Az egyedüli Spice Girl, aki nem csak a múltbeli jogdíjakból él, hanem immáron nyolcadszor jelentetett meg saját lemezt: Melanie Chisholm, avagy Melanie C dance-poppal való kacérkodása mostanra jutott el odáig, hogy a műfajon keresztül önmagát adhatja ezzel a cím nélküli anyaggal.
Előadó: Melanie C
Kiadó: Red Girl Media
Megjelenés: 2020. október 2.
10 dal, 35 perc
Pedig az énekesnő öreg motorosnak számít, főleg, hogy szólókarrierje is már huszonegy éves az idén. Chisholm 2011 óta kereste autentikus énjét a The Sea-vel: akkor a dance-hullámba próbált belekapaszkodni ismét (az első tempósabb sláger, a 2000-es I Turn to You után átment poprockba), ám ott is végül a keményebb hangzások uralkodtak. „Nincs semmit rejtegetnem” – énekli a Who I Amben, és valóban: lehet, hogy más előadóknál ez a tartalom gyakran selejtes eredményt hoz, viszont itt a house-os lüktetések és a sérülékeny, ámbár magabiztos szövegek Chisholm karrierjében először egységes képet alkotnak harmincöt percen át. A csúcspont a másodiknak pakolt Blame It on Me-ben jön el, de az utánalévő tételek néhány kivétellel se adnak alább: a Good Enough fülbemászó refrénjét nem fogjuk lekaparni magunkról egyhamar, az Overload 80-as évekbeli diszkóját még Dua Lipa is megirigyelné magának, a végső End of Everything című lágy ballada pedig kiváló útravaló. Egyedüli tévesztés a túl drámaira sikeredett Escape, valamint a Here I Am se ér fel a hasonló című Who I Amhez.
Egy második rész is tartozik hozzá, ami fizikailag jött ki három további dallal és még három remixszel.
Értékelés: 5/4
Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon és Twitteren, hogy értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése