Ciara aztán nem szórakozik. A Level Up után a Teknóval felvett Freak Me is rendesen ott van a szeren.
Alig egy hónapja, hogy az énekesnő a Level Uppal visszatért (három bejegyzésben is áradoztam róla, szóval most nem teszem), két hete jelent meg a remixváltozata, de ő nem vár, és máris előrukkolt a következő kislemezével, ami épp ugyanolyan jó módon szokatlan. Ez nem is elsősorban az énekesnőnek köszönhető, hanem a mintául szolgáló dalnak, a Before Nkónak, melyen a producer, J.R. Rotem nem sokat módosított; erősen érezhetők rajta az afrikai motívumok (mivel alapvetően egy nigériai produkcióról van szó). A címnek ne higgyen senki, az ijesztés közelében sincs: ez egy teljesen chill dal, amit Ciara nagyon elénekel, sőt, megkockáztatom, hogy karrierje során még soha nem énekelt annyira jól, mint mostanság. Viszont Tekno vendégszereplése nem sokban különbözik az eredeti verzióban lévő D'Prince-étől, vélhetően az Afrobeatsben utazó énekes csak azért ugrott be, hogy kiköltse az űrt. Mindenesetre Tekno egyre nagyobb hírnevet szerez magának a tengerentúlon, és ha már Ciara felkérte őt, lehet, hogy a közeljövőben más amerikai sztárok mellett is fel fog tűnni, remélhetőleg egy sokkal egyedibb stílusban.
Értékelés:
Cím: Freak Me Előadó: Ciara featuring Tekno Kiadó: Beauty Entertainment, Warner Music Group Megjelenés: 2018. augusztus 10. 3 perc
Folytatom a harmincnapos dalkihívást a második résszel, vagyis a tizenegyedik naptól a huszadik napig. A kihívás első részét (az első naptól a tizedik napig) ide kattintva olvashatod el. A harmadik, utolsó rész pedig jövő héten, csütörtökön érkezik.
11. nap: Egy dal, amit sohasem unsz meg
All Saints: Pure Shores (2000)
Túlságosan sok van, úgyhogy ráböktem egyre.
12. nap: Egy dal a korai tinédzseréveidből
Will Smith: Switch (2005)
Mivel a kedvenc zenei korszakom a tízes éveim elejéből való, nagyon nehéz volt ezt kiválasztani. Emlékszem, hogy az osztálytársam házában állandóan erre a dalra vártuk a VIVA-n, és csak akkor mentünk ki az udvarra, ha már lejátszották.
13. nap: Kedvenc 70-es évekbeli dalod
Bee Gees: Stayin' Alive (1977)
R.I.P. diszkó.
14. nap: Egy dal, amit lejátszanál az esküvődön
Carly Rae Jepsen: Run Away with Me (2015)
Nem hiszem, hogy valaha lesz esküvőm, vagy ha lesz, lakodalom kizárva, de azért próbáltam megtalálni a legkevésbé nyálas szerelmes dalt.
15. nap: Egy dal, ami feldolgozás
Giorgio Moroder: Tom's Diner (feat. Britney Spears) (2015)
Britney + vocoder = <3
16. nap: A kedvenc klasszikus dalod
Antonio Vivaldi: A négy évszak Tavasz
Jajdenemszeretem a klasszikus zenét, de ezt azért elviselem.
17. nap: Egy dal, amit szívesen énekelnél duettben karaoke-n
Britney Spears: 3 (2009)
Nem biztos, hogy duett lenne belőle, mert totál profi vagyok ebben.
18. nap: Egy dal abból az évből, amikor születtél
En Vogue: Free Your Mind (1992)
Tuti, hogy képes a földrengések előidézésére.
19. nap: Egy dal, ami elgondolkodtat az életről
Ana Johnsson: We Are (2004)
A legeslegkedvencebb dalom a legeslegkedvencebb filmemből. Mindamellett mélyreható igazsággal.
