködik azzal, hogy elindítsa az érzelemhullámot, a bejátszott hangüzenetek furcsák. Az Over Again fülbemászó refrénje átveszi a nyitódaltól a szerepet, viszont több kakaót elbírt volna. Több tétel hallgatása közben hiányérzetem volt. Gyász a témája, de bátrabb zenei alapokkal még jobban bejönne, ha papíron elvileg ez egy rockosított hiphoplemez. Érezhetően Shinoda teljes mértékben el akarta kerülni a manírt, vagy hogy túltoljon bármit is. Bennington neve egyszer se hangzik el, ezért feltételezhetően nem csak Linkin Park-rajongóknak szánta a lemezt, hanem azoknak is, akik fájdalmat éreznek, vagy nem tudják feldolgozni egy közeli hozzátartozó halálát. Azt hozzá kell tenni, hogy a közel egyórás hossz sok egy ilyen mélyreható tartalomnak, pedig a vége felé vannak rajta pörgős tételek is, mint a Ghosts, a Make It Up as I Go vagy a Running from My Shadow (utóbbiban végre gitárszólót is hallhatunk), de valami plusz hiányzik belőlük.

Értékelés:

Cím: Post Traumatic
Előadó: Mike Shinoda
Kiadó: Warner Bros. Records, Machine Shop
Megjelenés: 2018. június 15.
16 dal, 53 perc

Spotify Apple Music Hivatalos bolt

Tovább

Kylie Minogue 50 legjobb dala

Az ausztrál popdíva májusban töltötte be ötvenedik életévét, ennek apropóján összeállítottam az ötven kedvenc szerzeményemet tőle szigorúan sorrendben. Diszkográfiája tizennégy albumot, tíz EP-t és körülbelül kétszáz dalt tartalmaz 1987-tól 2018-ig. Lássunk neki!

Golden (2018)

50. I Should Be So Lucky (Kylie, 1987)

Bűnös élvezet.

49. The Loco-Motion (Kylie, 1987)

48. Where the Wild Roses Grow (with Nick Cave and the Bad Seeds) (Murder Ballads, 1995)

47. Speakerphone (X, 2007)

46. Fragile (Fever, 2001)

45. Break the Heartbreak (with Garibay) (Sleepwalker, 2014)

44. Wow (X, 2008)

43. Your Love (Fever, 2001)

42. Dreams (Impossible Princess, 1997)

41. Secret (Take You Home) (Body Language, 2003)

Kylie titkot súg a fülünkbe legszexibb lemezének egyik számában.

Body Language (2003)

40. Giving You Up (Ultimate Kylie, 2005)

Alacsony Kylie magas a videoklipben. Egy best ofon jól megfér.

39. Almost a Lover (2004)

38. Koocachoo (Light Years, 2000)

37. All the Lovers (Aphrodite, 2010)

36. City Games (2004)

35. Burning Up (Fever, 2001)

34. Sleeping with the Enemy (Kiss Me Once, 2014)

33. Soul on Fire (2003)

32. Fever (Fever, 2001)

31. Better than Today (Aphrodite, 2010)

Jobb, mint ma, ahogy ennél jobbak is vannak a diszkográfiájában.

The Abbey Road Sessions (2012)

30. King or Queen (X, 2007)

Az X egyik legjobbja, pedig csak a 2 Hearts b-oldalán volt megtalálható.

29. Dancing (Golden, 2018)

28. Golden (Golden, 2018)

27. Lost without You (Golden, 2018)

26. Obsession (Body Language, 2003)

25. Black and White (with Garibay featuring Shaggy) (Kylie + Garibay, 2015)

24. If Only (Kiss Me Once, 2014)

23. In Your Eyes (Fever, 2002)

22. Can't Get You Out of My Head (Fever, 2001)

21. I Don't Know What It Is (X, 2007)

Szintén 2 Hearts b-oldal, és szintén az egyik legjobb.

