Három EP és közel húsz kislemez után Bebe Rexha kiadta várva várt debütáló nagylemezét, az Expectationst, amelyet a műfaji különféleség jellemez.
Rexhát az MTV fedezte fel a Tini mamik és a Jersey Shore között még az évtized elején. Azóta követem a pályafutását, szóval nagyjából tudom, hogy az egykoron lázadóstílusból megélt énekesnő hogyan került egyre közelebb a hűn áhított sztárság felé. Miután Eminem és Rihanna Monster című dalának társszerzőjeként új ajtók nyíltak meg előtte, ő egyenesen berúgta azokat, és a legváltozatosabb műfajokban kezdett alkotni. Volt közreműködő David Guetta Hey Mamájában (elektrohouse), Havana Brown Battle Cryjában (dance-pop), Louis Tomlinson Back to You-jában (pop), jelent meg közös dala G-Eazyvel a Me, Myself & I (hiphop) és a Florida Georgia Line-nal a Meant to Be (countrypop) formájában. Ki tudja, miért kapta az Expectations (azaz elvárások) címet, ember legyen a talpán, aki ezekből meg tudta jósolni, hogy milyen is lesz a bemutatkozó albuma.
A lemez egyedüli húzóneve Quavo, továbbá megtalálható rajta Shawn Mendes állandó társszerzője, Scott Harris és a David Guettával együtt dolgozó Jason Evigan is, de különösebben nem volt körülötte egy kreatív csapat, aki leosztotta volna neki előre a lapokat. Hiába nincs még egyetlen slágere sem – a Meant to Be felért a Billboard Hot 100 második helyére, de errefelé egyáltalán nem jutott el –, az énekesnő bízik a tehetségében. Az egész majdnem fel lett húzva a Meant to Be köré, szinte csak középtempójú vagy annál lassabb dalokat hallhatunk rajta. Ugyan jó, hogy vannak rajta olyanok is, amikben a gitár kitűnik, azonban ha az egymásutáni ötödik dalban is ugyanazt halljuk, az azért már unalmassá tud válni. Mivelhogy borzalmas a dallista elosztása: az elejére került az összes gitáros nóta, középen az elektropopos-hiphopos szerzemények helyezkednek el, a végén pedig lehetetlenség megkülönböztetni a Grace, a Pillow és a Meant to Be balladai áramlatait egymástól. Emiatt a lemez folyása is több mint szörnyű, de először csinált ilyet, nézzük el neki. Legszemélyesebb szerzeményei az I'm a Mess és a Mine; előbbi a régi időkből származó I'm Gonna Show You Crazy egy frissebb változatának menne el, utóbbi meg illik a pimaszságához. A Ferrariban Lana Del Reyt vette alapul, és habár nem hangzik túl eredetinek, érezhető benne, hogy Bebe Rexha egy olyan énekesnő, akire jobb odafigyelni.
Értékelés:
Előadó: Bebe Rexha
Kiadó: Warner Bros. Records
Megjelenés: 2018. június 22.
14 dal, 43 perc
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése