Bad Rabbits: Mimi (2018)

A Bad Rabbits (azaz rossz nyulak) névről talán a Def Leppard (vagyis süket párduc) juthat az eszünkbe, pedig a két együttes stílusilag nem is állhatna egymástól távolabb. A Bad Rabbits ugyanis funkot ötvöz rockelemekkel (a Maroon 5 is hasonló műfajban utazott, még mielőtt feláldozták magukat a pop oltárán). Meg ott van az R&B is, szóval az eredményből a két szélsőséges műfaj kedvelői is csemegézhetnek. Papíron.

Merthogy a Mimi inkább az utóbbit hozza, azt is Bruno Mars-féle módon, mármint mintha azokat a dalokat nyúlták volna le, amiket Mars meghagyott más előadóknak. Az Ain't a Crime teljesen olyan, mint az énekes That's What I Like-ja kevésbé rádió-kész változatban. De az Eyes on You-t és a Dollars & Change-et még ő is megirigyelné magának: a polarizált groove-okat fülbemászó formában tárják elénk, nem kérdés, hogy ezek a lemez legjobbjai. Az első három dal sajnos nem tartogatja azt a bombasztikus hatást, mint az album utolsó fele; a címadó Mimi refrénje különösen idegesítő, az F on the J-O-B kissé kilóg az üde felhozatalból, a Mysterious pedig inkább demónak hangzik.
Talán, ha a Mimi több lenne hét dalnál, akkor máshogy alakulna az értékelése. Egy kicsivel változatosabb hangszerelés több lelket adna, de legalább az esze a helyén van.

Értékelés:

Cím: Mimi
Előadó: Bad Rabbits
Kiadó: Bad Records
Megjelenés: 2018. augusztus 9.
26 perc

Spotify Apple Music

Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb zenei értékelésekről!

Tovább

Ciara: Freak Me (feat. Tekno) (2018)

Ciara aztán nem szórakozik. A Level Up után a Teknóval felvett Freak Me is rendesen ott van a szeren.

Alig egy hónapja, hogy az énekesnő a Level Uppal visszatért (három bejegyzésben is áradoztam róla, szóval most nem teszem), két hete jelent meg a remixváltozata, de ő nem vár, és máris előrukkolt a következő kislemezével, ami épp ugyanolyan jó módon szokatlan. Ez nem is elsősorban az énekesnőnek köszönhető, hanem a mintául szolgáló dalnak, a Before Nkónak, melyen a producer, J.R. Rotem nem sokat módosított; erősen érezhetők rajta az afrikai motívumok (mivel alapvetően egy nigériai produkcióról van szó). A címnek ne higgyen senki, az ijesztés közelében sincs: ez egy teljesen chill dal, amit Ciara nagyon elénekel, sőt, megkockáztatom, hogy karrierje során még soha nem énekelt annyira jól, mint mostanság. Viszont Tekno vendégszereplése nem sokban különbözik az eredeti verzióban lévő D'Prince-étől, vélhetően az Afrobeatsben utazó énekes csak azért ugrott be, hogy kiköltse az űrt. Mindenesetre Tekno egyre nagyobb hírnevet szerez magának a tengerentúlon, és ha már Ciara felkérte őt, lehet, hogy a közeljövőben más amerikai sztárok mellett is fel fog tűnni, remélhetőleg egy sokkal egyedibb stílusban.

Értékelés:

Cím: Freak Me
Előadó: Ciara featuring Tekno
Kiadó: Beauty Entertainment, Warner Music Group
Megjelenés: 2018. augusztus 10.
3 perc

Spotify Apple Music YouTube

Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha szeretnél értesülni a legújabb zenei értékelésekről!

Tovább

Diana Gordon: Pure (2018)

Diana Gordon (korábbi nevén Wynter Gordon) az utóbbi időszakban nem énekelt, hanem másoknak írt, többek között Beyoncénak három dalt Lemonade című albumára. A 2015-ös Five Needle után tegnap adta ki új EP-jét, a Pure-t.

Gordon 2012-ben a dance-popról vonult át a kortárs R&B-re. Ebben a közegben sokkal otthonosabban mozog, és habár eddig sem panaszkodhatott, mert a diszkográfiája tele van erős szerzeményekkel, ő ezúttal mindent elölről kezd a műfaj határain belül. Miután nem találta az egyensúlyt magánélete és színpadbeli perszónája között, felvette születési nevét, és saját tapasztalatait öntötte ki dalok formájában. „Ne felejtsd el a családodat / Ne felejtsd el a nevedet” – énekli a Kool Aidben. A Pure gyerekkori élményeit tartalmazza: anyjával sokat vitatkozott (Wolverine), megismerkedett egy nála sokkal idősebb férfival (Too Young), tizenhét évesen elköltözött otthonról, visszaemlékezik a múltra (Kool Aid, Moment to Myself), még rég nem látott apjának is megköszöni, hogy nehezebbé tette az életét (Thank You). Csak öt dal, csak tizenhét perc, de lehet érezni, hogy Diana Gordon és Wynter Gordon valóban nem ugyanaz: Diana érettebb, tapasztaltabb és kevésbé vibráló, sokkal komolyabban kell őt venni.

