Két évvel ezelőtt Shaznay Lewis, Melanie Blatt, Natalie és Nicole Appleton, vagyis az All Saints tíz évnyi szünetből érkezett vissza a One Strike-kal, amellyel bebizonyították, hogy ennyi idő elteltével is tudnak minőséggel szolgálni. Albumuk, a Red Flag is hozta a jobbnál jobb pillanatokat, tehát jöttek, láttak és köszönik szépen, maradnak.
Mégse mozgatta meg az állóvizet ez az éra. Nyilván már nem a slágerekre mennek, és nem is azért zenélnek, hogy milliós példányszámban adják el lemezeiket, de az elsőként kikerült Love Lasts Forever hozzájuk képest gyenge. Már a Red Flag is tartalmazott minimális gospeljelleget (Red Flag, Tribal), de azok korántsem voltak jók. Talán ezt nem is érzékelték, vagy a hibákat szerették volna kijavítani, ugyanis a Testament ömleng a műfajban, csak a poposabb tételek, mint a Three Four, az I Would és a Who Do You Love emelkednek ki valamelyest a tömegből. Többet lehetne elvárni, illetve jobbat nyújtani, ha már William Orbit is visszaült a produceri székbe (ő legutolján 2013-ban készített dalt Britney Spearsnek). Orbit az After Allban fellengző orgonát, a Testament in Motionben zongorával kevert, szaggatott videojátékeffekteket használt – a hallottak alapján nehéz elhinni, hogy a 2000-es Pure Shores a valaha készült egyik legjobb alkotásként vonult be a popzene-történelembe. Kár is Orbiton verni az ostort, igazából magával a stílussal vannak bajok – hiába mondja az egyik track címe, hogy No Issues, mert hát nem igaz –, amibe csak a csapat mélyedt bele: közöttük az összhang itt a legjobb, a vokálrétegek úgy illeszkednek egymásra, hogy megmondani se lehet, éppen ki énekel. Azonban túl sok egyéniséget nem sikerült átadniuk.
Értékelés:
Előadó: All Saints
Kiadó: AS Recordings
Megjelenés: 2018. július 27.
13 dal, 47 perc
Ne maradj le a legfrissebb zenei értékelésekről! Lájkold a blogot Facebookon vagy kövesd Twitteren!