Míg az Egyesült Államok Cardi B-t ünnepli, mint az első rappernőt, akinek két dala is felért a Billboard Hot 100-lista csúcsára, addig Iggy Azalea feltámadt hamvaiból új EP-jével, a Survive the Summerrel.
Régebben úgy tűnt, hogy Azaleát nem lehet kiszorítani a női hiphop teréről, ám a kezdeti sikerek után lecsúszott a ranglétra aljára. Folyamatosan késleltette új albumának megjelenését, pedig minden évben adott ki kislemezeket, idén elsőként a Quavóval közös Saviort, mely egyébként most nem kapott helyet ezen a projekten.
Az EP-t felvezető Kreamet elég sok pozitív visszajelzéssel illették, még ha az a slágerlisták utolsó pozícióinál feljebb nem is került. Valóban jó lett, habár Azaleának van egyfajta arrogáns stílusa, amivel a legjófejebb nőnek akar látszani, miközben tojik a világ tetejére, szóval az információáramlást attitűdje kissé gátolja. Ettől függetlenül a középlemez nettó tizenöt perc élvezettel szolgál, és már a címadó Survive the Summer első néhány sorából is kitűnik, hogy ez az anyag bizony túltesz debütáló albumán, a The New Classicon. A lemez egyáltalán nem lassít a kezdeti hévből, az ausztrál rappernő a legrosszabb fehér ribanc a játékban, ahogy azt a negyedik Hey Iggy taglalja. Kihasználja a rendelkezésre álló játékidőt, nagyon gyorsan lép egyik tételről a másikra, ezért aztán azok lehetnének hosszabbak is: a Kawasakiban és az OMG-ben több a mondanivaló, mint amit ő kihoz belőlük, túl hamar fejezi be. Illetve hiányoznak róla a dallamosabb tételek, mint amilyen a fentebb említett Savior is, de ha azokat egy teljes hosszúságú LP-re tartogatja, akkor nem lehet kifogásom.
Értékelés:
Előadó: Iggy Azalea
Kiadó: Island Records
Megjelenés: 2018. augusztus 3.
15 perc
Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha szeretnél értesülni a legújabb zenei értékelésekről!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése