2019-05-21

Carly Rae Jepsen: Dedicated (2019)

prézli május 21, 2019 Nincsenek megjegyzések

Carly Rae Jepsen Call Me Maybe című gigaslágerét valószínűleg csak az nem hallotta, aki 2012-t egy kő alatt töltötte. Az évtized egyik legnagyobb kislemeze a tinédzserkori csacskaszerelemről azonnal a sztárságig repítette Jepsent, akinek utána már nehezére esett listás eredményt elérnie (a Tonight I'm Getting Over You az amerikai Billboard Hot 100 alját súrolta csak, és a remix Nicki Minajzsal se ért célba). 2015-ben jött az I Really Like You, amely egy kacsintás volt a Call Me Maybe felé. Ekkor még senki sem sejtette, hogy a hozzátartozó lemez komoly kincseket fog rejteni, mert eleinte alig vették az E•MO•TION-t, de ahogy a kritikusok elé került, és a közösségi médiában el kezdett terjedni a híre, úgy alakult ki egy bázis indie-pop rajongókból Jepsen körül. Olyannyira felfokozódott az érdeklődés, hogy Jepsen később kiadott egy remixválogatást és egy B-oldalas gyűjteményt is rajta az eredeti megjelenésről lemaradt számokkal.

Az énekesnő azt mondta, hogy mostanában olyan előadók vannak rá hatással, mint a Bee Gees és Donna Summer, ezért új lemeze diszkós lesz. Az eredmény kísérletezgetős is meg nem is: a Dedicated hangszerelésileg természetesebb lett az elődjénél (például a Run Away with Me mesterséges szafoxonbetétjéhez hasonlót nem hallunk), de még mindig a szintipop a főirány, ha párszor a gitár is előkerül. Ami más, az Jepsen stílusa: a naiv, gyakran harsány, öröknek vélt fiatalságát feladva az érettség szakaszába érkezett, ezáltal minden letisztultan, egyenletesebben szól. Ez már a novemberi beharangozón, a Party for One-on is meglátszott, ami mintha a Robyn-féle szomorúdiszkóból nőtt volna ki, valamint az albumindító Julien is ilyen. Nagyon hamar rá kell jönnünk, hogy a Dedicated nem az E•MO•TION folytatása: itt ritka kiugrások kivételével minden szinte ugyanúgy szól. Tizenöt dalból négyszer kifejezetten izgalmasat mutat fel: az I'll Be Your Girl elektropopos lüktetése elragadó, a Julien alatt cikázó effektek legalább bevésődnek az emlékezetbe, a Party for One-t kiszorítani a sztenderd kiadásról nagy hiba volt, a legjobb azonban a poptökéletességhez közeli Too Much. Ugyanakkor a Feels Rightot az Electric Blue-val hallva erősen visszasírjuk a Good Time-ot Owl Cityvel...

Értékelés: 5/4

Cím: Dedicated
Előadó: Carly Rae Jepsen
Kiadó: Schoolboy/Interscope Records
Megjelenés: 2019. május 17.
15 dal, 48 perc

Spotify Apple Music

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Megosztom: Facebook Twitter Google+

2018-11-02

Carly Rae Jepsen, dal, Kanada

Carly Rae Jepsen: Party for One (2018)

prézli november 02, 2018 Nincsenek megjegyzések

Nem könnyű az egyslágeres előadók élete, ugyanis nehéz kitörni abból a skatulyából, amit egyedüli sikerük zárt be. A három évvel ezelőtti E•MO•TION-nel senki nem tudott belekötni Carly Rae Jepsenbe, mert habár a Call Me Maybe egy bugyuta (de mélyen legbelül okés) sláger volt, a lemez majdnem tökéletesre sikeredett. Szóval ő túl van a nagy pillanaton, csak nem biztos, hogy azzal az ominózus dallal kellett volna, hogy megtörténjen. Jepsen a kritikusok kedvence, de vajon új dalára, a Party for One-ra a közönség is rákattan?

Először is le kell szögezni, hogy az E•MO•TION egészében az volt a legjobb, hogy Jepsen tökéletesen megtalálta a saját stílusát, és pótolta azt a fajta profizmust, ami az előző Kissből hiányzott. A Party for One a szintipopos ráhajlásával illeszkedik az eddigiekhez, ám kisebb mértékű szájbarágós popot is belerakott, így a Tonight I'm Getting Over You és a Run Away with Me közé szorult be. Dalszövegileg Jepsen saját magát szórakoztatja, ha más ezt nem teszi meg neki. Azért az önkielégítésről szóló, keserédes hangulatú himnuszok közé (például Robyn Dancing on My Ownja mellé) nem fog bekerülni, mivel túlságosan is cuki, de a hallottak alapján az E•MO•TION hamarosan új korong formájában folytatódik, és ez egyértelműen örömre ad okot.