Értékelés:

Cím: Pure
Előadó: Diana Gordon
Kiadó: saját kiadású
Megjelenés: 2018. augusztus 3.
17 perc

Spotify Apple Music

Lájkold a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha nem akarsz lemaradni a legfrissebb zenei értékelésekről!

Tovább

Ciara: Level Up (2018)

Ciara visszatért legújabb dalával, a Level Uppal, és ahogy a címe is mondja, szintet lép egyenesen a csúcsra.

Miután az énekesnő szakított régi kiadójával, a LaFace Recordsszal, nem igazán találta a helyét a zeneiparban, és a zeneipar is megfeledkezett róla. Legutóbbi két albuma, a Ciara és a Jackie rendkívül gyengék voltak, mert eltűntek belőlük a munkássága elejére jellemző dance-esített R&B-motívumok. Ciara most egyenesen visszament a 2010-es Basic Instinctig: a Gimmie Datből merített, mindamellett pimaszul kevert bele szintetizátort is. „Oké, emlékezz arra, amit mondtam / Légy a saját főnököd, szeresd magad / Kelj fel és táncolj” – hangzik a Level Up üzenete már az első három sorban, majd belecsap a refrénnel a közepébe. Ciara éneklésileg még mindig Janet Jacksont hozza, a level upot pedig úgy elhadarja, hogy dallamként forr össze. A fejből nehéz lesz kiverni ezeket a nagyszerű ritmusokat.

Értékelés:

Cím: Level Up
Előadó: Ciara
Kiadó: Beauty Entertainment
Megjelenés: 2018. július 18.
3 perc

Spotify Apple Music YouTube

Ne maradj le a legfrissebb zenei értékelésekről! Lájkold a blogot Facebookon vagy kövesd Twitteren!

Tovább

Sean Paul: Mad Love The Prequel (2018)

Sean Paul az előző évtized végén úgy találta magát, hogy a nagyérdemű ráunt a zenéjére. 2011-ben tért vissza elektropopos hangzással, és habár az Egyesült Államokban továbbra sincs kiemelkedő sikere (kivéve, ha véletlenszerűen felkérik őt egy-egy dalba), Európában szépen teljesített a Got 2 Luv U és a She Doesn't Mind, tavaly a Dua Lipával közös No Lie platinaminősítést ért el Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban. Legújabb kiadványa – elmondása szerint ez se nem EP, se nem album (de azért inkább EP, mint album) –, a Mad Love The Prequel is tele van népszerű előadókkal, mint Ellie Goulding, Jhene Aiko és David Guetta.

Akárcsak a korábbi albumai, ez a mostani is hemzseg az énekesnőktől, és bizony Paul mindig jól kollaborált velük, legyen az Beyoncé, Alexis Jordan, Kelly Rowland, Dua Lipa vagy Keyshia Cole... a listát sokáig lehetne folytatni. Noha a rapper kitűnik egyedi stílusa miatt, ami egyértelműen a már védjegyének számító furcsa jamaicai angol akcentusából adódik (néhány YouTube-felhasználó szerint ő egy teljesen más nyelvet beszél), nem feltétlenül egyedül ő az, aki figyelmet kap. A dallistán az Ellie Gouldinggal készített Bad Love tűnik elsőre a legérdekesebb együttműködésnek, már csak abból is kiindulva, hogy különböző közegekben mozognak. Itt nem Goulding idomul Paulhoz, hanem pont fordítva: a Bad Love olyan sejtelmes, mint bármelyik Goulding-szám, az arab hatás erre még rátesz. A kulturális változatosságot ünnepli a legbulisabb szerzemény, a Mad Love Becky G-vel és David Guettával, ahogy G énekli: „Ne kapkodd el, és csináld úgy, mintha Jamaicán vagy New Yorkban lennénk.” A szóló Jump on It és a Stefflon Donnal közös Jet Plane Trip a dancehallba markol bele jó erősen, Paul a jamaicai gyökereihez hűen kitart régi stílusa mellett is. A lemez egyáltalán nem lassít, a táncparkettre csalogat mindvégig. Legyen az a Body a Migosszal, a Tip Pon It Major Lazerrel vagy a Naked Truth Jhene Aikóval, Paul megadja a hangulatot, hogy ez a nyár még forróbbá váljon.

Értékelés:

Cím: Mad Love The Prequel
Előadó: Sean Paul
Kiadó: Island Records
Megjelenés: 2018. június 29.
9 dal, 33 perc

Spotify Apple Music

Tovább