Conchita Wurst: Truth Over Magnitude (2019)

Ha valaki 2019-ben még mindig azon rugózna, hogy az osztrákok szupersztárja nő-e vagy férfi, akkor a Truth Over Magnitude-ön (a szavak összevonása [TOM] Wurst eredeti nevét adja) talán megtalálja a magyarázatot: Wurst kevésbé feminin, mint egykoron.

A szakáll még megvan, de a hosszú haj már a múlté, ezzel együtt Wurst az első albumon hallható barokkpopot is lecserélte elektronikára (a kettő között volt egy szimfonikus válogatáslemez, az most nem számít). A műfajváltás viszont nem volt kedvező, ahogy az sem, hogy Wurst a svéd produceri gárda helyett helyi szakemberekre bízta magát; a Conchita is némileg ódivatú volt, de legalább stílusos (a You Are Stoppable maníros ívei csak azért voltak jók, mert beleillet az imázsba). A nyitó Trash All the Gem bizarr, gagyi, de valahol zseniális is, a To the Beat pedig a Firestorm óta a legjobb dala, ám ezek után aligha kapunk élvezhetőt: a Can't Come Back nyersesége nem jön át, a Resignból hiányzik valami plusz, a legalja viszont a Hit Me, az Under the Gun és a Kuku; ezekben a túlfolyó, rózsaszín önünneplés unalmas, bóvli, amatőr alapokkal találkozik. Legalább az utolsó tétel, a címadó egy erőteljes refrént szállít, már ha valaki eljut odáig a számlistán, és nem adja föl hallgatás közben. A Truth Over the Magnitude egy közel kiváló debütáló anyag után nagyon sajnálatos.

Értékelés: 5/2

Cím: Truth Over Magnitude
Előadó: Conchita Wurst
Kiadó: Sony Music
Megjelenés: 2019. október 25.
12 dal, 45 perc

Spotify Apple Music

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Tinashe: Songs for You (2019)

Tinashe Jorgensen Kachingwe, avagy röviden Tinashe 2014-ben jelentette meg debütáló albumát, az Aquariust az RCA gondozásában. Az azt dicsőítő kritikák és a felvezető kislemez (2 On) sikerének ellenére kiadója a folytatást évekig a fiókban tartotta, miközben konfliktusok sokasága kísérte a munkakapcsolatot. Idén az énekesnő felbontotta a szerződést, és most szabadon próbál érvényesülni – újból.

Tinashe legjobb szerzeményei abból az időkből valók, amikor nem állt mögötte egy cég, ami megmondta volna neki, hogy mit csináljon (vagy mit ne). (Oké, azért a nagykiadós színekben megjelent All Hands on Deck a top öt dala között van.) Számos önálló mixtape, EP, maxi után a Songs for You a legelső LP-je otthoni stúdiójából, ami a tavalyi Joyride után pezsdítő: ugyan ez se lett teljesen koheziv, de sokkal felszabadultabb; Tinashe a kötöttségek figyelembevétele nélkül szánja nekünk a dalait. És bizony nem kell keresni a megkapó pillanatokat, mert azok maguktól jönnek: a Save Room for Us fülbemászó refrénje, a Touch & Go hegedűkísérete, a So Much Better pattogós üteme, a Hopscotch urbánus hangulata, a Perfect Crime funkossága és a Remember When romantikája elegendő lenne ahhoz, hogy telitalálatnak tituláljuk az anyagot. Azonban ott van a Nashe nevezetű rapalteregó a Feelingsben és a Link Upban, ami változatlanul erőltetett tűnik, akárcsak a korábbi Throw a Fitben. Remélhetőleg nem ez lesz az iránya egy következő projektnek, hanem marad az R&B, mert ez a lány még mindig szupersztár-potenciállal bír.

Értékelés: 5/4

Cím: Songs for You
Előadó: Tinashe
Kiadó: Tinashe Music Inc.
Megjelenés: 2019. november 21.
15 dal, 51 perc

Spotify Apple Music

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Tove Lo: Sunshine Kitty (2019)

Tove Lónál már két albummal ezelőtt bekattant valami, de a legutóbbi, 2017-es Blue Lipsnél már tényleg elvesztettük őt, amikor a sokat sejtető című Disco Titsben egy rongybábuval közösült. Ezek után nem is nagyon lepődünk meg, hogy az új lemezborítón egy betépett(nek látszó) nyúllal pózol.

Na, de foglalkozzunk a belsővel is. A dallista ránézésre nagyon ígéretesnek tűnik, ugyanis tele van jobbnál jobb közreműködőkkel: a jelenlegi legklasszabb brit lemezlovas, Jax Jones, a finnek reménysége, ALMA, nem utolsósorban pedig a dance-pop királynője, Kylie Minogue. Arról nem is beszélve, hogy Lo a Glad He's Gone-nal videográfiai csúcsot ugrott meg, így aztán már láthatatlanban is az év egyik legjobb poplemezének mondhatnánk a Sunshine Kittyt. Ami egyébként Lo katalógusát nézve igaz is: a mostani LP veri az eddigieket, még úgyis, hogy az elsőként kikerült, már említett kislemez, a Glad He's Gone nem éppen megnyerő, ahogyan a promocionális célra kiadott kylie-s Really don't like u is annyira antiklimatikusan hat, hogy a titulus akár a minőséget is takarhatná... Az első fogós tétel a harmadik sorban köszön ránk: a Bad as the Boys tropikus lüktetése és keserédes hangulata az énekesnő és a közreműködő alternatívabb popos jellemével egy egészen furcsa, ugyanakkor könnyen befogadható egyveleget ad vissza. Az utána lévő Sweettalk my Heart, a Stay Over, az Are U gonna tell her? és a Jacques együttese a legjobb pillanatok, de aztán sajnos megcsappan a színvonal: ahogy haladunk a napsütéstől az eső felé, a végére már csak sár marad.

Értékelés: 5/3,5

Cím: Sunshine Kitty
Előadó: Tove Lo
Kiadó: Universal Music AB
Megjelenés: 2019. szeptember 30.
14 dal, 40 perc

Spotify Apple Music

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Melanie Martinez: K-12 (2019)

Az amerikai The Voice alig tud sztárokat kitermelni. Talán a harmadik szériagyőztesére, Cassadee Pope-ra még valamelyest emlékezhetnek a country-műfaj kedvelői, illetve a tragikusan elhunyt YouTube-sztár Christina Grimmie is közepesen ismert lett, de a műsor eddigi legizgalmasabb felfedezettje egyértelműen Melanie Martinez volt, aki az egykori versenyzők közül a legsikeresebb pályautat tudhatja magáénak.

Martinez tizenhét évesen, 2012-ben tűnt fel, de debütáló albuma csak három évvel később jelent meg. Az énekesnő kreatív szemlélete és bizarr stílusa a Cry Baby nevű alteregót ötölte ki magából (ez volt az első lemez címe is), aki ismét kulcsfiguraként jelenik meg. Martinez a K-12 témáját az iskola, vagyis a serdülőkor köré helyezte – továbbra is gyermeki naivitással – még sötétebb érzelmi kontextusban: a nyitó Wheels on the Busban molesztálás szemtanújaként ignorálja a látottakat, a Nurse's Office-ban bántásoktól menekül, a Strawberry Shortcake-ben pedig testképzavarról énekel. Hasonlóképpen az Orange Juice a hányás metaforája („A narancsokat narancslévé változtatod / Lépj be itt, és kijön belőled”), és a High School Sweethearts is teljesen másról szól, mint amit a cím sejtet („Ha azt hiszed, hogy te lehetsz az egyetlen szerelmem / Meg kell ígérned, hogy szeretsz / A fenébe is, ha átbaszol / Szétverem a kibaszott arcodat”). Zeneileg a K-12 nem különbözik túlságosan a 2015-ös LP-től (a producer itt is Tim Sommers), mert szintúgy kikacsint néha az R&B felé, de az okos szövegek sokkal letisztultabb hangzást kaptak.
A zenéhez Martinez filmet írt, rendezett és forgatott Magyarországon, ami által vizuálisan közelebb kerülhetünk az üzenetéhez.

