Mariah Carey októberben turnéra indul, 2019-ben elindítja Las Vegas-i rezidenciáját, de ami a legfontosabb, hogy hamarosan új lemezzel is jelentkezik. A GTFO az első ízelítő belőle.
A GTFO csak promóciós jellegű, ami érthető, mert nem egy nagy durranás, mégis az énekesnő elrugaszkodik a tőle megszokott, óriási hangterjedelmet követelő szerzeményeitől. Ha Ariana Grande énekelné, akkor garantált sláger lenne, ez viszont Carey-től túl egyszerű. Habár kétségtelen friss és az újdonság erejével hat, köszönhetően a producernek, Nineteen85-nak, aki nem csak a kortárs R&B-vel hozta vissza Carey-t az aktuális piacra, hanem olyan 80-as évekbeli hangzást is belecsempészett a dalba, ami a korai munkásságára volt jellemző. „Elvetted a szerelmemet / Elvesztettél, elszomorítottál” – áll az első két sorban, majd az énekesnő szókimondóan kitessékeli az ajtón hercegét, mindezt teljesen lazán, enyhén agresszíven. A GTFO-ban az a legjobb, hogy minden egyes lejátszásnál egyre élvezhetőbb lesz, és mire kijön a következő dala, addigra a Get the fuck out szállóigévé válhat.
Mariah Carey következő kislemeze, a With You október 5-én jelenik meg.
Értékelés:
Cím: GTFO Előadó: Mariah Carey Kiadó: Epic Records Megjelenés: 2018. szeptember 14. 3 perc
Egyelőre még nincs információ arról, hogy mikor jelenik meg új Ciara lemeze, de a Dose már a harmadik dala a Level Up és a Freak Me után, ami elvileg rajta lesz megtalálható.
Az énekesnő előző két kislemezéért J.R. Rotem felelt, ezúttal Darkchilddal állt össze, hogy együtt megalkossák a Dose-t. Darkchildnak évek óta nem volt olyan munkája, ami a toplistákat érte volna el, habár a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején az előadók egymás kezébe adták stúdiójának kilincsét. Ez a szerzemény is olyan, mintha abból az időszakból származna. A trombitamotívum és a elő-refrén legalábbis ezt szolgáltatja, mindez az ütőhangszerekkel egyesítve akár a SuperBowl szünetében is lejátszható lehetne a közönségnek. Azért nem valószínű, hogy a Dose-t akkora figyelem fogja övezni, mint az elsőként kiadott Level Upot, amely még mindig az év egyik legjobbja, viszont jól teljesíthet a rádiókban, ha ez tényleg már a hivatalos felvezető. Azonban ha Ciara másik, hasonló című tételére, konkrétan az Overdose-ra gondolok, akkor ez a mostani a közelébe se ér (mivel az Overdose katalógusának a csúcsa, ugyebár azt nehéz überelni). Mindenesetre a Dose egy emlékeztető arra, hogy a visszatérését igenis komolyan kell venni.
Értékelés:
Cím: Dose Előadó: Ciara Kiadó: Beauty Marks Entertainment Megjelenés: 2018. szeptember 14. 3 perc
A Z-generáció Madonnája (nem én találtam ki ezt a jelzőt, a brit GQ magazin nevezte el őt így) valószínűleg a világ leghosszabban tartó éráját húzza éppen, ugyanis a 2017 júniusában kiadott, de már 2015-ben felvezetett debütáló albuma hamarosan újból megjelenik három eddig nem hallott dal kíséretében, köztük a Want Tóval.
Mielőtt a lemez napvilágot látott volna, már öt maxi kikerült róla, most hétnél, valamint további négy promóciós kislemeznél tart. Meg ugye Lipának voltak tavaly és idén is kollaborációi más előadókkal, DJ-kkel, mint Calvin Harrisszel és Sean Paullal, jelenleg egyszerre két dala is fut (plusz a Harrisszel közös One Kiss se kopott még ki), szóval addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
Aki követi az énekesnő tevékenységét, az tudhatja, hogy a Want To évek óta létezik, többször előadta már élőben. Az újdonság hatásával élve kapott egy újrakeverést, bár az nem különbözik túlzottan a koncerteken elhangzott verzióval; a rockos hangzást kiszűrték belőle, és megspékelték elektronikával. Ettől függetlenül még így is meglehetősen katartikus és sötét lett, nyilván nem fogjuk hallani a rádiókban – a Jaguar-reklámokban azért találkozhatunk vele –, és meglehetősen néhány évvel ezelőttinek hangzik, de a tény korántsem csorbít a minőségén. Az énekesnő vokálisan kiemelkedőt nyújt: a verzékben a hangja mélyről indít, majd az elő-refrénben kitör, végül a breakdown előtt belesuttog a mikrofonba, mindezt egymásután teljesítve. A klub-készre csiszolt produkció mellett pedig nem lehet elmenni anélkül, hogy valamely végtagunkat ne mozgassuk rá.
Értékelés:
Cím: Want To Előadó: Dua Lipa Kiadó: Warner Bros. Records Megjelenés: 2018. szeptember 7. 3 perc
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányoltam Ashlee Simpsont a zenei térről, aki 2008-ban döntött úgy, hogy anyai teendőit helyezi az éneklés elébe. 2012-ben volt egy szerzeménye, a nagyon felejtős Bat for a Heart, és jó sokszor elmondta, hogy új albumon dolgozik többek között Linda Perryvel. 2014-ben hozzáment Diana Ross fiához, Evan Rosshoz, akivel dalokat kezdett írni. Valóságshow-juk, az ASHLEE+EVAN most hétvégén debütál.
Tehát Ashlee Simpson megjött, itt van, ezúttal férje oldalán. Evan Ross már a Star című sorozatban megmutatta, hogy örökölt némi zenei tehetséget édesanyjától, bár érdekes páros az övéké, mert míg Ross az R&B-t képviseli, addig Simpson a poprockban érvényesült. Mindamellett az énekesnő egy baromi erős diszkográfiát épített fel három nagyszerű albummal (a középső I Am Me-nél kevés jobbat hallottam), csak hát az első Autobiography, vagyis az SNL-es fiaskó után zenéjére nem jutott már kellő figyelem...
Megvan a hátulütője annak, ha valaki a házastársával együtt énekel, például Beyoncé és JAY-Z, azaz a The Carters idei korongja borzalmasan természetellenes volt, azonban a Ross család esetében nem érzem azt, hogy bizonygatni akarják, hogy mennyire boldogok ők egymás mellett. A csöpögős cím ellenére az I Do megmarad az egészséges romantika keretén belül. Simpsonnak kifejezetten jól áll a soulos irány, Rossnak meg a következő Bruno Marsnak kellene lennie, egyszerűen angyali a hangja. A hangszerelése kissé régimódi, ami valószínűleg annak tudható be, hogy inkább magukhoz mérten alkottak, próbálták megtalálni azt a műfajt, amiben mindketten kiteljesedhetnek és támogatni tudják egymást.
Értékelés:
Cím: I Do Előadó: ASHLEE + EVAN Kiadó: Access Records Megjelenés: 2018. szeptember 7. 3 perc
Az egykori pankrátor, színész, ma már inkább reality show-sztár Hulk Hogan lánya, Brooke Hogan 2006-ban adta ki első R&B-albumát, majd 2015-ben a countryra ment át. Most visszatért régi kiadójához.
Hogan abszolút egy tehetséges énekesnő, csak igazán kiváló dalokat nem sikerült még írni neki. Volt már két lemeze, de ezekről egy kezemen meg tudom számolni, hogy mely számok estek bele az elfogadható kategóriába. Talán az is kellett neki, hogy jó pár évre, konkrétan kilencre elhagyja a közeget, és habár a country teljesen fölösleges volt, világossá vált, hogy a régi úton kell haladnia. Ez vezetett a Ride the WAV-hez, mely az eddigi egyik legjobb munkája. A lassú, érzéki szerzeményekkel mindig is remekül bánt az énekesnő, az egyszerű, mégis nagyszerű Ride the WAV-et is szuperül hozza. Egyedüli hibája, hogy a hangjához a producerek még mindig kedvük szerint illesztik az ütemeket különösebb kiemelkedés vagy egyediség nélkül.
Értékelés:
Cím: Ride the WAV Előadó: Brooke Hogan Kiadó: SoBe Entertainment Megjelenés: 2018. augusztus 17. 3 perc
A 2000-es évek derekán, a Lizzie McGuire befejeztével Hilary Duff belevágott popkarrierjének felépítésébe, majd debütálását követően felkapaszkodott a tizenéves poprock-sztárok közé. 2007-ben stílust váltott, és átnyargalt az elektronikusabb ütemekre. Három évvel ezelőtt adta ki legutóbbi albumát, jelenleg zenészpárjával várja második gyereke érkezését. A lista Hilary Duff eddig megjelent összes 71 dalát rangsorolja a 2003-as, napokban tizenöt éves Metamorphosistól (igen, a 2002-es karácsonyi lemeze most nem számít, ahogy más közreműködései, remixei sem) a 2015-ös Breathe In. Breathe Out.-ig.
Dignity (2007)
71–61
71. My Generation (Hilary Duff, 2004)
Ez a dal számtalanszor megjárta a legrosszabb feldolgozások elnevezésű listákat, bizonyára egyikről se maradt le...
70. The Math (Metamorphosis, 2003)
A szerelem matematikai kifejezésekkel való konstatálásából már csak a nullával való osztás hiányzik.
69. Haters (Hilary Duff, 2004)
68. A Day in the Sun (Metamorphosis, 2003)
67. Chasing the Sun (Breathe In., Breathe Out., 2014)
Hét év szünet után Hilary Duff visszatért a zenei színtérre... ezzel. A Chasing the Sun inkább csalódáskeltő volt, minthogy izgalomba hozta volna a rajongókat.
66. The Last Song (Hilary Duff, 2004)
65. Danger (Dignity, 2007)
64. Cry (Hilary Duff, 2004)
63. Shine (Hilary Duff, 2004)
62. Party Up (Metamorphosis, 2003)
61. Our Lips Are Sealed (feat. Haylie Duff) (A Cinderella Story OST / Most Wanted, 2004)
Hilary Duff (2004)
60–41
60. Weird (Hilary Duff, 2004)
Nem gondolod, hogy ez furcsa? Furcsább a furcsánál is.
59. Arms Around a Memory (Breathe In. Breathe Out., 2015)
58. Supergirl (Most Wanted, 2005)
57. Rebel Hearts (Breathe In. Breathe Out., 2015)
56. Belong (Breathe In. Breathe Out., 2015)
55. Do You Want Me? (Hilary Duff, 2004)
54. Underneath This Smile (Hilary Duff, 2004)
53. Inner Strength (Metamorphosis, 2003)
52. Workin' It Out (Metamorphosis, 2003)
51. Picture This (Breathe In. Breathe Out., 2015)
50. Dreamer (Dignity, 2007)
Nem lehet eldönteni, hogy a széthúzott refrén vagy az utánalévő bam-bam-bam ismételgetése az kellemetlenebb. Egynek elmegy.
49. Someone's Watching Over Me (Hilary Duff, 2004)
48. Sweet Sixteen (Metamorphosis, 2003)
47. Jericho (Hilary Duff, 2004)
46. Girl Can Rock (Metamorphosis, 2003)
45. Never Stop (Dignity, 2007)
44. Outlaw (Breathe In., Breathe Out., 2015)
43. Who's That Girl (Hilary Duff, 2004)
42. Little Voice (Metamorphosis, 2003)
41. Love Just Is (Metamorphosis, 2003)
Gondolkodtál már azon, hogy hogyan lehet megfogalmazni a szerelmet? Hát, Hilary Duffnak se sikerült a Love Just Isben, mindenesetre ez a Metamorphosis legcukibb pillanata, bár több nagyon nincs benne.
Metamorphosis (2003)
40–21
40. Burned (Dignity, 2007)
A dal a 2000-es évek végére jellemző szintetizátoros ütemekre lett felhúzva, de ezekkel se most, se akkor nem sikerült túlságosan időtállót alkotni. Ugyanakkor Duff művészi fejlődést mutatott a korábbi szerzeményeihez képest.
39. Dignity (Dignity, 2007)
38. Between You and Me (Dignity, 2007)
37. Hide Away (Hilary Duff, 2004)
36. No Work, All Play (Dignity, 2007)
35. Happy (Dignity, 2007)
34. Dangerous to Know (Hilary Duff, 2004)
33. Confetti (Breathe In. Breathe Out., 2015)
32. Breathe In. Breathe Out. (Breathe In. Breathe Out., 2015)
31. Brave Heart (Breathe In. Breathe Out., 2015)
30. Night Like This (feat. Kendall Schmidt) (Breathe In. Breathe Out., 2015)
Nincs sok duettje, többnyire a testvérével, Haylie Duffal vannak közös számai. A Night Like Thisben Duffnak a Big Time Rush-ból ismert Kendall Schmidt a partnere, jól kiegészítik egymást, a hangjaik tökéletesen megférnek egymás mellett.
