Kedvenc dalaim 2000-ből

Az új évezred az R&B kivirágzását hozta, és ekkor tűnt úgy, hogy a világon csak tizenévesek léteznek (Britney Spears, NSYNC, Destiny's Child). A rock és a rap ugyan egy kicsit háttérbe szorult az utóbbi időkhöz képest, de azért mégis így is szép számban voltak toplistás dalok ezekből a műfajokból (U2, Creed, Coldplay / OutKast, Eminem). Sok korábbi lány- és fiúcsapatból szabadult előadó fejében fordult meg a szólókarrier lehetősége (Ronan Keating, Mel B, Melanie C), és tértek vissza nagyágyúk (Bon Jovi, Madonna, Tom Jones). Most ebből az évből a húsz legjobb dalt mutatom be szigorúan sorrendben.

20. Sugababes: Overload (One Touch)

Az All Saints fiatalabb, háromtagú változata úgy mutatkozott be, hogy lesz itt még keresnivalójuk.

19. All Saints: Black Coffee (Saints & Sinners)

*A Spice Girls elhagyta a chatszobát.*

18. Blink-182: All the Small Things (Enema of the State)

Ha ők lennének a Backstreet Boys ellentettjei, ám legyen.

17. Madonna: Don't Tell Me (Music)

Visszatekintve furcsa, hogy senki nem ugrott a pop nagyasszonya torkának a country miatt, na de a minőség magáért beszél.

16. Eminem: Stan (feat. Dido) (The Marshall Mathers LP)

A videoklippel a leghatásosabb.

15. Destiny's Child: Independent Woman, Pt. 1 (Charlie's Angels OST)

Emellett az Ariana Grande-féle Don't Call Me Angel röhejnek tűnik.

14. Aaliyah: Try Again (Romeo Must Die OST)

A női R&B-muzsika teteje.

13. Crazy Town: Butterfly (The Gift of Game)

Ennél a riffnél ismertebb kevés van. Még akkor is, ha a megfoghatatlan raprock műfaj termése.

12. Britney Spears: Born to Make You Happy (...Baby One More Time)

Az első éra méltó lezárása.

11. Mary Mary: Shackles (Praise You) (Thankful)

Lauryn Hill óta tudjuk, hogy az Apácashow 2. igazi tehetségeket hozott össze.

10. Craig David: Walking Away (Born to Do It)

Craig David 2000-es debütálásával be tudta tölteni a brit zeneipar hiányzó lyukát egy férfi R&B-előadó iránt. Persze, a dalai hallatán kevesen mondanák meg az interneten való utánakeresés nélkül, hogy David nem amerikai. Erre született – így az első lemez címének fordítása, pedig Davidet szemüveg nélkül simán Ushernek nézhetné az ember. A kislemezek, a Fill Me In és a 7 Days még a tengerentúlon is sikeresek voltak a slágerlistákon, amire akkoriban brittől nem igazán volt példa, de a Walking Away az a dal, amire érdemes figyelni: a gyengéd, gitáros zenei háttér tökéletesen illeszkedik David lágy hangjához. Szerintem nem lennénk megsértődve, ha ezzel a dallal szakítanának velünk.

9. Bon Jovi: It's My Life (Crush)

Az 1986-ban, Livin' on a Prayerrel csúcson lévő Bon Jovi felett 2000-re simán eljárhatott volna az idő, de ők úgy döntöttek, hogy megreformálják magukat, és erre az új évezred tűnt a legjobb pillanatnak. Az It's My Life-fal az Y-generációnak akartak imponálni, akik négy és húsz éves kor között mozogtak ekkor. A dal univerzális üzenetét („Ez az én életem / Most vagy soha / Nem fogok örökké élni”) egyébként fiatalok és idősek egyaránt a magukénak érezték. Noha az alacsony számú rádiós lejátszások miatt az Egyesült Államokban nem lett akkora áttörés, mint a világ többi részén, de az együttes több ezer új rajongóval lett gazdagabb legalább. (Azért nem semmi a közel 1 milliárdos nézettség YouTube-on.)

8. Britney Spears: Stronger (Oops!... I Did It Again)

Ha az 1999-es ...Baby One More Time nem emelte elég magasra Britney Spearst, akkor az Oops!... I Did It Again biztosította őt abban, hogy a neve kőbe legyen vésve. Az ekkor még csak 18 éves hölgyemény több lemezt adott el egy héten belül, mint azelőtt bármelyik másik női előadó, és még csak alig két éve volt a szakmában. Spears már azért érezhette a ránehezedő nyomást, legalábbis a Strongerben arról énekel, hogy mostantól mindent egyedül fog csinálni. Állítólag nem egy szakításról énekel, hanem kiadójának szól be, amiért korlátozni akarták őt. A dal tényleg baromira átütő, ezek után szerintem nem sokan akarnak Spearsszel kötözködni.

7. Melanie C: Never Be the Same Again (feat. Lisa "Left Eye" Lopes) (Northern Star)

2000-re a Spice Girls minden tagja más utakon járt: a többségük ekkortájt vágott bele a szólókarrier építésébe, ahogyan Sporty Spice, avagy Melanie Chisholm alias Melanie C is tette 1999-ben. De a siker csak egy évvel később érkezett meg, méghozzá a TLC-s Left Eye közreműködésével elkészült Never Be the Same Againnel. Melanie C bizonyára nem érezhette magát ugyanolyannak, mint azelőtt, mert popsztárrá vált. Maga a dal még mindig a legjobb az énekesnő diszkográfiájában. Nem is értem, hogyan juthatott eszébe a rockra váltani ezek után... (Szerencsére, idén visszatért régi énjéhez.)

6. OutKast: Ms. Jackson (Stankonia)

Az OutKast 2000-ig szó szerint kitaszítottnak érezhette magát a mainstream zeneiparban, mert ugyan akkorra két albumuk is előkelő helyen végzett az amerikai albumeladási listán, de a kislemezek nem igazán akarták hozni a vártakat. Feltörekvő formációnak tartották André 3000-et and Big Boi-t, ami a Ms. Jacksonnal fordult: a feltörekvő helyett az áttört szóval jellemezhették magukat. A déli rap megérkezett – ez amúgy nagyon sok vitát szőtt a keleti és a nyugati part között –, és eredetiséget hoztak magukkal: azóta sincs még egy olyan dal, ami a nászinduló gitáros változatát zongorakísérettel vegyítené bele a rapbe.

5. LeAnn Rimes: Can't Fight the Moonlight (Coyote Ugly OST)

A 2000-es Sakáltanyát a kritikusok nem szerették, de a közönség körében népszerű lett, már ami a bevételi mutatókat illeti. A filmes szakértők kifogásolták, hogy az akkor 17 éves, tehát még kiskorú LeAnn Rimes a film utolsó képkockáiban feltűnik, és pulton táncolva adja elő a Can't Fight the Moonlightot (egyébként a teljes soundtracket is ő énekli). Hát, kevesebb bajuk legyen ennél. Mármint a ballada Rimes korábbi slágerét, a (valljuk be: kissé öreges) How Do I Live-et is felülmúlja, és ez nem feltétlenül az énekesnőnek, hanem az írójának, Diane Warrennek az érdeme. Nem csoda, hogy egy évtizeddel később Rimes megint kopogtatott Warren ajtaján egy újabb popgyöngyszem reményében.

4. Kylie Minogue: On a Night Like This (Light Years)

Azt már a Kylie Minogue legjobb ötven dala listánál leírtam, hogy a művésznőnek ez a kedvence saját katalógusából. Az eurodance-es On a Night Like This tökéletesen eltalálta a 2000-ben uralkodó táncparkettes ütemeket, de belevarázsolt egy kis latint is, amit addig nem igazán hallhattunk tőle. Ahogyan a meztelenkedős, gengszteres klip is újdonságként szolgált. A dal egyébként ma már nem működne úgy, mint ahogyan a megjelenés idejében, de a visszatérő ausztrál díva új oldalát mutathatta meg a nagyközönségnek ezzel. Ő nem csak a bulikon tud nagyot villantani (pl. Spinning Around), hanem az ágyban is.

3. NSYNC: Bye Bye Bye (No Strings Attached)

1999 egyértelműen a Backstreet Boysról szólt, így aztán 2000 elejére már egy kicsit lelassítottak, ezzel utat engedtek a konkurens, ám ugyanazokkal a háttéremberekkel irányított csapatnak, az NSYNC-nek, akiknek márciusi albumuk a tengerentúlon tarolt: 15 évig tartották a legtöbb heti eladás rekordját (Adele érte be őket 2015-ben). Még a No Strings Attached előtt kijött egy dal, a Bye Bye Bye, amit korábbi menedzserüknek címeztek a sorok mögött. Az 1997-es Tearin' Up My Heart óta nem volt ennyire fülbemászó nótájuk, erre pedig a videoklipben látható koreográfia rátett egy lapáttal – az itt látható jelenetek inspirálták a lemez borítóját is egyébként. (Jó, hogy Justin Timberlake spagettihaja már a múlté.)

