2020-04-30

Dua Lipa: Future Nostalgia (2020) – Albumkritika

prézli április 30, 2020 Nincsenek megjegyzések

A Z-generációs Madonna a mostanság divatossá vált diszkóműfajba csomagolta ellentétes című második stúdióalbumát, miközben erősen inspirálódott a pop nagyasszonyaitól. A Future Nostalgia nem egy popipart megváltó korong, inkább az énekesnő karrierjében lesz egy jelentős mérföldkő.

Cím: Future Nostalgia
Előadó: Dua Lipa
Kiadó: Warner Music UK
Megjelenés: 2020. március 27.
11 dal, 37 perc

Spotify Apple Music

Miközben más előadók kénytelenek elcsúsztatni a megjelenéseket a szórakoztatóiparra súlyosan ható koronavírus-karantén miatt, addigra Lipa (az előzetes kiszivárgások miatt is) előrehozta a sajátját egy héttel. „Szerintem a dolog, amire most a legjobban szükségünk van, az a zene, kell a vidámság, meg kell próbálnunk látni a fényt” – magyarázta döntését. És milyen igaza van: a Future Nostalgia tizenegy tétele mind megállná a helyét a táncparketten. A címadó (Future Nostalgia) Kesha-féle flegma stílusával jól felvezet, de több nincs benne, az utána lévő, rádióból/lejátszási listákról ismert Don't Start Now már egy igazi lábat beindító nóta. A Physical nem csak a címében inspirálódott Olivia Newton-Johntól, a Cool meg Carly Rae Jepsentől. A Levitating együtt éneklős refrénje simán a nyár slágere lehetne, a White Town Your Womanjét felhasználó Love Again a szomorúdiszkóba nyújt betekintést, a Break My Heart pedig Lipa előző teljes kiadására is felkerültetett volna. A csúcsot a Kylie Minogue-os Hallucinate jelenti, amely tökéletes hidat épít a 80-as évek és napjaink zenéje között. Ezzel szemben az utolsó két szám nélkül is meglettünk volna: a Good in Bednél és a Boys Will Be Boysnál Lipa kifulladni látszik a buli hevében, pedig az egész lemez alig hosszabb fél óránál. De legalább ez a harminchét perc elég arra, hogy az amúgy karakteres, százból is felismerhető hangú Lipa a legtöbb előadónál lebukkanó bemutatkozás utáni visszaesés szakadékát lazán keresztülugorja.

Értékelés: 5/4

Kövesd a blogot Facebookon és Twitteren, hogy értesülj a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Megosztom: Facebook Twitter Google+

2018-09-09

dal, Dua Lipa, Nagy-Britannia

Dua Lipa: Want To (2018)

prézli szeptember 09, 2018 Nincsenek megjegyzések

A Z-generáció Madonnája (nem én találtam ki ezt a jelzőt, a brit GQ magazin nevezte el őt így) valószínűleg a világ leghosszabban tartó éráját húzza éppen, ugyanis a 2017 júniusában kiadott, de már 2015-ben felvezetett debütáló albuma hamarosan újból megjelenik három eddig nem hallott dal kíséretében, köztük a Want Tóval.

Mielőtt a lemez napvilágot látott volna, már öt maxi kikerült róla, most hétnél, valamint további négy promóciós kislemeznél tart. Meg ugye Lipának voltak tavaly és idén is kollaborációi más előadókkal, DJ-kkel, mint Calvin Harrisszel és Sean Paullal, jelenleg egyszerre két dala is fut (plusz a Harrisszel közös One Kiss se kopott még ki), szóval addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
Aki követi az énekesnő tevékenységét, az tudhatja, hogy a Want To évek óta létezik, többször előadta már élőben. Az újdonság hatásával élve kapott egy újrakeverést, bár az nem különbözik túlzottan a koncerteken elhangzott verzióval; a rockos hangzást kiszűrték belőle, és megspékelték elektronikával. Ettől függetlenül még így is meglehetősen katartikus és sötét lett, nyilván nem fogjuk hallani a rádiókban – a Jaguar-reklámokban azért találkozhatunk vele –, és meglehetősen néhány évvel ezelőttinek hangzik, de a tény korántsem csorbít a minőségén. Az énekesnő vokálisan kiemelkedőt nyújt: a verzékben a hangja mélyről indít, majd az elő-refrénben kitör, végül a breakdown előtt belesuttog a mikrofonba, mindezt egymásután teljesítve. A klub-készre csiszolt produkció mellett pedig nem lehet elmenni anélkül, hogy valamely végtagunkat ne mozgassuk rá.