Aphrodite (2010)

20. No More Rain (X, 2007)

Nem egy nagy durranás, de Minogue gyönyörűen elénekli, a dallama is kifogástalan.

19. Celebration (Greatest Hits, 1992)

Minogue a Kool & the Gang Celebration című dalának feldolgozás közben nem fosztotta meg az ismérveitől a szerzeményt. Azért inkább az eredetinél maradok, de a tizenkilencedik hely jelzi, hogy igenis jól sikerült ez.

18. Sexercize (Kiss Me Once, 2014)

A Kiss Me Once eléggé zűrzavaros, a legjobb dolog az volt, amikor Minogue kiadta a Sexercize-ot promóciós kislemezként (mondjuk, megmagyarázhatná, miért nem rendes kislemezként, de mindegy).

17. Million Miles (Kiss Me Once, 2014)

16. Kids (with Robbie Williams) (Light Years, 2001)

A kémia Williams és Minogue között remekül működik, ez van, amikor két legenda együtt énekel, nemde?

15. Slow (Body Language, 2003)

Nem tudom, kinek az ötlete volt, hogy a technót keverjék poppal, de nagyszerű lett a végeredmény. Érzéki, ez volt Minogue a legjobb formájában.

14. Get Outta My Way (Aphrodite, 2012)

A Get Outta My Way többet érdemelt volna, mint amit kapott, mivel sajnos elég csúfosan megbukott a slágerlistákon. Talán egy kicsit túl zajos, de teljesen kylie-s.

13. Raining Glitter (Golden, 2018)

12. 2 Hearts (X, 2007)

A 2 Hearts a legalulértékeltebb kislemeze, de nem ezen a listán. Érdekes választás volt, hogy ezzel tért vissza, de megérte akkor a négy év várakozást, ami a Body Language óta telt el. Minogue kiengedi magából a dögöt, amit nem gyakran hallhatunk tőle, ő sokkal finomkodóbban szenvedélyes. Tizenegy év után azért érzem benne, hogy ma már nem működne ugyanúgy.

11. Right Here, Right Now (with Giorgio Moroder) (Déjà Vu, 2015)

Robbie Williams most a sarokban zokog. Ha a diszkó atyja és a dance-pop királynője összeáll egy szám erejéig, annak a végeredménye csak parádés lehet. És az is lett.

X (2007)

10. Flower (The Abbey Road Sessions, 2012)

Ez művészet. Az énekesnő 2012-ben felénekelte tizenhat slágerének szimfonikus változatát, egyedül a Flower volt az új tétel a The Abbey Road Sessionön. És habár a lemez nehezen emészthető a popzene rajongóinak, a Flower egy kivétel rajta.

9. Come into My World (Fever, 2002)

Minogue egyetlen Grammy-díját köszönheti a Come into My Worldnek. A Fever utolsó kislemeze volt 2002 novemberében, legsikeresebb korszakát zárta le méltóképpen. Hibátlanul megmunkált dal.

8. Red Blooded Woman (Body Language, 2004)

Egy popgyöngyszem. A verzék még jobbak a refrénnél. „Soha nem fogsz a mennybe jutni, ha félsz a magasságtól” – hát nem zseniális a dalszövege?

7. All I See (X, 2008)

Egyértelműen az All I See Minogue legrosszabb videoklipje, nem akarom kommentálni, egyszerűen borzalmas, általában a nézése nélkül hallgatom meg, ha a YouTube-ot választom platformul. A dalban Minogue hangja kellemes, a bridge meg egyszerűen mennyei.

6. Les Sex (Kiss Me Once, 2014)

Les Sex avagy Lesz Szex, ha meghallgatjátok. Minogue körül izzik a levegő, remélem, hogy a stúdióban nem gyulladt ki a mikrofon, amikor felénekelte.

5. Spinning Around (Light Years, 2000)

Ezzel indult minden. A Spinning Around tette azzá és olyanná Kylie Minogue-ot, aki és amilyen ma is. A klipben látható aranyszínű forrónaci nagy beszédtéma volt akkoriban, egy legendás ruhadarabbá vált (azóta elárverezte).