2. Shaggy: It Wasn't Me (feat. RikRok) (Hot Shot)

Michael Jackson 2001-ben ünnepelte karrierjének harmincadik évfordulóját, amire egy puccos tévéműsort is rittyentettek neki. Az egyik vendég Shaggy volt, aki azért kapott meghívót, mert MJ imádta az It Wasn't Me-t. Érdekessége a dolognak, hogy a dalt R. Kelly gyerekpornográfia-ügye ihlette, amivel később ugye Jacksont is megvádolták. RikRok egyébként kiköpött R. Kellynek hangzik, de a listán hátrébb lévő Craig Davidre is ki lehetne őt cserélni, nem vennénk észre változást. Shaggy viszont Shaggy, vagyis jellegzetes hangja nagyban hozzájárult a dal népszerűségéhez, meg a pikáns szövege is, ami az it wasn't me kifejezés tömeges skandálásához vezetett.

1. All Saints: Pure Shores (Saints & Sinners)

Az All Saints mindig a Spice Girls árnyékában volt egészen 2000-ig, amikor is a Spice Girls széthullani látszott (ebben az évben jöttek ki legutolsó albumukkal), az All Saints pedig erősebb volt, mint valaha. Nem bízták a véletlenre második albumukat, ugyanis megkeresték Madonna Ray of Lightjáért felelős producerét, William Orbitet, akivel négy dalt is összehoztak. Egyik a Pure Shores című ambient, álomszerű popmestermű, ami a Leonardo DiCaprio-féle A partban is felcsendül pár másodperc erejéig. Gyönyörű, megkapó és hipnotikus. Ezzel a dallal nemcsak köröket vertek a fűszerlányokra, de húsz év után is ugyanolyan frissnek hangzik, mint amikor kijött a stúdióból.

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon és Twitteren, hogy értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Kedvenc dalaim 2019-ből

A legrosszabb dalok után jöjjenek a legjobbak. Zenei szempontból 2019 egyébként egy egészen jó év volt, sőt, az évtized egyik legjobbja. A Last.fm profilom szerint 2015 óta tavaly hallgattam a legtöbb zenét. A nagyvilágban a pop kicsit előrébb került, ráadásul a női előadók hosszú kihagyás után több number one-t is be tudtak zsebelni a tengerentúl legfontosabb dallistáin. A hiphop lesöpör mindent, a rock pedig még csak asztalhoz sem tudott ülni. Na de lássuk is a tavalyi kedvenceket! A tavalyelőtti lista itt van.

Mark Ronson

50. Madonna: I Rise (Madame X)

A popkirálynő egyik tűrhetőnél magasabb szintű dala a közel sem tűrhető, tavalyi albumáról.

49. Mark Ronson: Late Night Feelings (feat. Lykke Li) (Late Night Feelings)

48. MARUV: Siren Song

47. Cheryl: Let You

46. Carly Rae Jepsen: Now That I Found You (Dedication)

45. Luca Hänni: She Got Me

44. P!nk: (Hey Why) Miss You Sometime (Hurts 2B Human)

43. Mark Ronson: Truth (feat. Alicia Keys, The Last Artful & Dodgr) (Late Night Feelings)

42. Beyoncé: FIND YOUR WAY BACK (The Lion King: The Gift)

41. DJ Spoony: Flowers (feat. Sugababes) (Garage Classical)

A régi felállás újra felállt, és elindultak! Kíváncsian várom a szóló anyagot.

Charli XCX

40. Lizzo: Good as Hell (Remix) (feat. Ariana Grande)

Az eredeti is van olyan jó, mint a pokol, de a remix dob egyet rajta.

39. Green Day: Father of All... (Father of All...)

38. Tinashe: Touch & Go (feat. 6LACK) (Songs for You)

37. Tinashe: Hopscotch (Songs for You)

36. Charli XCX & Christine and the Queens: Gone (Charli)

35. Melanie Martinez: Orange Juice (K-12)

34. Macy Gray: Buddha (feat. Gary Clark Jr.) (Ruby)

33. Lizzo: Cuz I Love You (Cuz I Love You)

32. Jax Jones & Bebe Rexha: Harder (Snacks)

31. Charli XCX: Shake It (feat. Big Freddia, CupcakKe, Brooke Candy, Pabllo Vittar) (Charli)

Ha a future pop itt kezdődik, akkor készen állok az időutazásra!

Ceraadi

30. Tove Lo: Sweettalk to My Heart (Sunshine Kitty)

Nem csak édes beszéd, de édes ének is a szívhez. Egy könnyed

29. Ceraadi: That's What She'd Say (Ceraadi's Playlist)

28. Conchita Wurst: To the Beat (Truth Over Magnitude)

27. Ceraadi: OK (Ceraadi's Playlist)

26. Iggy Azalea: Started (In My Defense)

25. Ciara: I Love Myself (feat. Macklemore) (Beauty Marks)

24. Lena: love (Only Love, L)

23. Avril Lavigne: Birdie (Head Above Water)

22. Tinashe: So Much Better (feat. G-Eazy) (Songs for You)

21. Lena: dear L (Only Love, L)

Libabőr. Ennyire erős balladát Lenától csak a kettővel ezelőtti Starduston hallhattunk.

Tinashe

20. Aly & AJ: Church (Sanctuary)

Már a testvérduó tavalyi EP-je is közel lélegzetelállító volt, azonban a Sanctuary hallgatása közben tényleg kapkodni kellett a levegő után... Köszönhetően többek között a Church-nek, ami nem csak szimplán harmonikus, de izzik.

19. Melanie Martinez: Nurse's Office (K-12)

Talán ez a lista legbizarrabb dala. (Oké, nem talán, hanem tuti.) Úgy értem, hogyan lehet abból hallgatható dalt készíteni, hogy köhögő-tüsszögő embereket hallunk a háttérben? Hát így. Hátborzongató, de tipikus Melanie Martinez; visszakacsint előző albumára.

18. Carly Rae Jepsen: Julien (Dedicated)

Kiváló lemeznyitó. Habár a lemez egy icipicit ellaposodik a végére, de a Julien lendületes, megtalálja az egyensúlyt az ősi diszkó és a jelenlegi szintipop között, még az óriási rajongói táborral rendelkező E•MO•TION-re is ráfért volna.

17. Jason Derulo: Talk with Your Body (2Sides (Side 1))

Hiányzott az a Jason Derulo, aki nem véletlenszerűen dobálgatja ki a rádióba való nótákat valami értékelhetetlen rapper társaságában. A Talk with Your Bodyban végre önmagát adja, és nagyon hiányzott egy ilyen már tőle.

16. Tinashe: Save Room for Us (Songs for You)

Tinashének most már biztosan hátra kellene hagyni a rappelős énjét, és nekiállhatna több olyan érzéki dalt készíteni, mint a Save Room for Us. A tartalmi részében visszavárja az exét, ezért arra kéri, hogy tartson fel nekik egy szobát. Én egy szobát kérek az efféle daloknak a következő lemezen.

15. Lena: stuck inside (Only Love, L)

A lemez egyik csúcspontja, nem nehéz látni, miért. A refrén illik a mai poptrendekhez az enyhe tropikus ütemekkel, a bridge pedig egyszerűen iszonyú jól átvezet a két refrén között. Kétely (és szégyen), hogy miért nem jelent meg kislemezként.

14. Fleur East: Favourite Thing

Az X Factor nevű gépezet megrágja, és kiköpi az alanyait. Társaival ellentétben Fleur East nem tervez eltűnni a süllyesztőben, sőt, nagy kiadó nélkül próbál boldogulni, és úgy hangzik, sikerül is neki. A Favourite Thing egy minőségi alkotás.

13. Leona Lewis, Cali Y El Dandee, Juan Magán: Solo Quiero (Somebody to Love)

Leona Lewisről az utóbbi időben nem igazán hallhattunk. Aztán tavaly a Songland című műsor keretein belül kapott egy dalt, és konkrétan ámulok és bámulok, hogy ez a lány miért nem jelenik meg gyakrabban. Ki gondolta volna, hogy a latin pop ennyire jól áll neki?!

12. Ciara: Thinkin Bout You (Beauty Marks)

A lemezről kilóg ez a dal, de éppen ezért az egyik kedvenc. Ciara hangjához nagyon jól illik az elektronikus irányzat, habár a Thinkin Bout You diszkója teljesen új tőle. Viszont működik, mert öröm hallgatni.

11. Normani: Motivation

Instant rádiós sláger kissé limonádéba áztatva, de nem az a tipikus nóta, amit manapság hallunk. Átitatva korai 2000-es évekbeli R&B-vel, Jennifer Lopeztől és Beyoncétől motiválva a Motivation egy telitalálat: a hallójáratoknak tökéletesen polírozott.

Aly & AJ

10. Kylie Minogue: New York City

Ha egy válogatáslemez legutolsó, már-már mellőzött tétele a top tízben találja magát, akkor az előadó valamit jól csinál. A New York City azért király, mert tipikus Kylie enyhe csavarral. És itt a csavar a lényeg, mert ugyan Minogue tele van kiváló dance-pop dalokkal, a New York City egy picit belenyúl a mostanság divatos szintipopba is, és ad neki borsot. Ha kislemezként jelent volna meg, szinte biztos, hogy felkapták volna (vagy Minogue-gal ugyanaz történt volna, mint Madonnával, hogy túl öregnek találják, ezért mellőzik őt a lejátszási listákról).

9. Charli XCX: Blame It on Your Love (feat. Lizzo) (Charli)

Nem voltam maradandóan elégedett Charli XCX legutóbbi LP-jével, mert a future pop gyakran túlcsúszott a megengedett határértéken. A Blame It on Your Love szerencsére a jelenidőben marad, és hozza azt a színvonalat, mint az előző EP-i. Lizzo betétje egyébként teljesen elhanyagolható. (Most komolyan, ennyi szövegre miért kellett beugrani? Értem én, hogy a Lizzo név manapság húzó a dalcím mellett, de...) Korábban Track 10 munkacím alatt futott a Pop 2 című mixtape-en, de a végleges verzió sokkal jobb lett.

8. Madonna: Faz Gostoso (feat. Anitta) (Madame X)

A Madame X nagyon eltévedt. A Faz Gostoso egyenesen betalált. Igen, Madonna sokszor túllő a célon azzal, hogy fiatalítja magát (lásd az ugyaninnét származó Medellínt), de valamiért a Faz Gostoso meg pont attól működik, hogy nála kétszer fiatalabb Anitta ott van mellette. Feldolgozásról beszélünk, aminek az eredetije a lába nyomába se ér, és ez szintén ritkaság. A dal akár a modern latin pop zászlóshajója lehetne, amiért Jennifer Lopez a lángoló ablakon is kiugrana (egyébként Madonnába sokszor bele lehet hallani JLót).

7. Lena: boundaries (Only Love, L)

Hogy lehet az, hogy a don't lie to me kislemez lett, a boundaries meg nem...? A Crystal Skyból az Only Love, L-be átpattanva a boundaries mindkét lemezt keverve hozza, vagy éppen erősíti az Only Love, L-t. A kissé dubstepbe és jócskán dark popba beleízlelő nóta kontextusa ijesztően magabiztos és bátor, Lena kioszt benne mindenkit: „Fenyegetlek? Fenyeget az őszinteségem? / Megadom a helyemet lélegezni / Nem, nem fogsz velem szórakozni, mit gondolsz, ki vagy te? / Lépd át a vonalat, sebbel fog távozni”.

6. Melanie Martinez: Wheels on the Bus (K-12)

Brutális a szöveg, de ezt már megszokhattuk Melanie Martineztől. A tavalyi legjobb albumnyitó cím képzeletbeli nyertese a nemi erőszakról és a cserbenhagyásról mesél, viszont mindezt annyira játékosan keríti körbe, hogy csak akkor vesszük észre a tartalmat, ha a dalszövegre koncentrálunk: „Mert Maya megengedte Dannek, hogy a kezét a szoknyája alá tegye / És az ő keze a nadrágjában van / Tudom, hogy látja a sofőr / Tudom, hogy lesi a visszapillantó tükörben / Nem mond semmit / Próbál nem oda figyelni, kibaszott unalmas / Csendben figyelem, nem mondok semmit”.

5. Lizzo: Tempo (feat. Missy Elliott) (Cuz I Love You)

Missy Elliott a legelismertebb előadóművésznő a hiphop szakmában, de sajnos tavalyi, önálló projektje nagyon nem volt jó, sőt, tőle szokatlanul borzalmas lett. Talán csak azért nem került fel a legrosszabb listámra, mert tudom, hogy ő annál százszor jobb. Az ékes példa erre pedig ez a dal itt. A Lizzóval közös Tempo pimasz, mókás, előremutató. Az első másodpercekben hallható elektromos gitár riffek már alapból szuperül felvezetnek, az utánalévő minimális háttér pedig Lizzo visszafogott rapjének enged teret.

4. Tove Lo: Bad as the Boys (feat. ALMA) (Sunshine Kitty)

Habár Tove Lo a Sunshine Kittyn egy kissé visszavett a túlzott szexuális fűtöttségéből, a Bad as the Boys című leszbikus eposz nagyon illik hozzá, mindamellett mégse érezzük azt, hogy ez már túl sok lenne. A szintén alternatív pop területén alkotó és észak-európai származású ALMA mint vendégelőadó egyáltalán nem rondít bele, sőt, van egy pont, amikor nem biztos, hogy el tudjuk dönteni, éppen melyikük énekel. (Mármint nem azért, mert ugyanolyan lenne a hangjuk, hanem ugyanazt a hangulatot hozzák mind a ketten.)

3. Kesha: Raising Hell (feat. Big Freeda) (High Road)

A régi Kesha visszatért! Mármint tapasztaltabban szállítja a partihimnuszokat, nem marad meg kifejezetten a dance-pop határain belül, hanem túl is lép azokon. A Raising Hell tartalmaz rockot és gospelt is, miközben a velejéig megmarad popnak. A kritikusok a Timberhez hasonlították a művet, és nem tévedtek nagyot. Ezúttal Pitbull helyett Big Freedát kapjuk, aki többet tesz a dalhoz és többet hoz ki a saját szerepléséből, mint amennyit a kubai felmenőkkel rendelkező rapper tett anno. A hamarosan megjelenő High Road eddig kikerült dalai közül magasan ez a legjobb.

2. Lizzo: Water Me (Cuz I Love You)

Egy kicsit kamu a dolog, mert a dal igazából régebbi, de ugyebár Lizzo tavaly a többéves Truth Hurtsszel tört be, és hát mindenki 2019-esnek veszi a diszkográfiáját, és a Cuz I Love You-ra is felkerült legutolsó tételként, szóval legyen tavalyi. Szóval Lizzo lehet, hogy a Truth Hurtsszel tört be, és a Good as Hell is szépen muzsikál a toplistákon, de a legjobb dala a 2017-es Water Me, melynek funkos beütése Lizzo erőteljes hangjával tökéletes párosítás, ezenfelül a testpozitív törekvés emel egyet az amúgy is erős produkción.

1. Aly & AJ: Don't Go Changing (Sanctuary)

Amikor először meghallottam az EP-t és ezt a dalt, szinte közel biztos voltam abban, hogy év végén a legjobb három között fog trónolni. A legjobb három aztán leszűkült az első helyre. Maga az EP is elképesztően jó, bármelyik dala megérdemelten kerülhetett volna fel. A Don't Go Changing talán azért előzte be az összes többit, mert felszabadító. Tehát a többi dal inkább a szexualitás felé indult el, de a Don't Go Changingben megvan mindaz a poptökély, ami Carly Rae Jepsen Run Away with Me-jében kevésbé cukormázas kiadásban.

Hallgatnád? Megtalálod a listát Spotify-on!

2019 legjobb albumai

1. Lena: Only Love, L
2. Melanie Martinez: K-12
3. Tinashe: Songs for You
4. Aly & AJ: Sanctuary
5. Jax Jones: Snacks
6. Lizzo: Cuz I Love You
7. Carly Rae Jepsen: Dedicated
8. Mark Ronson: Late Night Feelings
9. Snow Patrol: Reworked
10. Tove Lo: Sunshine Kitty

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

2019 legrosszabb dalai

Eljött egy újabb év végi összesítés, de még mielőtt a legjobbakról ejtenék szót, hadd szenteljek egy bejegyzést 2019 legrosszabb alkotásairól. A tavalyi lista itt megtalálható.

20. Iggy Azalea: Spend It (In My Defense)

19. Ariana Grande, Miley Cyrus, Lana Del Rey: Don't Call Me Angel (Charlie's Angels OST)

18. Madonna: Bitch I'm Loca (feat. Maluma) (Madame X)

17. Nick Cannon: The Invitation Canceled

16. The Black Eyed Peas, J Balvin: Ritmo (Bad Boys for Life)

15. Conchita Wurst: Hit Me  (Truth Over Magnitude)

14. Iggy Azalea: Hoemita (feat. Lil Yachty) (In My Defense)

13. Emma Bunton: 2 Become 1 (feat. Robbie Williams) (My Happy Place)

12. Charlie Puth: Mother

11. Ariana Grande: 7 rings Remix (feat. 2 Chainz)

10. Weezer: Piece of Cake (Black Album)

Vártam ezt az albumot nagyon, mert az első két kislemezét szerettem. Aztán kiderült, hogy csak azok a jók rajta. Nem kicsit átverve érzem magamat. A Piece of Cake legalja a Weezertől. Ha idegesíteni akarnám a szomszédaimat, akkor egész nap ezt bömböltetném, miközben nem vagyok otthon, mert nyilván a közelében megmaradni lehetetlenség.

9. Taylor Swift: You Need to Calm Down (Lover)

Imázsépítésnek jó volt a You Need to Calm Down. Az internetes közönség megrágalmazta Swiftet, hogy republikánus (értsd nem állt ki nyíltan Hillary Clinton mellett, így valószínűleg Trump-párti), ő pedig három évet késett a válasszal. Ha egyszer Swift kijelentette, hogy nem akar a politikáról beszélni, mert azzal másokat befolyásolna, akkor most miért? A Look What You Made Me Dóban (illetve az egész reputation témája az volt, hogy) nem érdekelte, mások mit mondanak róla, akkor most miért? Nem tudom eldönteni, hogy ez tényleg szívből jövő-e vagy pusztán cinikusság az utálók felé.

8. Avril Lavigne: Dumb Blonde (feat. Nicki Minaj) (Head Above Water)

Valahol sajnálom Avril Lavigne-t, mert ő nagyon akarna egy slágert, de ebben az évtizedben egyáltalán nem jött össze neki. Egyébként tényleg azt hittem, hogy a Dumb Blonde-dal a Billboard Hot 100 hátsó ötjében ellesz pár hétig, de a kiadó piros lámpát adott neki, és még videoklip se készült hozzá. Hálásak lehetünk ezért a döntésért. Egyrészt a Girlfriend Lavigne egyik legpozőrebb dala, tizenkét év után nem kell belőle újabb felvonás, másrészt komolyan egy ilyen ócskasággal akarna kitűnni? A címadó ötvenszer jobb ennél; Nicki Minaj gázsija helyett inkább annak a promóciójába rakhattak volna pénzt...

7. Taylor Swift: ME! (feat. Brandon Urie) (Lover)

Erről a megjelenésekor már írtam, és a véleményem nem igazán változott azóta se. (Bár az albumverzión kicenzúrázták a betűzéses részt, szóval egy kicsi plusz pont jár neki, ami itt abban mérhető, hogy a legrosszabb ötből kicsúszott.) Azért még mindig kínos, hogy Swift 29 (most már 30) évesen úgy és olyan dolgokról énekel, mint a kisiskolások, és valahol megrémít, hogy az Egyesült Államokban majdnem listavezető lett (köszi, Old Town Road, hogy megállítottad a katasztrófát).

6. Liam Payne: Hips Don't Lie (LP1)

Simon Cowell azért teremtette a One Directiont, hogy öt átlagos hangú és kevésbé karizmatikus fiúból valami hasznosat hozzon létre. Ami végülis bevált, de öt év után külön mentek szólókarrierek reményében. Érdekes, hogy mindannyian más irányba fordultak; Zayn Malik és Liam Payne az R&B-felé, utóbbi viszont Justin Bieber és Justin Timberlake lombikbébijének képzeli magát. Nem mondom azt, hogy Payne nem tud énekelni, mert egyébként kellemes hangja van, de rémesen semmilyen stílusú a srác. A Hips Don't Lie ezt tökéletesen bizonyítja.

5. Blake Shelton: Hell Right (feat. Trace Adkins) (Fully Loaded: God's Country)

Blake Sheltont mi csak a Gwen Stefanival való magas profilú kapcsolatáról ismerhetjük, pedig a tengerentúlon van más szakmája (countryénekes), amit a decemberben megjelent válogatáslemezével próbált összefogni. Erről a Hell Right című új szerzemény viszont annyira botrányos, hogy már szégyen. Úgy értem, hogy a többi, közönség által felfuttatott és sikeresnek tartott dal mellé egy ilyet berakni kész karrieröngyilkosság. Mivel is állunk szemben: monológnak szánt verzék, amikben Shelton (és Adkins, de ő tényleg a kisebb rossz a dologban) rappelve tesz említést az Old Town Road című nótára, mintha képesek lennének ugyanazt a minőséget nyújtani.

4. Nick Cannon: Pray for Him (feat. The Black Squad)

Nick Cannonnál tutira bekattant valami. Tudniillik Eminem régen Cannon exnejével, Mariah Carey-vel randevúzott, és kosarat kapott, azóta pedig a rapper gyakran felemlegeti őt dalaiban. Cannon a mai napig jócskán kap az oltogatásokból, legutóbb a Lord Above-ban, ezért újra fegyvert rántott, bár ne tette volna. Három diss trekket is szentelt Eminemnek, melyek közül a Pray for Him talán a leggyalázatosabb: Istentől azt kéri, hogy bárcsak Eminemet vette volna magához Juice WRLD helyett...

3. Coldplay: Orphans (Everyday Life)

A Coldplay azt mondta, hogy az előző LP-jük lesz az utolsó, aztán feloszlanak, de talán rájöttek, hogy még mindig megéri nekik anyagilag borzasztani a közönséget. Hát idén kijöttek még eggyel, rajta egy csomó új dallal, amik közül az Orphans jutott el a hallójáratomig. Nem nagy meglepetésre ez is ugyanolyan borzalmas, mint bármelyik korábbi kislemezük ebből az évtizedből (oké, az Adventure of a Lifetime-ot megközelíteni azért eléggé nehéz). Bizonyára a gyerekeket szerették volna megcélozni ezzel az elefánt(???)hang-utánzással, de nem hiszem, hogy ezt a ripacskodást ők elviselik...

2. Lost Frequencies: Sun Is Shining

Van olyan, amikor két különböző műfaj találkozik, és szuper dalokat szül (csak párat példaként: Nelly: Ride wit Me, B.o.B.: Airplanes [feat. Hayley Williams], Linkin Park & JAY-Z: Numb/Encore), de úgy tűnik, hogy a gospel és az elektronikus keresztmetszete nem ez a kategória, sőt. Lost Frequencies szerencsére nem nyomva közvetlenül a képünkbe a kreténséget – vagyis elhiszem, hogy nem volt szándékos ez a keveredés. Elektropop terén a tartalomba felesleges belemenni, mert a műfaj soha nem erről szólt, viszont a gospel lételeme az ideológia, és igen, a glory meg a Hallelujah végtelen/véletlenszerű ismételgetésén kívül mást is fel kéne hozni.

1. Jonas Brothers: Sucker (Happiness Begins)

Miután Joe Jonas szólókarrierje nem bírta egy albumnál tovább, illetve a DNCE-től is csak egy slágerre futotta, ugyanúgy Nick Jonas egyedüli produkálása a nullához közelített, és Kevin Jonas a valóságshow-sztárságból nem tudott megélni, mindhármuknak vissza kellett térnie oda, ahonnét lóvét lehet gyűjteni: a Jonas Brothershez. Persze a nosztalgiahullám hátán jól meg lehet élni, elég csak rápillantani a (rivális?) Backstreet Boysra, még ha nem is egy generáció a kettő. Szóval a szóbanforgó Sucker lehetne akár egy sokadik Maroon 5-nóta is nyivákolós refrénnel, semmitmondó verzékkel, kiherélt poprockkal. Azért kár Joe Jonasért...

2019 legrosszabb albumai

1. Iggy Azalea: In My Defense
2. Liam Payne: LP1
3. Natasha Bedingfield: Roll with Me
4. Weezer: The Black Album
5. Lewis Capaldi: Divinely Uninspired to a Hellish Extent
6. Avril Lavigne: Head Above Water
7. Conchita Wurst: Truth Over Magnitude
8. P!nk: Hurts 2B Human
9. Ashley Tisdale: Symptoms
10. Madonna: Madame X

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Kelly Clarkson 10 legjobb dala

Kelly Clarkson mint az American Idol első győztese régen levetette magáról a tehetségkutatós jelzőt, hiszen ma már a legnagyobb popsztárok egyike. E lista sorra veszi tíz legjobb dalát 2003-as debütálásától napjainkig.

10. Invincible (Piece by Piece, 2016)

A Piece by Piece című lemezzel Clarkson egyáltalán nem dicsekedhet, aminek az érkezését az eggyel előtti, szintén gyenge Stronger előrejelezte. De a Sia jegyezte Invincible című szerzemény (egyben a második kislemeze a korongnak) egy ritka kivétel rajta: Clarkson a nagyívű dalt acélos hangjával két vállra fekteti, és elhisszük neki azt, amiről a szöveg szól, vagyis hogy kislányból nővé lép elő, és ezzel legyőzhetetlennek érzi magát.

9. Behind These Hazel Eyes (Breakaway, 2004)

A karriercsúcsnak tekinthető Breakaway második maxija nem csak Clarkson egyik legkeményebb műve, de az egyik legkeserűbbje is (és ehhez jön még az a sötét videoklip). Az erővel duzzadó szerzeményt az Evanescence egyik tagja írta, és vérprofin szól, pedig Clarkson ekkor még csak alig két éve volt jelen a zeneiparban. Állítólag a dal majdnem lemaradt a lemezről drámai hangulata miatt, de mivel ez volt Clarkson kedvence, muszáj volt felkerülnie.

8. Walk Away (Breakaway, 2004)

A Breakaway legfelszabadultabb darabjában (és a legutolsó maxija [ha a Breakaway kislemez újrakiadását nem vesszük figyelembe]) Clarkson kioktatja a pasiját, hogy álljon ki mellette/érte, vagy különben sétáljon el. Mindezt olyan égető önbizalommal teszi, hogy nyilván senki sem mer ellenkezni vele. Habár a Walk Away a listákon a legrosszabbul teljesítő kislemeze lett az albumnak, mégis minőségben megelőzi a rajta lévő szerzemények többségét.

7. All I Ever Wanted (All I Ever Wanted, 2009)

Miután a My December promóció hiányában kész bukás volt, Clarksont visszaterelték a régi, lágyabb poprockos hangzásához és Dr. Luke-hoz, akiről később azt mondta, hogy rémálom volt vele együtt dolgozni. Az All I Ever Wanted című album nagyon átlagos (elég csak a felvezető My Life Would Suck without You-ra rápillantani), de a címadó nem tűnik annak: az Aranda dalát Clarkson úgy dolgozta fel, hogy szinte nehéz elhinni, hogy valójában nem neki írták.

6. Breakaway (Breakaway, 2004)

Avril Lavigne szerezte a Breakawayt saját albumára, ám ő továbbadott rajta, és Clarkson énekelte fel, sőt, második albumát is ez után nevezte el. Felcsendült a Neveletlen hercegnő 2-ben, onnantól kezdve Amerika-szerte felkapott lett, de Európába csak két évvel később érkezett meg, miután a tengerentúli sikerek az újbóli kiadást eredményezték. Ez a felnőtté válással foglalkozó mű egyszerre felemelő, bátorító és megnyugtató, ballagásokra kiváló.