29. Beat of My Heart (Most Wanted, 2005)
28. Sparks (Breathe In, Breathe Out., 2015)
27. My Kind (Breathe In, Breathe Out., 2015)
26. Tattoo (Breathe In. Breathe Out., 2015)
25. Where Did I Go Right? (Metamorphosis, 2003)
24. I Wish (Dignity, 2007)
23. Rock This World (Hilary Duff, 2004)
22. Break My Heart (Most Wanted, 2005)
21. Fly (Hilary Duff, 2004)
Best of Hilary Duff (2008)
20–11
20. Anywhere But Here (Metamorphosis, 2003)
Duffnak van egy pár elbaltázott balladája (elég csak rápillantani a lista hátsó részére), azonban az Anywhere But Here a legjobbak között van.
19. Stay in Love (Breathe In., Breathe Out., 2015)
18. Mr. James Dean (Hilary Duff, 2004)
17. I Am (Hilary Duff, 2004)
16. Metamorphosis (Metamorphosis, 2003)
15. Stranger (Dignity, 2007)
A Stranger tele van bosszúvággyal és szemrehányással, akárcsak majdnem a lemez egésze. Az arab motívumok és az elektromos gitár ötvözete a sötét tartalmú szöveggel és a dühös hanggal különleges hangulatot teremt.
14. Reach Out (Best of Hilary Duff, 2008)
Ha nem volt egyértelmű a Dignity című albummal, hogy az énekesnő felnőtt, akkor a Reach Out egyenesen a képünkbe vágta a tényeket. (A videoklip ujjszopogatós jelenetét még cenzúrázni is kellett, pedig nem durva ma már.) Duff folytatta a Dignity stílusát, de ekkor már szókimondóbban fordult a szexiség felé.
13. Lies (Breathe In. Breathe Out., 2015)
12. So Yesterday (Metamorphosis, 2003)
A So Yesterday nem csak színésznőből énekesnővé avanzsálta őt, de utána más Disney-sztárok is nekiiramodtak egy zenei karrier reményében, arról nem is beszélve, hogy a csődtől mentette meg a Hollywood Recordsot. '03-ban Duff megmutatta nekünk, hogy ne sírjunk, ha szakítanak velünk, hanem lépjünk túl a történteken.
11. Outside of You (Dignity, 2007)
Most Wanted (2005)
10–1
10. Wake Up (Most Wanted, 2005)
A Wake Upot egykori párja, a good charlotte-os Joel Madden szerezte neki. Ekkor ugyebár elengedhetetlen volt a rockos hangzás, és mivel még csak tizenhét éves volt a hölgyemény, inkább gyerekzsúrokra szánták, mint nagykorú szórakozóhelyekre. A Wake Up egyenesen betalált, és máig felismerhető, hogy ez bizony Hilary Duff.
9. Play with Fire (Dignity, 2006)
2006-ban, a dance-pop robbanásának elején bemutatta új imázsát. Az experimentális Play with Fire-t will.i.am írta, az elektronikus gitár szuperül passzol a tartalomhoz; a lángokat a fülünk mellé varázsolja.
8. One in a Million (Breathe In. Breathe Out., 2015)
Azt nyilatkozta, hogy a One in a Million a kedvenc száma a Breathe In. Breathe Out.-ról. Ugyan szerzőként nem vette ki a részét, azonban sokan úgy vélik, hogy ex férjéről szól. A hangja dühös és szomorú is egyben, miközben a tempós instrumentál továbblépésre ösztönöz.
7. With Love (Dignity, 2007)
2007-ben, a húsz árnyékában többé már nem volt tinédzser, és nem is kívánt tinédzserek példaképe lenni. Na, azért a botránykeltéstől távol maradt, de az első kislemezénél, a With Love-nál dívásabb szerzeménye nemigen van. Itt a dívás nem rossz értelemben értendő, mondjuk úgy, hogy Duff itt már nőiességének is hangot adott, és arra csábított, hogy bánjunk vele szeretettel.