Értékelés: 5/4

Cím: K-12
Előadó: Melanie Martinez
Kiadó: Atlantic Records
Megjelenés: 2019. szeptember 6.
14 dal, 46 perc

Spotify Apple Music

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Beyoncé és különböző előadók: The Lion King: The Gift

A film, ami hamarosan a Disney legnagyobb kasszasikere lesz, és az album, ami egy előadó eladási sztenderdjeihez képest kész csőd. A kettő összetartozik.

Az már eleve rossz ötletnek tűnt, hogy korunk egyik legnagyobb popsztárja összerak egy Az oroszlánkirály ihlette korongot: az 1994-es Elton John-féle soundtrack minősége és az abból származó sikerek jóformán megugorhatatlanok, de azért Beyoncé megpróbálta, mert hát miért ne, ha már a filmben is viszonthallhatják őt az angol ajkú nézők. Csak arra senki sem számított, hogy seggestül ér majd vele földet.
Korábban a film producere vakmerően azt nyilatkozta, hogy a Spirit (a film főnótája a művésznő előadásában) akár még sikeresebb lehet, mint a legendás Circle of Life. Nos, az egy dolog, hogy a Spirit úgy hangzik, mintha Beyoncé napi két doboz ciginél nem állna meg, de még csak köszönőviszonyban sincs a mozgóképpel. A második kislemez, a Brown Skin Girl se különb ettől, de működne, ha például egy Destiny's Child-visszatérésnek szánták volna. A lemezen szokás szerint Jay-Z-t is belerángatja Jay-Zné egy produkció erejéig, konkrétan a legalja Mood 4 Evába, ami egy, a tavalyi Everything Is Love-ról lefelejtett szerzeménynek tűnik (félő, hogy tényleg az). Viszont a Find Your Way Backet ki lehetne adni maxiként is, csak ne Az oroszlánkirály címszóval. A Disney-telenség ellenére legalább kiemelkedik az énekesnő kreativitása; talán a 4-nál hallhattuk legutoljára azt tőle, hogy egy vízión belül csengeti össze az ütemeket, azonban most mégsem volt annyira szabad szellemű, hogy valami ragadóst termeljen ki.
Az ajándékot nem illik visszautasítani, de talán jobb lenne odaadni másnak.

Értékelés: 5/3

Cím: The Lion King: The Gift
Előadó: Beyoncé és különböző előadók
Kiadó: Parkwood Entertainment / Columbia Records
Megjelenés: 2019. július 19.
27 dal, 54 perc

Spotify Apple Music

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Iggy Azalea: In My Defense (2019)

Iggy Azalea néhány év leforgása alatt az A-listáról a kispadra került, de ettől még a zenében nem kellene minőségi romlásnak bekövetkeznie. Azonban öt év utáni első albumáról egy dolgot lehet megállapítani: talán nem hiába nincs már a nagyok között.