4. The Other Boys (with NERVO, Jake Shears, Nile Rodgers) (Collateral, 2015)

Benne van a Scissor Sistersből ismert Jake Shears is, a 80-as évekbeli hangzásért Nile Rodgers felel, mellette a NERVO és Minogue. Mi ez, ha nem egy bulihimnusz?

3. Love at First Sight (Fever, 2002)

Inkább szerelem első hallásra, mint szerelem első látásra, ahogy a dal mondja. A Fever-érában a Can't Get You Out of My Head rávetítette az árnyékát az utánakövetkező kislemezekre, ezért aztán a Love at First Sight nem volt annyira szédületes siker. Mindenesetre az európai rádiók imádták, így a magyarországiak is rongyosra játszották. Hiába tizenhét éves a felvétel, még mindig frissnek hangzik. De hát mi mást is várhatnánk?! Egyébként Minogue-nak két száma van, ami erre a címre hallgat; a másik Love at First Sight még 1988-ban kapott helyet a debütáló Kylie-n.

2. Sensitized (X, 2007)

Az X egy tökéletes visszatérő album volt, a Sensitized pedig a legtökéletesebb darabja, mely Serge Gainsbourg és Bridgette Bardot Bonnie and Clyde-jából építkezik. Ez Minogue egyik legizgalmasabb hangszerelésű dala, roppant elegáns. (Megsúgom, csak egy hajszálnyival csúszott le a dobogó legfelső fokáról.)

1. On a Night Like This (Light Years, 2000)

Állítólag ezt a dalát szereti a legjobban Minogue is, ez a tény azt hiszem, hogy magáért beszél. Tizennyolc év telt el, közben Minogue kijött sokkal jobb albumokkal, sőt, a Light Years az egyik legrosszabb lemeze, mégis rajta található meg ez a szám. Nagyon jól kiállta az idő próbáját, ezt valószínűleg a latinos beütésének köszönheti. Mértékkel használja az europopot, ami régen kimúlt, de ugyebár a műfaj sajátossága az volt, hogy fülbemászó és emlékezetes dallamokkal örvendeztetett meg minket. Ez a maffiás, meztelenkedős, kaszinós klip meg tökre extravagáns, azóta se láttunk tőle ehhez hasonlót.

Tovább

A Spice Girls története: 1. rész – Touch

Girl power, Zigazig ha, Spicemánia, Cool Britannia... Csak néhány fogalom, ami körüllengte a 90-es évek popkultúráját. Ezek mind a Spice Girlshöz követhetők, akik minden idők legsikeresebb lánycsapata, a Beatles óta nem látott népszerűség övezte őket. Mindössze négy évig voltak aktívak, mégis a popzenére rendkívüli hatással bírtak. Pedig ez az öt lány nem táncolt vagy énekelt jobban, mint kortársaik, de tudatosan felépített imázsuk a slágerlisták tetejére repítette őket. Mivel idén már húsz éve annak, hogy a csapat szétesnek indult, és a közeljövőben vár ránk egy újabb visszatérés a részükről, nézzük, honnét is indult Ginger, Posh, Scary, Sporty és Baby a világ meghódítása felé.

1994: Touch

1994-ben a következő hirdetés jelent meg a brit The Stage magazinban:

KERESÜNK
18 és 23 év közötti vagy, tudsz énekelni és táncolni?
Tapasztalt, ambiciózus és elkötelezett vagy?
A Heart Management Ltd. egy széles körben sikeres zeneiparral foglalkozó menedzsment egy koreografált, énekes/táncos női formációt alakít szerződéssel.
Nyílt meghallgatás
Danceworks, 16 Balderton Street
Március 4, péntek
11-től 5-ig
Kérjük, hozz magaddal lemezt vagy kazettát

A Heart Managementet Bob és Chris Herbert alapították azzal a szándékkal, hogy egy, csak lányokból álló együttest hozzanak létre. Bob Herbert: „A tiniszínteret fiúcsapatok telítették. Tele volt New Kids on the Block- és Take That-klónokkal. Ez számomra unalmas volt, mert ők csak a női közönséget szolgálták ki. Úgy gondoltam, hogy [...] egy lányformáció pimasz lehet a lányoknak és vonzó a férfiaknak, ez megkétszerezné a közönséget, és mindent, ami ezzel együtt jár.”