6. All About You (Breathe In. Breathe Out., 2014)
Még mielőtt a Breathe In. Breathe Out. a boltok polcait húzta volna, Duffnak több próbálkozása is volt folkos irányba, s úgy tűnt, hogy erre a stílusra fogja felhúzni az albumát. Nem így lett, de nem amiatt, mert az All About You szörnyű, sőt, éppen ellenkezőleg: talán csak a bendzsó húzza a folk felé a dalt, aminek a refrénjét képtelenség nem vele együtt énekelni.
5. The Getaway (Hilary Duff, 2004)
A The Getaway eredetileg kislemez lett volna, de a cím nélküli album csekély eladásai után törölték a terveket. A dal a struktúrájától érdekes: a lassú verzékben Duff a piros lámpa előtt kesereg, majd a pörgős refrénben tövig nyomja a gázpedált. Mellesleg más előadókat is inspirált: Taylor Swift a Getaway Carban a Breathe In. Breathe Out. egy részletét használta fel, feltételezhetően a The Getawayt is igénybe vette.
4. Why Not (Metamorphosis / Lizzie McGuire OST, 2003)
„Te mindig sárgát viselsz / Amikor szívesebben viselnél aranyat” – áll Hilary Duff első (de nem debütáló) maxijában. Ha régebben nézted a Lizzie McGuire-t, akkor nyilván a Why Not is a kedvenced, ha nem, akkor is a kedvenced lehet, hiszen sugárzik a vidámságtól, mindamellett piszkosul fülbemászó is.
3. Holiday (Best of Hilary Duff, 2008)
Ryan Tedder dalszerzői karrierje 2007-ben és 2008-ben volt a topon, milyen jó, hogy ebből az énekesnő is részesült. A Holiday a Reach Out (a másik dal a Best of Hilary Duffról) ellentéte is lehetne: felfokozott dallamok helyett ellazulás, szex helyett vágyakozás az igazi felé – és ebben az esetben tényleg ez a nyerő.
2. Gypsy Woman (Dignity, 2007)
A Strangerhöz hasonló üzenettel bíró Gypsy Womanben az apját vonja felelősségére, amiért ő félrelépett egy másik nővel. A hangszerelés is elragadt a megszokottól, Duff hangját átjárja a magabiztosság, ami talán annak tudható be, hogy a szövegét nővérével együtt írta Ryan Tedder mellett, végül diszkográfiájának egyik legjobb dalát adta eredményül.
1. Come Clean (Metamorphosis, 2004)
A Come Clean pont olyan üde, mint ahogy azt a kontextus taglalja. A power pop és a poprock mezsgyéjén lavíroz egy kis dream pop, alternatív pop és technopop beütéssel, szóval szinte minden popműfajból merített valamit. Duff ekkor még csak tizenöt éves volt. Ki mondhatja el magáról, hogy ennyi idősen rögzítette pályafutásának legkiválóbb darabját?
Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb zenei listákról!
A nemrég a Szigeten is fellépő Nothing But Thieves november végéig koncertekkel van betáblázva, miközben hamarosan egy új EP-t is piacra fognak dobni. A korong első előfutára stílusilag nem különbözik túlságosan attól a vonaltól, amit tavaly elkezdtek.
2017-es albumuk, a Broken Machine a cím nélküli debüt lemezükhöz képest nagyon elsietettnek hangzott, polírozásnak vagy esetleges átgondolásnak nyoma sem volt. A srácok folyamatosan turnézzák körbe a világot, két performansz között eredményes munkát végezni bizonyára nem könnyű. Én egy kicsit csalódottan nyugtáztam a kész műt, mégis élőben működtek ezek a szerzemények. A Forever & Ever More is aztán színpadra kész: az erős basszusok, a felrázó dallamok és Conor Mason elképesztően terjedelmes hangja továbbra is arénákat fognak megtölteni. Hogy ez diszkográfiájukban hol foglal helyet, hát, nem feltétlenül az élboly közelében kell keresni azt. A líraiság kezd eltűnni, egyre inkább a zúzásra mennek. Persze, a rock alapja mindig is a lázadás volt (főleg, hogy itt az átlagéletkor harminc alatt van), de a Nothing But Thieves eddig nem félt attól, hogy érzelmekkel hígítsák a dalaikat. Legalább a hardrockot most már jobban csinálják, mint a Broken Machine-on.
A Nothing But Thieves EP-je, a What Did You Think When You Made This Way? október 19-én jelenik meg.
Értékelés:
Cím: Forever & Ever More Előadó: Nothing But Thieves Kiadó: RCA Records Megjelenés: 2018. augusztus 27. 3 perc
