Miután a Weezer kijött az ez évtizedi legjobb lemezével (White Album, 2016), azt egyből követte a legrosszabb (Pacific Daydream, 2017). A statisztika szerint most megint valami élvezetes következik. A 2019-es cím nélküli, de színezett Black Albumot a dupla Can't Knock the Hustle (ez külön már októberben megjelent, most viszont össze lett kötve) és Zombie Bastards vezetik fel.
Hogy mi az a Weezeresség, azaz mit hordoz magában a River Cuomo vezette négyes, talán azt úgy lehetne megközelíteni, hogy ők az ötventől karnyújtásnyira még mindig szerencsétlen tinédzsereknek érzik magukat, akiken átnéz a suli legmenőbb csaja, vagy akikkel simán lerészegedne az ember. A Pacific Daydream ott hasalt el, hogy ők nem kitagadott geekek, hanem jól fésült férfiak voltak rajta. De új nap virradt, a Weezerből megint kocka lett. A Zombie Bastardsban az együttes vicces kedvében van, de bemerülve valami olyasmit jelenthet, hogy a dzsungel metaforájú világban valakinek az életét a zene menti meg. A dal mintha a fehér albumról maradt volna le, ahogyan a másik szerzemény, a JAY-Z-t (neki 2003-ban szintén volt egy fekete albuma [poénból a webboltjukban elkezdték azt árulni a sajátjuk meg más előadók fekete kiadványai mellett]) idéző Can't Knock the Hustle (klipjében a Fall Out Boy-os Pete Wentz!) is okosan bugyuta. Szövegében spanyolos kifejezések mellett az őket kritizálóknak szól be Cuomo (talán csak nem a Pacific Daydream közel sem meleg fogadtatására gondol?): „Hagyj egy ötcsillagos kritikát, és én is hagyni foglak téged” – azt azért nem, mert ha már fekete, akkor valami borúsabbra számítanánk. (De ha a lemez több sötétséget fog tartalmazni, akkor jöhet a maximális értékelés.)
Értékelés:
Előadó: Weezer
Kiadó: Atlantic Records
Megjelenés: 2018. november 21.
5 perc
Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb zenei értékelésekről!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése