2018-11-16

Little Mix: LM5 (2018)

prézli november 16, 2018 Nincsenek megjegyzések

A Little Mix nevű brit csajbanda az X Factor-győzelmük óta egy év kihagyást leszámítva minden novemberben adott ki lemezt. Az LM5 már az ötödik a sorban. És az első az RCA gondozásában.

Nem lőttem félre, amikor a Woman Like Me-nél azt írtam, hogy a Little Mix lányai továbbállnának Simon Cowell cégétől, a Sycótól. Állítólag ez nem volt tudatos döntés, mivel menedzsmentjük az RCA Recordsszal jutott megállapodásra, ezért kénytelenek voltak váltani. De az LM5-ot még a Syco felügyelte.
A csapat ezek után valószínűleg nem fogja olyan szédületes ütemben szállítani az új dalokat, mint eddig, mert az esztendőkénti (és kizárólag karácsony közeli) megjelentetések csak a Syco sajátossága (lásd még One Direction vagy Fifth Harmony). Ilyenkor az egyszerű zenei fogyasztó felteheti a kérdést: egy év alatt mit lehet összehozni? Elsősorban olyat, ami kézről kézre vándorolt, és végül náluk kötött ki. Ilyen a már említett, Jess Glynne és Ed Sheeran által szerzett Woman Like Me, amely nem több egy mezei slágernél. (Rosszízű pletykák szerint nem is akarták azt rögzíteni, plusz a kiadó Cardi B-t rakta volna be melléjük Nicki Minaj helyett.)
A lemez a legkülönbözőbb stílusokat teríti ki, és csak kapkodjuk a fejünket, miként lépnek egyikről a másikra: a Ricky Martint idéző, füstös latin (Love a Girl Right) után egy akusztikus gitárt megszólaltató siratót (Told You So) hallhatunk, de van olyan is, amikor egy dalon belül a spanyolos ritmusokat Girls Aloudra (vagyis a Sound of the Undergroundra) hajazó betétre cserélik le (Wasabi). A tagokat a latin pop egyébként a korábbiakhoz képest még inkább a hatalmába kerítette (talán ez a tavalyi, CNCO-val közös Reggaetón Lento után nem meglepetés).
Továbbra is hangot adnak a női erőnek (egyenjogúságnak, önelfogadásnak, testvériségnek, stb.), azonban a téma köré gyűjtött mondanivalót most némileg hiányos. Mint például a Joan of Arc vagy a Strip, melyek mind szövegben, mind hangzásban szarkasztikusak, ám tanácsot kérhettek volna Christina Aguilerától, hogyan kellene ezt jól csinálni. Mindenesetre dicséretes, hogy habár az LM5 egységesnek egyáltalán nem, viszont annál változatosabbnak mondható, mégis a szerzemények a maguk módján többé-kevésbé működnek. Ettől még nem fogja megváltani a popvilágot – a deluxe verzió számai amúgy is rontanak az összképen –, de fényévekkel jobb, mint az amerikai oldalon rivális, éppen szünetet tartó Fifth Harmony bármelyik műve.

Értékelés: 5/3

Cím: LM5
Előadó: Little Mix
Kiadó: Syco Records
Megjelenés: 2018. november 16.
14 dal, 44 perc / 18 dal, 56 perc

Spotify Apple Music Media Markt

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb zenei értékelésekről!

Tovább

Megosztom: Facebook Twitter Google+

2018-10-14

dal, Little Mix, Nagy-Britannia

Little Mix: Woman Like Me (feat. Nicki Minaj) (2018)

prézli október 14, 2018 Nincsenek megjegyzések

A Little Mixnek lánycsapat-fronton nem akad vetélytársa, és hazájukban hozzák is a kötelező eladási mutatókat. 2014 kivételével szinte minden év novemberében adtak ki albumokat (legutóbb 2017-ben a Glory Days kibővített formáját), és hamarosan jön a folytatás, hiszen itt van az első hivatalos beharangozó, a Woman Like Me.

A történethez hozzátartozik, hogy Nagy-Britanniában népszerűek ugyan, de hírnevük megtorpanni látszik az Egyesült Államokban. Első két albumuk az albumeladási lista top tízében nyitott, de a Glory Days már a húszba se fért be, bár ez így is bravúros teljesítmény, ugyanis egy nagy slágerük sincs odaát. Talán kapóra jött, hogy Jess Glynne lepasszolta nekik az Ed Sheeran társszerezte Woman Like Me-t (eredetileg a saját albumára szánta), melyben Nicki Minaj is kapott egy kis részt. Biztos siker? Meglehet, viszont nem fejt ki kellő hatást. A csapat munkássága a nagyon-nagyon cukormázas (néha R&B-, de általában) popritmusokból tevődik össze, s ez gyakran túl sok, néha meg pont jó, de egyértelműen illik az általuk képviselt stílushoz. A Woman Like Me olyan, mint Ariana Grande Side to Side-jának egy leeresztett verziója (ráadásul a rappernő mindkét dalban hallható), ami csak arravaló, hogy a rádiók rákapjanak. Egyébként ez még nem is lenne baj, mert hát nyilvánvalóan az is kell a renoméhoz, azonban a slágerességen kívül nincs benne se több, se más.