5. Never Again (My December, 2006)

A Breakaway folytatását, 2006-os My Decembert félre akarta söpörni a kiadó, majd amikor Clarkson kiállt az anyag mellett, ők változtatni akartak a dallistán. Az énekesnő ekkor kirúgta a menedzserét, végül kevés promóció mellett megjelenhetett a lemez. Az első kislemez, a Never Again ugyanazt a témát járja körbe, mint a Behind These Hazel Eyes, vagyis inkább még kegyetlenebbül folytatja a mondanivalót, miszerint soha nem fog visszatérni a hazug pasijához.

4. Miss Independent (Thankful, 2003)

Clarkson pályafutásának legelején többnyire olyan dalok jutottak neki, amiket más előadók a kukában vágtak. A Miss Independentet például Christina Aguilera írta a 2002-es Strippedre, de végül a kiadó Aguilera kilétét a kreditek mögött eltitkolva Clarksonnak adta oda a demót. Clarksonra a siker a powerpopban és a poprockban talált rá, de az R&B-s Miss Independent megmutatja, hogy az énekesnő igazából a legkülönbözőbb műfajokban is remekül tud teljesíteni.

3. Would You Call That Love (Meaning of Life, 2017)

Clarksonnak szinte azóta harcolnia kellett az RCA Recordsszal, hogy megnyerte az American Idolt, végül nem hosszabbította meg velük a szerződését, hanem átigazolt az Atlantic Recordshoz, majd bejelentette, hogy soulos albumot készít. A végeredmény pedig egészen bámulatos lett. A Meaning of Life legjobb felvétele, a Would You Call That Love egyből rajongói kedvenccé nőtte ki magát: az R&B és a powerpop szerelemgyerekeként a 90-es éveket hozza vissza Clarkson az énekkel, mégis lágy aláfestésben.

2. Since U Been Gone (Breakaway, 2004)

2004-ben a Max Martin és Dr. Luke által írt Since U Been Gone kézről kézre járt, amit P!nk és Hilary Duff után Clarkson kapott meg és tartott meg magának. És milyen jól tette, ugyanis a dal meghozta számára a nemzetközi áttörést. A Since U Been Gone számos listát megjárt, mint az előző évtized egyik legjelentősebb popnótája, valamint kikiáltották az egyik legjobb szakítós számnak is. És ami a legjobb, hogy tizenöt év után is olyan, mintha egy percet sem öregedett volna a felvétel.

1. Beautiful Disaster (Live) (Breakaway, 2004)

A 2003-as Thankfulon található meg a Beautiful Disaster, de a stúdióverzió közel sem annyira jó, mint az élő a Breakawayen. Konkrétan az instrumentál ledobja magáról a romantikus történetekbe illő dalszöveget, ugyanis zongorával lecsupaszítva megjelennek az értékei: az énekesnő ragaszkodik egy toxikus kapcsolathoz, pedig tudja, hogy a választottja egy sorscsapás. Állítólag a kiadója utálta, hogy Clarkson eltért az eredetitől, de a pozitív visszajelzések miatt kénytelenek voltak ezt a változatot is megőrizni.

Hallgatnád? Megtalálod a listát Spotify-on!

Tovább

Kedvenc dalaim 1999-ből

1999 a popzene egyik legjobb éve volt a tekintetben, hogy más nem tudta kiszorítani a főhullámból: a latinpop, a rágógumipop és az europop a csúcsra értek; míg előbbi műfaj a későbbi évekre is hatással volt, addig a másik kettő csak erre az időszakra volt jellemző. A klubmuzsika is burjánzott: felemelkedett az undergroundból, de komolyabb eredményeket 2000-ben ért el. Az R&B a poppal keveredett, és a nagyívű énekhanggal rendelkező művésznők is ekkor élvezhettek utoljára elsőbbséget.

20. Geri Halliwell: Mi Chico Latino

19. Jennifer Lopez: Waiting for Tonight

18. S Club 7: S Club Party

17. Alice Deejay: Back in My Life

16. Ricky Martin: Livin' La Vida Loca

15. Santana: Smooth (feat. Rob Thomas)

14. Tin Tin Out: What I Am (feat. Emma Bunton)

13. Jennifer Lopez: If You Had My Love

12. S Club 7: Two in a Million

11. Sixpence None the Richer: There She Goes

10. Smash Mouth: All Star

Az új generáció számára a Shrekből lehet ismerős, de én megéltem azt, amikor eredeti lefutásában bele lehetett botlani 1999 nyarán. A Különleges hősök című komédiához készült dal (a videoklipjében a szereplők láthatók) a filmmel ellentétben elkerülte a bukás, sőt: máig ez a Smash Mouth egyik legnagyobb kommerciális sikere, és az egyetlen, ami kivételesen nem feldolgozás volt. Az azért megállapítható, hogy a frontember nem éppen a világ legjobb énekese, de a nótának van egyfajta közvetlensége, amiért húsz év után is jó rá visszatérni.

9. Backstreet Boys: I Want It That Way

Van olyan ember a világon, aki nem ismerné ezt a dalt? Ugye, nincs? Nemhogy ez a Backstreet Boys legnépszerűbb klasszikusa, de egyben a populáris műfaj egyik alappillére is volt és szerintem az is a mai napig. A fiúcsapatok 1999-ben mindenhol ott voltak; konkrétan levegőként szippantottuk be minden apró rezdüléseiket, s könnyen lehet, hogy a Backstreet Boysból túladagoltuk magunkat. De húsz évvel később jó visszaemlékezni ezekre. Már csak azért is, mert a Backstreet Boys 2019-ben újra a reneszánszát éli (oké, azért egyáltalán nem olyan népszerűek, mint egykoron), és az I Want It That Way se olyan ciki.

8. Santana: Maria Maria (feat. The Product G&B)

Azt hiszem, hogy a listán, de a legjobb tízben biztos ez az egyik dal, ami olyan, mintha nem öregedett volna húsz évet. (Köszönhetően a latinpop változatlanságának, no meg Carlos Santana zseniális gitárjátékának.) 1999 nem ettől a Santana-slágertől volt hangos, hanem a Smooth-tól (csak viszonyításként: a Smooth minden idők második legsikeresebb dala az Egyesült Államokban). Én viszont a Maria Mariát mindig is előnyben részesítettem, mert ahogyan az R&B fonódik a latinpop köré, az páratlanul egyedi; ezt a manővert a Santana többé nem tudta hozni (de az alternatív rockos itatású Smooth-ot többször reprodukálták, mint a 2007-es Into the Night Chad Kroegerrel).

7. 5ive: Keep on Movin'

Még az X Factor előtt Simon Cowell szerette volna összehozni a brit Backstreet Boyst, így lett a 5ive (vagy csak simán Five), akik mindig is háttérbe voltak szorítva a Westlife és a Boyzone által. (Emiatt érthető, ha a többség már elfeledkezett róluk, mert hát nem az érdekes karaktereikről voltak híresek.) Az Egyesült Államokban egy évvel korábban volt egy top tízes helyezésük a When the Lights Go Outtal, de az európaiak inkább az Everybody Get Uppal és a Keep on Movin'-nal találkozhattak többet. Utóbbi életigenlő üzenete miatt széleskörűen felkapott lett, és kivételesen nem csak a női rajongókhoz szóltak (persze kivéve egy-két közeli pillantást a videoklipben), hanem a generációjukhoz, vagy éppen még az idősebbekhez is.

6. Backstreet Boys: Larger than Life

Ugyan az I Want It That Way számít a Backstreet Boys védjegyének, én a Larger than Life-ot mégis előbbre helyezem: ennél klasszabb refrén alig van a világon. Az egész produkció arra sarkall, hogy mindenki a srácokkal együtt énekelje a dalszöveget. Mivel négy hónap telt el az I Want It That Way és a Larger than Life megjelenése között, illetve két hónap múlva már ki is jött a Show Me the Meaning of Being Lonely, ezért erre a dalra kevesebb figyelem jutott világszinten, kivéve a csilliómillió dollárból készült videoklipet, ami a 90-es években annyira menőnek számított, hogy sokan az ötfős Michael Jacksonnak látták a csapatot (talán még az eladási mutatókat is könnyen párhuzamba lehetett állítani [ekkor a májusi Millenium száma körülbelül tízmilliónál tartott]).

5. Will Smith: Wild Wild West (feat. Dru Hill & Kool Moe Dee)

Annak ellenére, hogy a Vadiúj vadnyugat az év egyik legnagyobb bukású filmje volt, a hozzákészült szerzemény meghozta Will Smith számára a második number one-t az Egyesült Államokban. Maga a dal egyébként Arany Málnát nyert, de szerintem ez inkább a mozgóképnek szólt, mintsem a hallottaknak. Will Smith szokás szerint Will Smith-es benne, az az a mókás srác, aki mindig a társaság középpontjában akar lenni, és ezt senki sem bánja. A countryval kacérkodó műben lényeges tartalmat kár keresni, mert megtippelni se lehet, hogy miről szól (mármint azon kívül, hogy az összes vadnyugatos kifejezés össze lett benne kupacolva).

4. Britney Spears: (You Drive Me) Crazy (The Stop! Remix)

Az 1999-es ...Baby One More Time felállította a legkelendőbb tinisztár-lemez rekordját (ekkor még a címadó felvétel is bőven a csapból folyt), ennélfogva ekkor már egy komoly üzleti vállalkozás volt csak Britney Spearsnek lenni. Hogy Spears elszakadjon a fél bolygó által tulajdonolt lemez hangzásvilágától, a (You Drive Me) Crazyt újrakeverték, ami még jobb lett, mint az eredeti: dance-esebb alapokat kapott, Spears hangját is áteffektezték, a végeredmény pedig úgyszintén levakarhatatlan lett a rádiók és a tévék rotációjából. Spears ekkor azt mondta, hogy más megvilágításba fog kerülni a dal által (ez volt az első gyors tempójú kislemeze), de inkább csak megerősítette a helyét.

3. Tal Bachman: She's So High

A 2000-es évek eleji romantikus filmek kötelező betétdala. Tal Bachmant a zeneipar úgy ismeri, mint egyslágeres előadót, akiről legutoljára talán akkor hallhattunk, amikor néhány évvel ezelőtt Taylor Swifttel énekelte el egyetlen sikernótáját. Bachman mondhatni, hogy aranykanállal a szájában született, ugyanis édesapja Randy Bachman kanadai rocksztár, így hát az ifjabbik Bachman zenei pályafutása egyből a sínen volt, csak onnan tovább nem ment. A She's So High-ban Bachman az áhított hölgyet Joan of Archoz, Kleopátrához és Aphroditéhez hasonlítja, de a legjobb része egyértelműen a cím elnyújtása, több dalszövegre nincs hozzá szükség.

2. TLC: No Scrubs

A TLC (nevük a tagok keresztneveinek kezdőbetűiből áll) '99-ben már befutott csapatnak számított odaát (a második lemez, a CrazySexyCool tizenegyszeres platinalemez), de mindennek a teteje a FanMail volt, amiről pedig a No Scrubs ment nagyot a toplistákon. Ez volt az első alkalom, amikor Chillit engedték előre a mikrofonhoz, s ez után már így is maradt, ugyanis Left Eye 2002-ben életét vesztette, és duóként folytatta az egykori trió. A No Scrubs legfőbb erénye, hogy időtálló egy olyan évből, amikor az R&B kicsit közeledett más stílusokhoz, és ezért a producerek önkénytelenül is nyúltak az akusztikus gitár felé. A pasigondokról szóló szövegben a célcsoport egyből megtalálhatta a kapcsolódási pontot, a kritikusok meg a dallamokban, tehát mindenki jól jött ki.

1. Christina Aguilera: Genie in a Bottle

1999-ben két tiniénekesnő fej-fej mellett versengett a toplisták élén: Britney Spears 1998-as debütáló dala, a ...Baby One More Time egy évvel később ért el a sikerig, míg egy másik Mickey Mouse Club-tag, Christina Aguilera is erősítette a fiatal előadók tömeges jelenlétét a Genie in a Bottle-lel. A ...Baby One More Time inkább tekinthető egyfajta mérföldkőnek, de Aguilera bemutatkozása még most is ugyanolyan üde, mint amilyen akkor volt: a nem csupán egy stílus mentén született mű egyszerre egzotikus, szexi, táncolható, mégis sejtelmes, visszafogott. A hirtelen jött, ám közel sem meglepő népszerűség Christina Aguilerát is felemelte és sokáig a pop nagyágyúi között tartotta.

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Minden 2019-es eurovíziós dal rangsorolva

Körülbelül egy hónap van hátra a hatvannegyedik Eurovíziós Dalversenyig, de már az összes ország kiadta hivatalosan a dalát, így hát sorra végigmegyek rajtuk a legrosszabbtól a legjobbig. (A lista összeállításának tárgyát a stúdióverziók adták, amik a hivatalos kiadáson találhatók meg, tehát az esetleges élő fellépéseket nem vettem figyelembe.)

41–31

41. Ausztrália (Kate Miller-Heidke: Zero Gravity)

Az ausztrálok nemigen tudtak hibázni a versenyben, hiszen eddig mindig döntősök voltak. Most ismét bekerülhetnek, viszont az közel sem azért lesz, mert jó a dal, hanem mert bizonyára a plafon le fog szakadni ezektől a magas hangoktól (mindamellett dobhártya-sérülésekre is számítani lehet)... Kegyetlen.

40. San Marino (Serhat: Say Na Na)

39. Montenegró (Dmol: Heaven)

38. Spanyolország (Miki: La Venda)

37. Németország (S!sters: Sister)

36. Csehország (Lake Malawi: Friend of a Friend)

35. Oroszország (Sergey Lazarev: Scream)

34. Franciaország (Bilal Hassani: Roi)

33. Horvátország (Roko: The Dream)

32. Moldova (Anna Odobescu: Stay)

31. Albánia (Jonida Maliqi: Ktheju tokës)

Kissé keserves az Eurovízió-albumot ezzel a dallal indítani, de mivel ábécé-sorrendben pörög, ezért Albánia az első. Három percig tűrhető, de inkább a következő Örményországra ugranék.

30–21

30. Norvégia (KEiiNO: Spirit in the Sky)

Az északi országok általában népszerűek a versenyen, nos, idén a norvégok jócskán lemaradnak a finn–dán–svéd-hármastól. Szerencsétlenül egyszerre több műfajt gyúrtak össze.

29. Ausztria (PÆNDA: Limits)

28. Görögország (Katerine Duska: Better Love)

27. Magyarország (Pápai Joci: Az én apám)

26. Észak-Macedónia (Tamara Todevska: Proud)

25. Szerbia (Nevena Božović: Kruna)

24. Románia (Ester Peony: On a Sunday)

23. Észtország (Victor Crone: Storm)

22. Grúzia (Oto Nemsadze: Keep on Going)

21. Belgium (Eliot: Wake Up)

Tény, hogy volt a belgáknak jobb daluknak a közelmúltban, ez a középmezőnybe fér bele. Nem túl egyedi, a refrénje elhúzottabb a kelleténél, de viszonylag divatos.

20–11

20. Izrael (Kobi Marimi: Home)

A házigazdák amennyire pörögtek tavaly, most annyira lelassultak. Az izraeli nóta nagyon mélyről jövő, amivel megosztott lehet, de ha valaki szereti ezt a stílust, akkor annak be fog jönni. Egynek elmegy.

19. Lettország (Carousel: That Night)

18. Örményország (Srbuk: Walking Out)

17. Finnország (Darude: Look Away [feat. Sebastian Rejman])

16. Fehéroroszország (ZENA: Like It)

15. Szlovénia (Zala Kralj & Gašper Šantl: Sebi)

14. Svédország (John Lundvik: Too Late for Love)

13. Litvánia (Jurij Veklenko: Run with the Lions)

12. Azerbajdzsán (Chingiz: Truth)

11. Hollandia (Duncan Laurence: Arcade)

Duncan Laurence-et mondják esélyesnek a győzelemre 2019-ben. Az Arcade nem rossz, és ha végül nyerne, akkor nem lenne kár, de vannak erősebb szerzemények is itt. Engem speciel a 2017-es bolgár nevezésre emlékeztet, ami végül a második helyet szerezte meg, szóval talán a jóslatok nem alaptalanok.

10–1

10. Nagy-Britannia (Michael Rice: Bigger than Us)

Az idei felhozatalból valahogyan hiányoznak a grandiózus refrénnel rendelkező balladák, de itt van Nagy-Britannia dala, ami működik, mert megtalálja az aranyközéputat a giccs és a dráma között. Nem is emlékszek arra, hogy a briteket mikor soroltam utoljára a top tízbe. Azért remélem, hogy Európa a mindennapos politikai hírektől el tud majd vonatkoztatni, és megbecsülik a Bigger than Ust, már csak azért is, mert jó lenne nekik egy bukásmentes végkimenetellel zárni...

9. Izland (Hatari: Hatrið mun sigra)

Ausztrália után Izland előadása az idei Eurovízió legbizarrabb pillanatai között lesz... (Ráadásul az elődöntőben egymásután fognak fellépni, ajaj.) Míg előbbi ország szerzeményéből semmi jót nem lehet kihozni, addig utóbbi annyira ótvar, hogy muszáj előkelő eredményt produkálnia. Ahogy az a címéből sejthető, izlandiul szól a nóta, és aki nem is beszéli a nyelvet, az a technós aláfestésben és az énekes hörgésében találhatja meg az élvezetet.

8. Olaszország (Mahmood: Soldi)

Szegény spanyolok rendületlenül próbálkoznak mindig a saját nyelvükön énekelni, de nem hogy az olaszok, de még a portugálok közelébe se érnek... Szóval az olasz nyelvet zabálja a közönség, bár azt hozzá kell tenni, hogy általában a dallamok is a helyükön vannak náluk (nem úgy, mint a nyugati országénak, ami már most úgy megromlott, mint a tej a napon). Mint a Soldi esetében, ami nem éppen délies temperamentumú, de a refrénje viszi az egészet.

7. Dánia (Leonora: Love Is Forever)

A Love Is Forever egy cuki nóta egy cuki lány előadásában, de hasonlók már hasaltak el az Eurovízió színpadán (lásd Svájc 2011-ben), és a politikai szövegeket se szeretik a nézők (a „Ne légy túl politikai”sor kissé szájbarágós). De a dánok legutóbb egy folkdallal nyertek, szóval nekik ez a stílus nagyon megy. Kellemes elhallgatni csak úgy, mert nem vált ki ellenszenvet, azonban esélyt a sikerre nem igazán látok Dánia számára.

6. Lengyelország (Tulia: Fire of Love (Pali się))

Amikor a lengyelek a saját zenéjüket hozták, akkor abból mindig valami érdekes sül ki. Most nem arra gondolok, hogy lengyelül énekelnek, hanem átitatják saját hagyományaikkal a produkcióikat. (A My Słowianie-re szerintem egy legendás pillanata az évtizednek.) A kérdés, hogy a Fire of Love-ot hogyan fogja majd előadni a négy tagból álló Tulia színpadképpel meg minden ilyenekkel, mert a legegyedibb darabja lehet a versenynek.