Ami kár, mert a megvideoklipesített Started simán ott van diszkográfiájának top tízében, de ez egymagában édeskevés. Sajnos az In My Defense megörökölte tavalyi EP-jének betegségét: fülbemászó dallamok szinte egyáltalán nincsenek rajta, azonban a lemez legnagyobb ellensége az idő, ugyanis ami a Survive the Summer negyedórájába még belefért, az mostanra harmincöt percben bemutatva egyet jelent az unalommal. Még ha csak ennyi lenne a gond, akkor egy középszerű anyagról beszélnénk, de ehhez jönnek még az ékegyszerű dalszövegek, amik a legjobb esetben is borzalmasak. Nem tudom, hogy Azalea mit gondolhatott, amikor a Pussy Pop című remekműben elrappeli, hogy a vaginája annyira tiszta, hogy nem fér bele a farmerjába. De ez legalább még egy emlékezetes pillanat – ezen kívül csak a Started ilyen –, mert a lemez minden dala egy séma alapján készült el: a refrének két szó ismétléséből állnak össze, gyakran még az aláfestésben sincs változás. Például a Clap Back és a Spend It mintha egy szám lenne két cím alatt, a legalja viszont egyértelműen a Lil Yachty-s Hoemita, ami annyira igénytelen, hogy a hallgatónak nagy lelki erőre van szüksége, hogy egyáltalán végig tudja hallgatni a teljes albumot... Szóval senki se vegye a védelmébe, mert ez nem az új klasszikus.

Értékelés: 5/1,5

Cím: In My Defense
Előadó: Iggy Azalea
Kiadó: Bad Dream Records / EMPIRE
Megjelenés: 2019. július 19.
12 dal, 35 perc

Spotify Apple Music

Kövesd a blogot Facebookon, Instagramon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb bejegyzésekről!

Tovább

Kelly Clarkson 10 legjobb dala

Kelly Clarkson mint az American Idol első győztese régen levetette magáról a tehetségkutatós jelzőt, hiszen ma már a legnagyobb popsztárok egyike. E lista sorra veszi tíz legjobb dalát 2003-as debütálásától napjainkig.

10. Invincible (Piece by Piece, 2016)

A Piece by Piece című lemezzel Clarkson egyáltalán nem dicsekedhet, aminek az érkezését az eggyel előtti, szintén gyenge Stronger előrejelezte. De a Sia jegyezte Invincible című szerzemény (egyben a második kislemeze a korongnak) egy ritka kivétel rajta: Clarkson a nagyívű dalt acélos hangjával két vállra fekteti, és elhisszük neki azt, amiről a szöveg szól, vagyis hogy kislányból nővé lép elő, és ezzel legyőzhetetlennek érzi magát.

9. Behind These Hazel Eyes (Breakaway, 2004)

A karriercsúcsnak tekinthető Breakaway második maxija nem csak Clarkson egyik legkeményebb műve, de az egyik legkeserűbbje is (és ehhez jön még az a sötét videoklip). Az erővel duzzadó szerzeményt az Evanescence egyik tagja írta, és vérprofin szól, pedig Clarkson ekkor még csak alig két éve volt jelen a zeneiparban. Állítólag a dal majdnem lemaradt a lemezről drámai hangulata miatt, de mivel ez volt Clarkson kedvence, muszáj volt felkerülnie.

8. Walk Away (Breakaway, 2004)

A Breakaway legfelszabadultabb darabjában (és a legutolsó maxija [ha a Breakaway kislemez újrakiadását nem vesszük figyelembe]) Clarkson kioktatja a pasiját, hogy álljon ki mellette/érte, vagy különben sétáljon el. Mindezt olyan égető önbizalommal teszi, hogy nyilván senki sem mer ellenkezni vele. Habár a Walk Away a listákon a legrosszabbul teljesítő kislemeze lett az albumnak, mégis minőségben megelőzi a rajta lévő szerzemények többségét.

7. All I Ever Wanted (All I Ever Wanted, 2009)

Miután a My December promóció hiányában kész bukás volt, Clarksont visszaterelték a régi, lágyabb poprockos hangzásához és Dr. Luke-hoz, akiről később azt mondta, hogy rémálom volt vele együtt dolgozni. Az All I Ever Wanted című album nagyon átlagos (elég csak a felvezető My Life Would Suck without You-ra rápillantani), de a címadó nem tűnik annak: az Aranda dalát Clarkson úgy dolgozta fel, hogy szinte nehéz elhinni, hogy valójában nem neki írták.