20. nap: Egy dal, ami több jelentéssel bír számodra
Aqua: Barbie Girl (1997)
Gyerekként azt hittem, hogy Barbie-babákról szól. Ma már nem így gondolom.
Diana Gordon (korábbi nevén Wynter Gordon) az utóbbi időszakban nem énekelt, hanem másoknak írt, többek között Beyoncénak három dalt Lemonade című albumára. A 2015-ös Five Needle után tegnap adta ki új EP-jét, a Pure-t.
Gordon 2012-ben a dance-popról vonult át a kortárs R&B-re. Ebben a közegben sokkal otthonosabban mozog, és habár eddig sem panaszkodhatott, mert a diszkográfiája tele van erős szerzeményekkel, ő ezúttal mindent elölről kezd a műfaj határain belül. Miután nem találta az egyensúlyt magánélete és színpadbeli perszónája között, felvette születési nevét, és saját tapasztalatait öntötte ki dalok formájában. „Ne felejtsd el a családodat / Ne felejtsd el a nevedet” – énekli a Kool Aidben. A Pure gyerekkori élményeit tartalmazza: anyjával sokat vitatkozott (Wolverine), megismerkedett egy nála sokkal idősebb férfival (Too Young), tizenhét évesen elköltözött otthonról, visszaemlékezik a múltra (Kool Aid, Moment to Myself), még rég nem látott apjának is megköszöni, hogy nehezebbé tette az életét (Thank You). Csak öt dal, csak tizenhét perc, de lehet érezni, hogy Diana Gordon és Wynter Gordon valóban nem ugyanaz: Diana érettebb, tapasztaltabb és kevésbé vibráló, sokkal komolyabban kell őt venni.
Értékelés:
Cím: Pure Előadó: Diana Gordon Kiadó: saját kiadású Megjelenés: 2018. augusztus 3. 17 perc
Olyan, mintha 2008 lenne. ZAYN beveti a nehéz tüzérséget egy sláger reményében – ahogyan azt sokan tették a társelőadó úriemberrel tíz évvel ezelőtt. Csakhogy Timbaland azóta nem igazán készít rádió-kész nótákat, vagy ha mégis, azok csak ritkán lesznek kislemezek.
ZAYN-ből Timbaland nem faragott következő Justin Timberlake-et, inkább mintha az Empire című sorozat első évadának soundtrackjéről (melynek a zenei producere szintén ő volt) kölcsönözte volna dalának, a Too Much-nak az alapját. Ahogy a soundtrack sem túl izgalmas, úgy ez a dal se. Timbaland egy felületes alkotást rakott le az asztalra, éneklős (rappelős?) betétjét is teljesen mellőzni lehetne. ZAYN a saját részét annyival toldotta meg, amennyit Timbaland kihagyott a produkcióból: a hangja tündököl, apait-anyait beleadott az élvezhetőség érdekében, csak az érzelmekről feledkezett meg. Ez mégis csak két ember feladata kellene, hogy legyen...
Értékelés:
Cím: Too Much Előadó: ZAYN featuring Timbaland Kiadó: RCA Records / Sony Music Hungary Megjelenés: 2018. augusztus 2. 3 perc
Míg az Egyesült Államok Cardi B-t ünnepli, mint az első rappernőt, akinek két dala is felért a Billboard Hot 100-lista csúcsára, addig Iggy Azalea feltámadt hamvaiból új EP-jével, a Survive the Summerrel.
Régebben úgy tűnt, hogy Azaleát nem lehet kiszorítani a női hiphop teréről, ám a kezdeti sikerek után lecsúszott a ranglétra aljára. Folyamatosan késleltette új albumának megjelenését, pedig minden évben adott ki kislemezeket, idén elsőként a Quavóval közös Saviort, mely egyébként most nem kapott helyet ezen a projekten.
Az EP-t felvezető Kreamet elég sok pozitív visszajelzéssel illették, még ha az a slágerlisták utolsó pozícióinál feljebb nem is került. Valóban jó lett, habár Azaleának van egyfajta arrogáns stílusa, amivel a legjófejebb nőnek akar látszani, miközben tojik a világ tetejére, szóval az információáramlást attitűdje kissé gátolja. Ettől függetlenül a középlemez nettó tizenöt perc élvezettel szolgál, és már a címadó Survive the Summer első néhány sorából is kitűnik, hogy ez az anyag bizony túltesz debütáló albumán, a The New Classicon. A lemez egyáltalán nem lassít a kezdeti hévből, az ausztrál rappernő a legrosszabb fehér ribanc a játékban, ahogy azt a negyedik Hey Iggy taglalja. Kihasználja a rendelkezésre álló játékidőt, nagyon gyorsan lép egyik tételről a másikra, ezért aztán azok lehetnének hosszabbak is: a Kawasakiban és az OMG-ben több a mondanivaló, mint amit ő kihoz belőlük, túl hamar fejezi be. Illetve hiányoznak róla a dallamosabb tételek, mint amilyen a fentebb említett Savior is, de ha azokat egy teljes hosszúságú LP-re tartogatja, akkor nem lehet kifogásom.
Értékelés:
Cím: Survive the Summer Előadó: Iggy Azalea Kiadó: Island Records Megjelenés: 2018. augusztus 3. 15 perc
Svédország legjobb dance-pop-importőre nyolc év után először jelentkezik önálló anyaggal. Robyn Missing U-jára tényleg érdemes volt várni.
Igazából az énekesnő ez idő alatt is meglehetősen aktívan tevékenykedett, ugyanis voltak közös EP-i Röyksopp-pal, La Bagatelle Magique-kel és Mr. Tophattel is. Azonban szólóban legutóbb 2010-ben adott ki egy LP-t, a háromrészes Body Talkot. Úgy tűnik, Robyn továbbra sem szándékozik megválni stílusától: legújabb szerzeménye, a Missing U remekül illeszkedik korábbi dalai, a Call Your Girlfriend, a Hang with Me és a Dancing on My Own melankóliájához. A szomorúság diszkóba öltöztetve Robyn védjegye, a könnyfakasztás itt is megtörténik: „A hely, ahol voltál / A fejed a vállamon / Az összes tervünk, ami már nem valósul meg / Most az illatod a párnámról eltűnik / Legalább hagytál nekem valamit / Van egy üres hely, amit magad mögött hagytál”. A hely munkásságában valószínűleg nem marad betöltetlen, ugyanis ez az a visszatérés, amire mindenki számított tőle – Robyn még mindig nem vesztette el vonzerejét.
Értékelés:
Cím: Missing U Előadó: Robyn Kiadó: Konichiwa Records Megjelenés: 2018. augusztus 1. 4 perc
A Billboard hozta le a hírt, miszerint a High School Musicalből ismert Ashley Tisdale idén ősszel kilenc év után először ad ki albumot, melynek a címe Symptoms lesz. A színész-énekesnőnek eddig két lemeze jelent meg, ezekről tíz dal került rangsorolásra alább. Eddigi listák:Kylie Minogue | Ciara
10. Me without You (Guilty Pleasure, 2009)
Ha nem lenne a cím mellett ott Ashley Tisdale neve, simán azt lehetne hinni, hogy ezt a dalt Avril Lavigne énekli. A Me without You a legjobb balladája (a listán az egyedüli). Az énekesnő többnyire a bulis nótáiról ismert, de itt törékeny és érzékeny – valószínűleg kevesen ismerik ezt az oldalát.
9. Masquerade (Guilty Pleasure, 2009)
Az egyik legnagyobb rajongói kedvenc, és meg is értem, hogy miért. Tisdale Adam Lamberttől kölcsönvette a glamrockos motívumokat, és megalkotta a saját For Your Entertainmentjét (vagyis ha szőrszálhasogató akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy felfejlesztette azt). Agresszív és akaratos, egyenesen betalál.
8. Be Good to Me (Headstrong, 2006)
A 2000-es évek közepén-végén valamiért mindenki szeretett hegedűt keverni a produkciókba. A Be Good to Me-t akár a Step Up című filmből is lehetne kölcsönözni (ehelyett a Hajrá csajok 4-ben csendült fel). A dance- és hiphopmotívumokat tartalmazó szerzemény elsődleges célja, hogy megtáncoltasson minket, és azt hiszem, hogy sikerrel jár.
7. So Much for You (Headstrong, 2007)
A Headstrong intró utáni első dalaként Tisdale azt üzeni nekünk, hogy a lemez túl sok lesz számunkra, pedig se a dallal, se az albummal nem lő túl a célon. Ez egy csajos popmuzsika a jó fajtából.
6. Erase and Rewind (Guilty Pleasure, 2009)
Érezted már úgy, hogy vissza kellene tekerni az időt, és kitörölni egy pillanatot a múltból? Nos, Ashley Tisdale ezt örökítette meg a beszédes című Erase and Rewindban. Energetikus, mélyreható, inspiráló és vigasztaló.
5. It's Alright, It's OK (Guilty Pleasure, 2009)
2009-ben az énekesnő megpróbálta a lehetetlent: a mainstreamből kihalt poprockot szerette volna visszahozni a köztudatba kislemezével, az It's Alright It's OK-jel. Ugyan a Hot 100-nak a kilencvenkilencedik helyéig kapaszkodott fel, tehát túlzottan nem volt áttörő, mégis talán ez volt az a pont, amikor azt lehetett mondani, hogy a high school musicales gárdából ő rendelkezik a legkiforrottabb stílussal, ami tehetséggel párosul.
4. Headstrong (Headstrong, 2007)
A Headstrongot még Gwen Stefani is megirigyelné magának. A pompom lányos refrén, a szokatlan ütőhangszerek és a szimfonikus hangszerelés együttese megmutatja, hogy ez bizony nem egy újabb unalmas dal a pop végtelennek tűnő egéről.
3. Guilty Pleasure (Guilty Pleasure, 2009)
Nem egy bűnös élvezet, mert bűnök nélkül is lehet élvezni, habár az énekesnő a veszélyes, az áruló és a dühös szavakat úgy hajlítja, mintha a sátánnal kacérkodna. Érdekes, hogy a címadó dal a sztenderd kiadáson nem kapott helyet, csak a Japánban megjelent verzión és az It's Alright It's OK b-oldalán.
2. Crank It Up (Guilty Pleasure, 2010)
Míg a Guilty Pleasure nagyobb része rockos, addig a Crank It Up olyan, mintha Britney Spears Blackoutjáról érkezett volna. Tisdale itt már a pörgős dallamok mellé kendőzetlen dalszöveget is tálal: „Mert készen állok a bulizásra / Összejövünk a lányokkal, és csintalan leszek”. Nyilván nem játszották le a klipet túl sokszor a Disney Channelen...
1. Hot Mess (Guilty Pleasure, 2009)
Ha a 80-as évekből nyúlsz le riffeket, és variálod a különböző gitártípusokat, akkor egy ilyen remek dalt tudsz összerakni magadnak. A Hot Mess pedig valóban az a szerzemény, ami felülmúlt mindent. Tisdale az alternatív rock határaihoz kerül közel a verzékben, azonban a refrénben lévő oh-zással visszakanyarodik a mainstream-pályára. De ő azért egy rocksztár, és mi is átvesszük tőle az életérzést: „Kapom a gyorshajtásos büntetéseket / Úgy viselkedek, mint egy suhanc / A leveleket a plafonig halmozom / Felelőtlenné teszel”.
Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha szeretnél értesülni a legfrissebb zenei listákról!