5. Írország (Sarah McTernan: 22)

Az írek nyertek eddig a legtöbbször, viszont nem hiszem, hogy a 22-val a rekordot továbbgyarapítanák egy újabb győzelemmel, mert ez nem éppen egy Eurovízió-kompatibilis szám és egy kicsit limonádé is, de van egyfajta bája és könnyedsége, amiatt nem lehet utálni. Sarah McTernan nem 22 éves, hanem 24, csak annyi derül ki, hogy a fiúja a huszonkettes szám alatt lakik, és ettől déjà vút érez. A refrénben lévő visszafogott 90-es évekbeli eurodance-es ütemek egyébként sokat dobnak rajta.

4. Ciprus (Tamta: Replay)

Miután tavaly Ciprus a második helyet hozta el a versenyről, az eurovíziós rajongók tűkön ülve várták, hogy az Eleni Foureira-féle kvalitásokkal rendelkező Tamla és a változatlan produceri csapat vajon elő tud-e rukkolni a Fuegóhoz hasonló mesterművel. Hát nem sikerült, mert kissé túltolták a szerzeményt a kemény ütemekkel, hogy biztosabban átjusson a tévéképernyőkön keresztül: egyedüli, de annál nagyobb baja, hogy nincs refrénje, emiatt elesik a dobogótól. De azért néhányszor érdemes replayelni.

3. Portugália (Conan Osíris: Telemóveis)

Minden idők legjobb portugál nevezése, ezt simán ki lehet jelenteni. (Bocsi az Amar pelos dois-rajongóktól.) A hangszerelés egyszerűen szenzációs, aminek a magasságát Osíris hangszíne egyébként nem igazán ugorja meg, de azért teret enged a muzsikának, és pont ez a lényeg. Dalszöveg nélkül is naphosszat elhallgatnám. (Egyébként a mobiltelefonról szól!) Amúgy nem lennék meglepve, ha a versenyen elhasalna, mert elsőre nem könnyű befogadni.

2. Svájc (Luca Hänni: She Got Me)

Svájc eurovíziós történelmébe nagyon kellett egy ilyen dal, mert öt éve nem jutottak a döntőbe, de szerintem nem kérdés, hogy a She Got Me-nek ott a helye! (A fogadóirodák szerint is, mert jelenleg a harmadik pozícióra sorolják.) Luca Hänni svájci nemzetiségűként Németországban nyert tehetségkutatót pár évvel ezelőtt, s egészen idáig nem került az Eurovízió közelébe. A győzelemre szerintem esélyes a dal (bár ez sok mindennek a függvénye [elsősorban a rajtszámnak]), mert fülbemászó, megkoreografálható, hangulatos.

1. Málta (Michela: Chameleon)

Ha Ukrajna idén itt lett volna, akkor azonnal az első helyen landoltak volna. (Mert ugye kiválasztották az előadót és a dalt, utána hozták meg a döntést a kilépésről.) Málta még egyszer se nyert, idén talán sikerülni fog nekik? Nos, azt majd meglátjuk, de a Chameleonnal megérdemelnék. A ciprusi nevezéshez hasonlóan ebben a dalban is van egy drop, ami nem megy a refrén rovására. Fiatalos, friss, színes és minőségi, megállná a helyét a nemzetközi rádiókban.

Fotó: RTÉ 2019/Lili Forberg, Paul Bellaart, TV2, NDR/Hendrik Lüders, Fifou

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Kedvenc dalaim 2018-ból

A legrosszabb dalokat és a legjobb videoklipeket követően a legfontosabb lista következik, ami egyben a legbőségesebb is a maga ötven tételével és körülbelül negyven előadójával. Akárcsak tavalyelőtt meg azelőtt meg azelőtt is, a hiphop megint lezúzott mindent a mainstream-placcon, de a pop is megmutatta magát egyszer-kétszer, míg a rock még mindig halott a népszerűséget illetően. Alább vannak híres, kevésbé híres és viszonylag ismeretlen szerzemények is, amelyekre mind rákattantam a múlt évben. Fontos, csak olyan dalok találhatók meg, amik 2018-ban jelentek meg, vagy korábban már rajta voltak albumokon, de csak idén kerültek ki kislemezformában. Essünk neki!

Macy Gray

50. Kelly Clarkson: Heat (Meaning of Life)

A tavalyi egyik legjobb poplemez felső középosztályú dala.

49. Diana Gordon: Kool Aid (Pure)

48. Alexandra Burke: All the Things You Are (The Truth Is)

47. Alexandra Stan: India (feat. Kent Archie) (Mami)

46. Justin Timberlake: Filthy (Man of the Woods)

45. Rita Ora: Only Want You (Phoenix)

44. Bad Rabbits: Eyes on You (Mimi)

43. Alexandra Stan: Round & Round (Mami)

42. Macy Gray: When It Ends (Ruby)

41. Little Mix: More than Words (feat. Kamille) (LM5)

Timbaland régen látott jó fizikumban rakta össze a ritmusokat.

Weezer

40. Justin Timberlake: SoulMate

Tegyük a Man of the Woodst meg nem történtté, rendben?

39. Iggy Azalea: Savior (feat. Quavo)

38. Weezer: Can't Knock the Hustle

37. Jax Jones & Years Years: Play (Snacks)

36. Christina Aguilera: Deserve (Liberation)

35. Bruno Mars: Finesse (Remix) (feat. Cardi B) (24K Magic)

34. Ciara: Freak Me (feat. Tekno)

33. Azealia Banks: Anna Wintour

32. Ness Nite: Tightrope (Dream Girl)

31. Amerie: I Remember Us (After 4AM)

Erre tényleg emlékezni kell.

The Black Eyed Peas

30. ASHLEE + EVAN: Paris (ASHLEE + EVAN)

Kissé nyomasztó hangzásáról The Weeknd ugorhat be először, de ez akár Ashlee (Simpson) korábbi lemezeire is visszakacsinthat.

29. Madison Beer: Home with You (As She Pleases)

28. Kylie Minogue: Golden (Golden)

27. Snow Patrol: Life on Earth (Wildness)

26. The Black Eyed Peas: DOPENESS (feat. CL) (MASTERS OF THE SUN VOL. 1)

25. Justin Timberlake: Say Something (feat. Chris Stapleton) (Man of the Woods)

24. Diana Gordon: Wolverine (Pure)

23. Charli XCX: Girls Night Out

22. The Black Eyed Peas: RING THE ALARM pt.1 pt.2 pt.3 (MASTERS OF THE SUN VOL. 1)

21. Christina Aguilera: Sick of Sittin' (Liberation)

Alicia Keys bizonyára megirigyelte magának ezt a dalt. De jó, hogy Christina Aguilera kapta meg, mert óriási hangterjedelméhez tökéletesen illik ez a fajta tüzesség. Egy rockalbum következőnek?

ASHLEE + EVAN

20. Little Mix: Wasabi (LM5)

A cím felérhet egy viccnek, de a muzsika alapján nem tűnik annak. A Little Mix-lányokat megbabonázta a latin, még úgy is, hogy a japánok veteményéről énekelnek. Ugyanakkor nem beszélnek zöldségeket: rövidsége ellenére megragadó (na, és az a gitár a refrénben dob egy hatalmasat rajta!).

19. Ciara: Dose

Tény, hogy a Dose volt Ciara legkevésbé innovatív nótája, de akik a hiphop uralta zenéből szeretnék kiszűrni a ritmusosabb ütemeket, akkor itt van ez. A trombitával és dobokkal megtámogatott instrumentál akár Alesha Dixon Drummer Boyját idézheti, de Ciara okosabban nyúlt ezekhez a hangszerekhez.

18. Christina Aguilera: Pipe (feat. XNDA) (Liberation)

Christina Aguilera és Lewis Hamilton (állítólag ő az, aki az XNDA név alatt bujkál) egy kilencvenes éveket, konkrétan Aaliyah-t megidéző R&B-gyöngyszemet alkottak közösen az énekesnő lemezére. A Liberation legjobbjaként Xtina egy különösen szolid hanggal akarja ünnepelni másik felét.

17. The Black Eyed Peas: YES OR NO (MASTERS OF THE SUN VOL. 1)

2018 egyik legnagyobb meglepetése a BEP Fergie-mentes lemeze volt, amelyről a legmagasabban rangsorolt szerzemény a politikai súrolású YES OR NO. A trió az utolsó soraiban klasszikus Black Eyed Peasként nevezik magukat, tehát a munkásságuk kezdetéig nyúltak vissza.

16. Eleni Foureira: Fuego

Óriási Eurovízió-rajongó lévén minden évben követem a versenyt, így egy-egy versenydal általában fel szokott kerülni az év végi listára. Idei kedvencem a második helyezett, a Ciprus képviseletében induló Eleni Foureira Fuegója volt: az énekesnőt semmi nem tudja lehűteni, a forró produkció erre még rá is tesz.

15. Tinashe: Salt (Joyride)

Tinashe a nívótlan Throw a Fit című dal (inkább demó) előtt még kiadott egy albumot, a kissé keszekusza Joyride-ot, de a Salt című tétele az, melyben tökéletesen érvényesíthette magát. Ebben a keserű balladában bánatosan közli, hogy a párkapcsolata végérvényesen zátonyra futott.

14. Kylie Minogue: Raining Glitter (Golden)

Senkit ne tévesszen meg az, hogy a Raining Glitter egy elvileg countrypop műfajú albumon foglal helyet, mert a dance-poppal inkább Minogue korábbi kiadványaihoz illik. A dal a Golden legkiemelkedőbb darabja, amire a pajtában lehet ropni a táncot.

13. ASHLEE + EVAN: Tonic (ASHLEE + EVAN)

Amikor Ashlee Simpson és Evan Ross azt mondták, hogy nem csak a magánéletben, de a munkában is megtalálták az egyensúlyt, akkor nem tévedtek. Simpson először került a soul sodrásába, pedig olyan, mintha mindig is a műfajban alkotott volna.

12. Charli XCX: Focus

Ha a nem túl változatos tartalom fülbemászó és egyedi aláfestéssel találkozik, akkor bizony eléggé erőteljes slágergyanúval találhatjuk magunkat szembe. A Focusról ordít a PC Music keze nyoma, de ezúttal nem SOPHIE, hanem A. G. Cook harácsolt egy fülbemászó nótát XCX-nek.

11. Alexandra Stan: Mami

A latinos dallamokat hallva ránk jöhet a hányinger bő mennyisége miatt, de Alexandra Stan ezt (nemzetiségéhez hűen) megtoldotta egy kis román poppal. A rímképlet nem túlságosan bonyolult, de ez esetben amúgy is a könnyedségnek kell dominálnia.

Ciara

10. RAYE: Friends

Azt írtam még a nyáron, hogy a Friendsből rádiós sláger lehet, de sajnos nem így történt... Hahó, emberek! Ne aludjatok RAYE-en! A tavalyelőtti Jax Jonesszal közös You Don't Know Me-nél már kiderült, hogy az énekesnő előtt óriási karrier áll(hatna, ha kereskedelmileg is támogatnák őt [de abban valószínűleg igazam lesz, hogy Charli XCX-szel a mainstream előszobájába ragadtak]). Az arab motívummal színesített Friends izgalmas és kegyetlenül fülbemászó, amiben RAYE a nők közötti rivalizálásról énekel, miszerint barátok lehettek volna, amennyiben nem ellenségnek tekintett volna rá a másik nemtársa.

9. James Bay: Pink Lemonade (Electric Light)

Noha James Bay eladta a lelkét az ördögnek (és ez nem olyan jó fiúból rossz lesz-fázis, hanem sajnos a zenét is párhuzamba kell állítani a felvetéssel), a Pink Lemonade-val sikerült valami élvezhetőt alkotnia. Hogy a teljes Electric Light miért nem ilyen, az rejtély. A szintipop erősen a reneszánszát éli, noha a férfi előadók nem igazán tettek bármit is ennek érdekében, de most James Bay a folktól lépett egyet a populáris irányok felé (a Billboard szerint ez egy poprock-nóta, de ezzel hosszasan vitatkoznék), még ha ezek után rossz irányba kanyarodott el...

8. Dido: Hurricanes

Ez az öt perc úgy elillan, mintha csak három lenne, miközben minden apró mozdulata tartalommal van megtöltve. A Hurricanes egy mesteri munka mind produceri, mind előadói oldalról nézve, de hát ez történik, amikor két zenében jártas testvér közösen alkot. (Az énekesnő bátyja a Faithless egyik oszlopos tagja, aki szinte az összes slágerének [a White Flag is beletartozik] a háttérmunkáját végezte.) A gazdag struktúra különleges atmoszférát teremt az első pillanatoktól; grandiózus építkezése, majd a tetőponton való kifakadása egyszerűen libabőrt keltenek.

7. Alexandra Stan: Thinking About You (feat. Suark) (Mami)

Alexandra Stan már régen nem az az íz(lés)telen énekesnő, akit a 2010-es évek elején megismertünk a majdnem közönséges Mr. Saxobeattel. Idei albumán megmutatta, hogy előadóként sokat fejlődött (az énekhangja jobb, mint valaha!). A 80-as évekbeli szintipopot egy minimális eurodance-es groove-val használja a Thinking About You-ban (bár itt éppen egy kicsit nyávogósra vette a figurát, de azért így is megoldja a feladatot), és ezt a stílust is pont ugyanolyan jól hozza, mint a listán hátrébb elhelyezkedő Mamit, ami sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot.

6. En Vogue: Reach 4 Me (Electric Café)

Az En Vogue tizennégy éves visszatérő lemeze, az Electric Café egyszerre volt gagyi és nagyszerű, utóbbi kategóriába esik bele a Reach 4 Me. A tavalyelőtti TLC-lemez után kétségeim voltak afelől, hogy a 90-es évek nagy sztárjai tudnak-e még előremutatással tevékenykedni az akkori kor szellemében, azonban a Reach 4 Me-vel az En Vogue bebizonyította, hogy még mindig megvan bennük a varázs (még úgy is, hogy az idők folyamán számos tagváltáson estek át [egyedül Terry Ellis tart ki a kezdetektől). A két évtizeddel ezelőtti R&B-vel beburkolt szerzemény üdítően hat.

5. Macy Gray: Witness (Ruby)

Ezek az ötvenes R&B-sztárok aztán kitettek magukért! (Reméljük, hogy a tendencia másokat is a szint megtartására sarkall majd a jövőben.) Azzal a különbséggel, hogy Macy Gray tavalyi albuma (kivételesen?) dzsessz műfajú volt. A Rubyt drágakővé legutolsó dala, a kissé gospeles Witness csiszolja, amiben Gray a túlvilági hatalmakhoz imádkozik, miszerint „Azt kívánom, hogy Jézus legyek / Tudnám, hogyan oldanám meg”. A zenét hallva talán erre nem lesz szükség, mert Macy Gray ereje a hangjában (és a pimasz szövegeiben) van, itt meg azt tökéletesen rárakja az alácsúsztatott ütemekre.

4. Amy Shark: I Said Hi (Love Monster)

Az ausztrál Amy Shark áttörése csak harminc év fölött jött el számára (ritkaság az ilyen), pedig nagyon régóta próbálkozott a zenei kiadóknál, de folyton elutasításokba ütközött. Az I Said Hi erről a szituációról szól: „Fekszek az oldalamon, nézem, ahogy az idő telik / És fogadok, a világ azt hitte, hogy ma fel fogom adni”. Shark Alanis Morissette-es manírokkal eresztette ki felgyülemlett dühét tavalyi debütáló albumán, a beszédes című Love Monsteren (Facebook-oldalán előre bocsánatot kért azoktól, akiket megbántott rajta), a többi dalhoz képest az I Said Hi még lightos.

3. Snow Patrol: A Dark Switch (Wildness)

A Snow Patrol nagy szerencséje, hogy inkább a OneRepublicra hasonlítanak, mint az Imagine Dragonsra, vagyis úgy tudtak az elektronikusabb stílus felé mozdulni – úgy értve, hogy többször vették elő az elektronikus gitárt meg a szintetizátort –, hogy az az előnyükre vált. Legalábbis az A Dark Switchben biztosan, mert a Wildness nagyján már kutakodik kell némi vadságért. A produkció mellett a dalszöveg is zseniális (de ezt Gary Lightbodytól már megszokhattuk): „Az eszem kisvárosa, amilyen volt / Most egy nagyváros, pusztítást okoz, nyúlik a végtelenbe”.

2. Shinedown: BLACK SOUL (ATTENTION ATTENTION)

A Shinedown idei koncepcióalbuma, az ATTENTION ATTENTION egy ember útját kíséri végig a pokoltól a mennyországig: a DEVIL után a BLACK SOUL a legsötétebb pillanatként döntéshozatalra kényszeríti főhősünket, aki ekkor a rossz oldalra áll. Ezek után a Shinedownt kommersz rockkal azonosítani vétek (mondjuk, eddig is az volt, mert nem egy poprádiók által játszott banda, mint a Nickelback [vagyis a Second Chance már régen volt]), ugyanis ez a szerzemény úgy leszaggatja a fejet, hogy az érzékszerveket magunknak kell a helyükre raknunk, amint lejár a futásidő.

1. Ciara: Level Up

Ciara jött, szó szerint szintet lépett és győzött! Azonkívül, hogy a videoklipje nálam magasan a legjobb volt 18-ban, a zene is pont ugyanolyan tökéletes. Az énekesnő összes tavaly kiadott dala felkerült erre a listára, nem hiába: visszatérése rendesen ott volt a szeren, aminek a tetején koronával a fején a Level Up ül. A Level Up energiája magával ragadó, valamelyik végtagot muszáj mozgatni rá. Habár CiCi egyelőre magánál tartja hetedik stúdióalbumát, de ha az 2019-ben érkezik, akkor ez az évtized méltóképpen fog lezáródni. (Csak nehogy sírás legyen a vége...)

Hallgatnád? Megtalálod a listát Spotify-on!

2018 legjobb albumai

1. Macy Gray: Ruby
2. Amy Shark: Love Monster
3. Diana Gordon: Pure
4. The Black Eyed Peas: MASTERS OF THE SUN VOL. 1
5. Alexandra Stan: Mami
6. Christina Aguilera: Liberation
7. ASHLEE + EVAN: ASHLEE + EVAN
8. Kylie Minogue: Golden
9. Sean Paul: Mad Love The Prequel
10. Bebe Rexha: Expectations

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább