Ashley Tisdale: Symptoms (2019)

Ashley Tisdale egyike volt azon kevés Disney-sztárnak, aki giccs nélkül tudta felépíteni diszkográfiáját (ennek elsősorban az volt az oka, hogy a Hollywood Records [a báziskiadó] helyett a Warner Bros.-hoz igazolt, és változatosabb ízlésű emberekkel vehette körbe magát). A jelenlegi hangzáskép sokkal másabb, mint az eddigiek.

A másik egykori disney-s, Hilary Duff hosszú szünet utáni visszatérése meghozta a kedvét a szintén mély álomba burkolózó Ashley Tisdale-nek, hogy ő is előrukkoljon valamivel, amit a zenekedvelők hasznosítani tudnának. Az azóta énekes-színésznőből influenszerré avanzsálódott híresség elvileg 2013-tól készítette a Symptomst, ami nehezen akart összejönni: következő évben azt mondta, hogy keresi még az irányát, nem sokkal később viszont felhagyott a zenével, és a divatipar felé fordult. Aztán elkezdett a YouTube-csatornájára feldolgozásokat gyártani többek között a szintén a High School Musicalből ismert Vanessa Hudgens és a Glee-szereplő Lea Michele közreműködéseivel. Tavaly év végén jött a hír, hogy Tisdale idén kiad egy gyűjteményt a szorongásról.
Az önvizsgálat, -értékelés gyakran közkedvelt topikja a popzenének (lásd Lena áprilisi albuma), s ez általában átélt előadásban, meggyőző teljesítményben látszik meg. Tisdale esetében meg pont az van, hogy minden túlságosan is bátortalan. (Pedig ha valaki, akkor ő ki tudja ereszteni a dögöt, mint az It's Alright It's OK-ben.) Például a Voices in My Headben a hangja elveszett, holott a nem túl cifra aláfestés átbillentené őt a napos oldalra. Mivel mindössze huszonöt perces a lemez játékideje, és a legtöbb dal hosszúsága még három perc sincs, nagyon mást nem is tud felmutatni. Ami viszont hiányzik, azt pótolja a dalszöveg: a címadó refrénje a lemez legjobb pillanata, ahogyan tagolja a symptoms szót, a Looking Glass üldözési mániás kontextusa szépen helyezkedik el a hangjegyek fölött, valamint a Love Me & Let Me Go egy kis kakaóval akár slágergyanús is lehetne. A többi tétel elsőre inkább tűnik elviselhetőnek, mintsem emlékezetesnek. A záró Feeling So Goodban elvileg meggyógyul, tehát egy negyedik lemez már csak jobb lehet.

Értékelés: 5/3

Cím: Symptoms
Előadó: Ashley Tisdale
Kiadó: Big Noise
Megjelenés: 2019. május 3.
9 dal, 25 perc

Spotify Apple Music

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Ashley Tisdale: Voices in My Head (2018)

A High School Musicallel híressé vált Ashley Tisdale nem csak a filmvásznon fakadt dalra: eddig két stúdiólemezt adott ki, a legutóbbit 2009-ben. Most kilenc év elteltével újra kezébe veszi a mikrofont; a harmadik Symptoms első kislemeze, a Voices in My Head megérkezett.

Tisdale diszkográfiája kevés hibával rendelkezik, mert mind a Headstrong, mind a Guilty Pleasure erős matériák voltak: előbbi a dance-et kitűnően egyesítette a poppal, míg utóbbi rockos beütésétől volt jó. Pech, hogy ezek a műfajok már alig felkapottak, így a színész-énekesnő az aktualitásokra hegyezte ki a fülét. Emiatt nehéz arra várni, hogy bármi egyediséget elénk rakjon; a Voices in My Head nem is hangzik többnek egy fantáziátlan alkotásnál. Szövegében Tisdale a fejében lévő hangokkal küzd, de megfogadja, hogy nem hallgat rájuk. Éneke alkalmazkodóan lehangolt, ezzel ellentétes a felüdült instrumentál, viszont végeredményében nem tartogatja azt a reményteliséget, amit üzenni akarna vele: hiányzik belőle a bátorság, bizonyításra nem adódik lehetősége benne.

Értékelés:

Cím: Voices in My Head
Előadó: Ashley Tisdale
Kiadó: Big Noise Music Group
Megjelenés: 2018. november 8.
3 perc

Spotify Apple Music

Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb zenei értékelésekről!

Tovább

Ashley Tisdale 10 legjobb dala

A Billboard hozta le a hírt, miszerint a High School Musicalből ismert Ashley Tisdale idén ősszel kilenc év után először ad ki albumot, melynek a címe Symptoms lesz. A színész-énekesnőnek eddig két lemeze jelent meg, ezekről tíz dal került rangsorolásra alább.

Eddigi listák: Kylie Minogue | Ciara

10. Me without You (Guilty Pleasure, 2009)

Ha nem lenne a cím mellett ott Ashley Tisdale neve, simán azt lehetne hinni, hogy ezt a dalt Avril Lavigne énekli. A Me without You a legjobb balladája (a listán az egyedüli). Az énekesnő többnyire a bulis nótáiról ismert, de itt törékeny és érzékeny – valószínűleg kevesen ismerik ezt az oldalát.

9. Masquerade (Guilty Pleasure, 2009)

Az egyik legnagyobb rajongói kedvenc, és meg is értem, hogy miért. Tisdale Adam Lamberttől kölcsönvette a glamrockos motívumokat, és megalkotta a saját For Your Entertainmentjét (vagyis ha szőrszálhasogató akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy felfejlesztette azt). Agresszív és akaratos, egyenesen betalál.

8. Be Good to Me (Headstrong, 2006)

A 2000-es évek közepén-végén valamiért mindenki szeretett hegedűt keverni a produkciókba. A Be Good to Me-t akár a Step Up című filmből is lehetne kölcsönözni (ehelyett a Hajrá csajok 4-ben csendült fel). A dance- és hiphopmotívumokat tartalmazó szerzemény elsődleges célja, hogy megtáncoltasson minket, és azt hiszem, hogy sikerrel jár.

7. So Much for You (Headstrong, 2007)

A Headstrong intró utáni első dalaként Tisdale azt üzeni nekünk, hogy a lemez túl sok lesz számunkra, pedig se a dallal, se az albummal nem lő túl a célon. Ez egy csajos popmuzsika a jó fajtából.

6. Erase and Rewind (Guilty Pleasure, 2009)

Érezted már úgy, hogy vissza kellene tekerni az időt, és kitörölni egy pillanatot a múltból? Nos, Ashley Tisdale ezt örökítette meg a beszédes című Erase and Rewindban. Energetikus, mélyreható, inspiráló és vigasztaló.

5. It's Alright, It's OK (Guilty Pleasure, 2009)

2009-ben az énekesnő megpróbálta a lehetetlent: a mainstreamből kihalt poprockot szerette volna visszahozni a köztudatba kislemezével, az It's Alright It's OK-jel. Ugyan a Hot 100-nak a kilencvenkilencedik helyéig kapaszkodott fel, tehát túlzottan nem volt áttörő, mégis talán ez volt az a pont, amikor azt lehetett mondani, hogy a high school musicales gárdából ő rendelkezik a legkiforrottabb stílussal, ami tehetséggel párosul.

4. Headstrong (Headstrong, 2007)

A Headstrongot még Gwen Stefani is megirigyelné magának. A pompom lányos refrén, a szokatlan ütőhangszerek és a szimfonikus hangszerelés együttese megmutatja, hogy ez bizony nem egy újabb unalmas dal a pop végtelennek tűnő egéről.

3. Guilty Pleasure (Guilty Pleasure, 2009)

Nem egy bűnös élvezet, mert bűnök nélkül is lehet élvezni, habár az énekesnő a veszélyes, az áruló és a dühös szavakat úgy hajlítja, mintha a sátánnal kacérkodna. Érdekes, hogy a címadó dal a sztenderd kiadáson nem kapott helyet, csak a Japánban megjelent verzión és az It's Alright It's OK b-oldalán.

2. Crank It Up (Guilty Pleasure, 2010)

Míg a Guilty Pleasure nagyobb része rockos, addig a Crank It Up olyan, mintha Britney Spears Blackoutjáról érkezett volna. Tisdale itt már a pörgős dallamok mellé kendőzetlen dalszöveget is tálal: „Mert készen állok a bulizásra / Összejövünk a lányokkal, és csintalan leszek”. Nyilván nem játszották le a klipet túl sokszor a Disney Channelen...

1. Hot Mess (Guilty Pleasure, 2009)

Ha a 80-as évekből nyúlsz le riffeket, és variálod a különböző gitártípusokat, akkor egy ilyen remek dalt tudsz összerakni magadnak. A Hot Mess pedig valóban az a szerzemény, ami felülmúlt mindent. Tisdale az alternatív rock határaihoz kerül közel a verzékben, azonban a refrénben lévő oh-zással visszakanyarodik a mainstream-pályára. De ő azért egy rocksztár, és mi is átvesszük tőle az életérzést: „Kapom a gyorshajtásos büntetéseket / Úgy viselkedek, mint egy suhanc / A leveleket a plafonig halmozom / Felelőtlenné teszel”.

Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha szeretnél értesülni a legfrissebb zenei listákról!

Tovább