6. Breakaway (Breakaway, 2004)

Avril Lavigne szerezte a Breakawayt saját albumára, ám ő továbbadott rajta, és Clarkson énekelte fel, sőt, második albumát is ez után nevezte el. Felcsendült a Neveletlen hercegnő 2-ben, onnantól kezdve Amerika-szerte felkapott lett, de Európába csak két évvel később érkezett meg, miután a tengerentúli sikerek az újbóli kiadást eredményezték. Ez a felnőtté válással foglalkozó mű egyszerre felemelő, bátorító és megnyugtató, ballagásokra kiváló.

5. Never Again (My December, 2006)

A Breakaway folytatását, 2006-os My Decembert félre akarta söpörni a kiadó, majd amikor Clarkson kiállt az anyag mellett, ők változtatni akartak a dallistán. Az énekesnő ekkor kirúgta a menedzserét, végül kevés promóció mellett megjelenhetett a lemez. Az első kislemez, a Never Again ugyanazt a témát járja körbe, mint a Behind These Hazel Eyes, vagyis inkább még kegyetlenebbül folytatja a mondanivalót, miszerint soha nem fog visszatérni a hazug pasijához.

4. Miss Independent (Thankful, 2003)

Clarkson pályafutásának legelején többnyire olyan dalok jutottak neki, amiket más előadók a kukában vágtak. A Miss Independentet például Christina Aguilera írta a 2002-es Strippedre, de végül a kiadó Aguilera kilétét a kreditek mögött eltitkolva Clarksonnak adta oda a demót. Clarksonra a siker a powerpopban és a poprockban talált rá, de az R&B-s Miss Independent megmutatja, hogy az énekesnő igazából a legkülönbözőbb műfajokban is remekül tud teljesíteni.

3. Would You Call That Love (Meaning of Life, 2017)

Clarksonnak szinte azóta harcolnia kellett az RCA Recordsszal, hogy megnyerte az American Idolt, végül nem hosszabbította meg velük a szerződését, hanem átigazolt az Atlantic Recordshoz, majd bejelentette, hogy soulos albumot készít. A végeredmény pedig egészen bámulatos lett. A Meaning of Life legjobb felvétele, a Would You Call That Love egyből rajongói kedvenccé nőtte ki magát: az R&B és a powerpop szerelemgyerekeként a 90-es éveket hozza vissza Clarkson az énekkel, mégis lágy aláfestésben.

2. Since U Been Gone (Breakaway, 2004)

2004-ben a Max Martin és Dr. Luke által írt Since U Been Gone kézről kézre járt, amit P!nk és Hilary Duff után Clarkson kapott meg és tartott meg magának. És milyen jól tette, ugyanis a dal meghozta számára a nemzetközi áttörést. A Since U Been Gone számos listát megjárt, mint az előző évtized egyik legjelentősebb popnótája, valamint kikiáltották az egyik legjobb szakítós számnak is. És ami a legjobb, hogy tizenöt év után is olyan, mintha egy percet sem öregedett volna a felvétel.

1. Beautiful Disaster (Live) (Breakaway, 2004)

A 2003-as Thankfulon található meg a Beautiful Disaster, de a stúdióverzió közel sem annyira jó, mint az élő a Breakawayen. Konkrétan az instrumentál ledobja magáról a romantikus történetekbe illő dalszöveget, ugyanis zongorával lecsupaszítva megjelennek az értékei: az énekesnő ragaszkodik egy toxikus kapcsolathoz, pedig tudja, hogy a választottja egy sorscsapás. Állítólag a kiadója utálta, hogy Clarkson eltért az eredetitől, de a pozitív visszajelzések miatt kénytelenek voltak ezt a változatot is megőrizni.

Hallgatnád? Megtalálod a listát Spotify-on!

Tovább