400 lány jelentkezett a felhívásukra, akiknek mindössze egy percük volt, hogy megmutassák a tehetségüket. Melanie Chisholm az I'm So Excitedet énekelte a Pointer Sisterstől, Melanie Brown a Greatest Love of Allt Whitney Houstontól, Victoria Adams a Mein Herrt a Kabaréból. „Nagyon sok meghallgatásra jártam, a legkülönbözőbbekre. Elmentem a Macskákra és a Miss Saigonra, [...] de soha nem kaptam meg a szerepeket. Nem voltam szomorú egyébként. Általában nekem kellett előzetesen dalokat kiválasztani, vagy ők mondták meg, hogy mit énekeljek, hogy megnézzék, mit tudok. Megtanultam a The Greatest Love of Allt Whitney Houstontól, és fantasztikusan hangzott, mert egy hónapon keresztül gyakoroltam. De amikor olyan dalt kellett elénekelnem, amit nem ismertem, az borzalmas volt” – emlékezett vissza Brown. Geri Halliwell kihagyta az első meghallgatást, mert síelés közben leégett a bőre. „Egy nap, szinte a semmiből felhívtam a menedzsmentet, és megkérdeztem tőlük, hogy betöltötték-e már a helyeket. Azt mondták, hogy menjek el a második fordulóra.” Halliwell idősebbnek nézett ki, mint a többi lány. Amikor megkérdezték tőle, hogy hány éves, ő így válaszolt: „Annyi éves leszek, amennyinek szeretnél. Lehetek tíz is nagy mellekkel.” Áprilisban már csak húsz lánynak kellett bizonyítani, csoportosan adták elő a Signed, Sealed, Deliveredet Stevie Wondertől, ezek után tizenkettő került közölük kiválasztásra, majd a végső öttel megalakult a Touch, tagjai: Melanie Chisholm, Melanie Brown, Victoria Adams, Geri Halliwell és Michelle Stephenson.

1994. június 7-én Maidenheadhez közel a lányok összeköltöztek egy lakásba, amit Chris Herbert bérelt számukra. Takarékosan kellett élniük, mert csak kevés zsebpénzt kaptak. Mindennap gyakorolták az éneklést és a táncolást. Hamar kiderült, hogy Stephenson nem illik a csapatba, helyét egy rövid időre Abigail Kis, majd végül Emma Bunton vette át. Bunton: „Vicces volt, hogy később érkeztem a csapatba, mert a többiek ismerték már egymást. Először egy vasútállomáson kellett velük találkoznom. [...] Amint megláttam őket, rögtön tudtam, hogy ők azok. Egyszerre megtaláltuk a közös hangot.”

A Spice Girls Touchként

A Touch név Chris Herbert ötlete volt, de Halliwell 1994 augusztusában előjött azzal, hogy legyenek inkább Spice. „Geri volt a csapat motorja – mondta Herbert. – Ő volt a rakéta, ami mozgásba tartotta a dolgokat. Mindenkit motivált. Értette a dolgát. Nagyon, nagyon, nagyon tapasztalt volt. Pontosan tudta, hogy mit akart csinálni, hogyan fog ez kinézni, talán még jobban tudta, mint én.”

A lányok 1994 végén ráuntak az állandó próbákra, kilátástalannak találták a helyzetüket, mert nem volt szerződésük, senki se kereste meg őket addig. Herbertéknek könyörögtek egy lehetőségért, hogy bemutatkozhassanak a szakma képviselőinek. 1994. december 7-én léptek fel először Nyugat-Londonban a sajtó előtt. Pozitív visszajelzéseket kaptak, leszerződtek többek között Adams apjával, aki a jogi ügyeiket intézte.

