Itt az ideje – áll Christina Milian első amerikai megjelenésű albumának borítóján, pedig az akkor 22 éves énekesnő nem is sejtette, hogy ez az idő a zeneiparban gyorsan el fog telni. (A megjelenés után nem sokkal később átmasírozott a színészetre.) Egymásra épülő sablonnóták, de a gyorsabbakkal lehet valamit kezdeni.
Előadó: Christina Milian
Kiadó: Island Records
Megjelenés: 2004. június 15.
14 dal, 50 perc
Christina Milian debütáló albumának tengerentúli megjelenését a 2001-es terrortámadás törölte, így aztán három évet késett az ottani bemutatkozással. A lemez első maxijának, a Dip It Low-nak a sikere megalapozhatta volna Milian karrierjét, de az It's About Time-ot hallva sejthetjük, hogy miért nem tudott Beyoncé, esetleg Ashanti ligájába ugrani: az urbánus hatások (ami egyébként két évvel későbbi, máig utolsó stúdióalbumán még erősebben köszön vissza) csak egy bizonyos szintig állnak jól neki, de a balladákkal szenved a leginkább. Például az Oh Daddy című ömlengés eminemes alapokon kínos, Joe Budden jelenléte csak a Whatever U Wantban volt indokolt, mert a szintén az ő közreműködésével készült L.O.V.E. teljesen felejtős, az I'm Sorry pedig valóban bocsánatkérésnek hangozhat a sok erőlködés hallatán. Milian akkor a legjobb, amikor a tempósabb ütemek diktálják énekét: a nemzetközi kiadásra felrakott, Kylie Minogue-os I Can Be That Womanből több hasonló kellett volna, ahogyan a Whatever U Want sem a minőség hiányától lett teljes bukás a slágerlistákon, továbbá az I Need More Dip It Low-szerű keleties hangzása is kiváló a táncparkettre, az énekesnő latinos származása pedig a Peanut Butter & Jellyben tud megmutatkozni.
Az It's About Time nem feltétlenül gyengébb az elődjénél, csak nem annyira szórakoztató.
Értékelés: 5/3,5
Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon és Twitteren, hogy értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!