Ha valaki 2019-ben még mindig azon rugózna, hogy az osztrákok szupersztárja nő-e vagy férfi, akkor a Truth Over Magnitude-ön (a szavak összevonása [TOM] Wurst eredeti nevét adja) talán megtalálja a magyarázatot: Wurst kevésbé feminin, mint egykoron.
A szakáll még megvan, de a hosszú haj már a múlté, ezzel együtt Wurst az első albumon hallható barokkpopot is lecserélte elektronikára (a kettő között volt egy szimfonikus válogatáslemez, az most nem számít). A műfajváltás viszont nem volt kedvező, ahogy az sem, hogy Wurst a svéd produceri gárda helyett helyi szakemberekre bízta magát; a Conchita is némileg ódivatú volt, de legalább stílusos (a You Are Stoppable maníros ívei csak azért voltak jók, mert beleillet az imázsba). A nyitó Trash All the Gem bizarr, gagyi, de valahol zseniális is, a To the Beat pedig a Firestorm óta a legjobb dala, ám ezek után aligha kapunk élvezhetőt: a Can't Come Back nyersesége nem jön át, a Resignból hiányzik valami plusz, a legalja viszont a Hit Me, az Under the Gun és a Kuku; ezekben a túlfolyó, rózsaszín önünneplés unalmas, bóvli, amatőr alapokkal találkozik. Legalább az utolsó tétel, a címadó egy erőteljes refrént szállít, már ha valaki eljut odáig a számlistán, és nem adja föl hallgatás közben. A Truth Over the Magnitude egy közel kiváló debütáló anyag után nagyon sajnálatos.
Értékelés: 5/2
Előadó: Conchita Wurst
Kiadó: Sony Music
Megjelenés: 2019. október 25.
12 dal, 45 perc
Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!