1995: Menedzserváltás

Hiába tűnt úgy, hogy a karrierjük sínen volt, Chris Herbertnek teljesen más elképzelései voltak, mint a Spice-nak: azt akarta, hogy egyforma ruhát hordjanak és feldolgozásokat énekeljenek. 1995 márciusában a tagok megváltak a Heart Managementtől, majd ellopták az addig rögzített felvételeiket az irodából. Felkeresték Eliot Kennedyt, akivel a fellépésükkor találkoztak, ő mutatta be őket az Absolute-nak, rajtuk keresztül találkoztak Simon Fullerrel, az új menedzserükkel. 1995 nyarán zenei kiadókhoz jártak Londonban és Los Angelesben, szeptemberben a Virgin Recordsszal jutottak közös megállapodásra. Nevüket, a Spice-ot Spice Girlsre cserélték, mert egy amerikai rapper már birtokolta azt.

Forrás: http://thespicegirls.com/facts/timeline
https://news.com.au/entertainment/music/how-the-spice-girls-escaped-their-manager-chris-herbert-and-set-upon-their-own-path-to-fame/news-story/a127ea3ff3f256740df5ac99e5145066
David Sinclair – Wannabe: How the Spice Girls Reinvented Pop Fame, 2004
Spice Girls – Real Life: Real Spice: The Official Story, 1998

Tovább

Lily Allen: No Shame (2018)

Lily Allen előző albuma, a Sheezus nem volt szörnyű, de nemrégiben elismerte a GQ-nak, hogy csak kiadói nyomásra jelentette meg, mert úgy érezte, hogy az emberek a szeszélyes és vidám Lily Allenre kíváncsiak. Azt mondta, hogy a No Shame-mel azonosulni tud, ezért biztos benne, hogy kereskedelmileg bukás lesz.

Az énekesnő idén elvált férjétől, akivel tavaly jelentették be, hogy külön utakon folytatják. Szóval ez egy szakítás témájú lemez; Allen nyersen, metaforákat nélkülözve teregeti ki a szennyest házasságukról: a Three-ben lányai szemszögéből szeretné maradásra kényszeríteni apjukat, a Family Manben azt taglalja, hogy mennyire nehéz családos embernek lenni, és talán jobb, ha véget vet házasságának, az Applesben pedig magát hibáztatja azért, mert olyanná vált, mint a szülei (Az alma nem esik messze a fájától.). Valamiért őt is megbabonázta a reggae-s trend, akad a lemezen ebből bőven, mint a What You Waiting For?, amely harmadik dalként rendesen odapörköl, illetve a hiphopos, M.I.A. inspirálta Trigger Bang is kiemelkedő. Ezek a tételek megadják az alaphangulatot, mégis a kezdeti lendület később alábbhagy, mert amint a második felében megérkeznek az ömlengős balladák, amik inkább a dalszövegre mennek, mintsem a minőségi és aktuális hangszerelésre, ott már nem lehet lélekben Allenre figyelni. Ő nem félt még a nemi életéről (My One) is tollat ragadni, valahol ott vesztette el az irányítást, hogy a munkálatok során senki nem mondta meg neki, mit csináljon. És a No Shame-nek pont az a koncepciója – a Sheezusszal ellentétben –, hogy senki nem mondta meg neki, mit csináljon. Ezért aztán olyan témák is felmerülhettek, mint a szociális problémák (Higher), a nők helyzete (Cake) és a szenvedélybetegség (Everything to Feel Something), de ezek annyira irrelevánsan kevés teret kaptak, hogy az egészhez nem tesznek hozzá.
A nő, aki régen Sheezusnak képzelte magát, mára egy lelki fröccs lett.

Értékelés:

Cím: No Shame
Előadó: Lily Allen
Kiadó: Parlophone Records, Warner Music
Megjelenés: 2018. június 8.
14 dal, 54 perc

Spotify Apple Music Media Markt

Tovább

Kedvenc dalaim 1998-ból

1998 nem volt egy nagyszerű év a zenében, 1997 és 1999 százszor jobb slágereket hozott, azonban így is rengeteg felejthetetlen pillanatban bővelkedett: kiszállt a Spice Girlsből Geri Halliwell, Izrael transzvesztita énekesnővel megnyerte az Eurovíziót, Madonna megjelentette kritikailag legelismertebb albumát, Cher 54 évesen uralta a toplistákat világszerte, debütált Britney Spears... Nagyon sok (mármint brutális mennyiségű) volt a ballada, a britpop az utolsókat rúgta, a hiphop előző évi felemelkedéséből semmi sem maradt meg, viszont virágzott a pop és az alternatív rock. Ugyan a 90-es évek a fiúbandákról szólt, 1998 alighanem csekély sikert mutatott számukra: betört az Egyesült Államokban az NSYNC, az óceán ezen oldalán a Five lépett a színre, de ők még így is jócskán elmaradtak a Backstreet Boys 1997-ben megszerzett népszerűségétől.
Tíz olyan dalt ismertetek veletek, amik 1998-ban jelentek meg (nem összetévesztendő a '97-ben megjelent, de '98-ban sikeressé vált jellegű dalokkal, tehát nem lesz itt a Barbie Girl vagy a My Heart Will Go On [utóbbi amúgy se került volna fel a listára]) és a kedvenceim voltak akkoriban.

10. Whitney Houston & Mariah Carey: When You Believe

1998-ban a Titanic-dal megjelenése után valamiért a filmkészítők egyfolytában keresték az előadókat, hogy énekeljenek készülő produkciókhoz. Az Egyiptom hercege stábja felkérte a 90-es évek legnagyobb R&B-díváit, Whitney Houstont és Mariah Careyt, hogy adják elő a When You Believe-et. Meglepetésre nem lett óriási siker, mint Houston I Will Always Love You-ja vagy Céline Dion My Heart Will Go Onja, és még csak emlékezetesnek se mondható, de szerintem ez annak tudható be, hogy rossz időben és rossz helyen került ki. Ettől függetlenül a When You Believe az egyetlen, ami kevésbé cicomázott és generikus, mint Houston bármelyik másik dala.

9. The Verve: Sonnet

Most elspoilerezem, hogy nálam 1997 legjobb dala a The Verve Bitter Sweet Symphonyja. Lemezükről, az Urban Hymnsről negyedikként a Sonnet jelent meg 1998 tavaszán, ez volt az utolsó maxijuk tíz évnyi szünet előtt. Nagyon hiányzik az effajta alternatív rock a jelenlegi évtizedből, ehhez mondjuk az is kell, hogy valaki olyan jó énekes legyen, mint Richard Ashcroft (meg hogy jó dalokat írjanak neki, mert a szólóalbumai borzalmasak).

8. Robbie Williams: Millennium

Szerintem senkinek sem kell bemutatnom Robbie Williamset, hiszen húsz éve az egyik legjelentősebb brit előadóművész. Ami a címet illeti, 1998-ban egy kicsit előre volt a Millenniummal, na de mindegy is, ha egy ennyire király dalt rittyentett össze magának két évvel korábban. Ha megnézitek a videoklipet, nektek is fel fog tűnni, hogy Williams egy napot nem öregedett azóta, pedig itt még csak 24 volt.

7. New Radicals: You Get What You Give

Az évtized végi vígjátékok rendszeres betétdala volt a You Get What You Give (legalábbis arra emlékszek, hogy a Flintstones 2-ben felcsendült). A New Radicals csak egy albumot és két kislemezt élt meg, mert '99-ben feloszlott. Az itteni dalok közül csak ezt hallom heti rendszerességgel a Petőfi Rádióban, naná, hogy mindig felhangosítom. Nem a világ legjobb alternatív rock-nótája, de azért dúdolható.

6. Jennifer Paige: Crush

Minden idők egyik legjobb popszáma. Ha ennyit írnék, már megmagyaráztam, hogy miért is van itt a Crush. Jennifer Paige egyslágeres előadó, hálát adhat az égnek, hogy egy ennyire jó szerzeménnyel lett az. A műfaj minden apró darabját tartalmazza megfelelő mértékben és minőségben. Amilyen búskomor volt a '98-as zenei paletta, annak egy üde színfoltja.

5. Britney Spears: ...Baby One More Time

1998 végén jelent meg a ...Baby One More Time, amely 1999 legjátszottabb dala volt mindenütt, Britney Spears pedig egyből megaszupersztár lett. A dal egy igazi klasszikus, mégsem az énekesnő legjobbja. Mindenesetre ezzel a szerzeménnyel nem csak a saját, de más, később debütált tinisztárok előtt nyitotta meg az utat a hírnév felé.

4. Alanis Morissette: Thank U

Az anyai ágon félig magyar származású, egyébként kanadai Alanis Morissette a Nirvana után 1995-ben megalkotta az egyik legjelentősebb post-grunge albumot. Tehát fel volt adva számára a lecke, hogy mivel is rukkoljon elő következőnek. Három évet kellett várni az új anyagra, a Supposed Former Infatuation Junkie-ra, amely ugyan nem lett annyira felkapott, mint a Jagged Little Pill, de azért a felvezető Thank U elég szépen teljesített világszerte. Azt hozzá kell tenni, hogy nem éppen maga a dal hívta fel a figyelmet, hanem a videoklip, melyben Morissette meztelen testét csak a haja (és a cenzúra) takarja el.

3. Will Smith: Miami

Fresh Prince avagy Will Smith első szólópróbálkozása az 1997-es Men in Black volt, albuma azon év novemberében került a boltok polcaira, csakhogy az igazi áttörés 1998-ban sikerült neki. Willy és a haverjai megfagynak Phillyben, ezért gyorsan átcuccolnak Miamiba. A Miami nem lett annyira sikeres, mint Gettin' Jiggy with It, de fülbemászóbb, bár ezt a latinos részt nem értem, hogy mi szükség volt beletenni.

2. All Saints: Under the Bridge

Az All Saints a Spice Girlsszel debütált egy időben, ők nem is lettek annyira sikeresek, mint kolléganőik, ugyanakkor vállalhatóbbak a dalaik. Próbáljatok meg lejátszani egy Spice Girls-számot nyilvánosan, és rájöttök, hogy miről beszélek. Az All Saints nem a túlproducelt slágerekre utazott, emiatt aztán a tagok közötti harmónia is működött, és máig úgy tudnak zenélni, hogy nem hagyták el az R&B-t, ami az elejétől kezdve megalapozta a munkásságukat. A Red Hot Chili Peppers Under the Bridge című dalának feldolgozása nem azért érdekes, mert megtörtént, hanem hogy hogy történt meg. A rockot átalakították R&B-re, mintha két különböző dal jött volna létre. És mindkettő változat nagyszerű a maga műfajában.

1. Goo Goo Dolls: Iris

Nem hiszem, hogy bárki megmondaná az Irisről, hogy húszéves. Abszolút egy időtálló alkotás a rock egy különleges időszakából, amikor már túl volt a post-grunge-os csúcson, vagyis nem volt menő arról énekelni, mennyire szar az élet, sokkal inkább a szerelem volt a mérvadó. A Goo Goo Dolls nagyon jól kihasználta ezt a trendet, az Iris sorra döntötte meg a rádiós lejátszási rekordokat. Máig az egyik legnagyobb crossover sláger, rockrajongók és popfanok egyaránt kedvelik – előbbiek a soft rockos hangszerelésért, utóbbiak a melankolikus dallomokért.

Fotó: Xray

Tovább