Dido néha felébred téli álmából, hogy új zenével lepje meg a nagyérdeműt. Hat év utáni első albuma, a Still on My Mind márciusban kerül digitálisan és fizikálisan is elérhetővé, az első felvezető a Hurricanes formájában pedig már meghallgatható.
Az anyai ágról francia, apai ágról ír, egyébként meg angol nemzetiségű énekesnő a 2000-es éveket tősgyökeres európai lévén az Egyesült Államokban is kimaxolta, ahol első két albuma a top ötbe került, ám utána egy Adele nevű importelőadó átvette megüresedett helyét a listákon. Ennek ellenére Dido nem akarja visszaszerezni régi státuszát mindenféle kicicomázott szerzeménnyel, hanem önmagához hűen a melankóliát vette célba. És elsőre beletalál a közepébe.
A Hurricanes akusztikus gitárral kezd, ami mezzoszopránjának enged teret, majd – ahogy az a címből is kikövetkeztethető – két perc környékén elektronikus alapokkal megtarkítva lecsap a nyugalomra a hurrikán. Amint a természeti csapás továbbáll, vihar utáni csendként eleinte Dido hangszeres háttér nélkül énekel, később bekúszik egy lágy beat, végül pedig ugyanúgy gitárral záródik. A nóta elegánsan zűrzavaros, amolyan művészi és grandiózus; kiismeri a hallgató lelkét és leköti a figyelmét. Emiatt a Hurricanes az év egyik legjobb felvétele.
Értékelés:
Cím: Hurricanes Előadó: Dido Kiadó: BMG Megjelenés: 2018. november 12. 5 perc
Nincs még egy olyan lánycsapat, ahol annyi tagváltás ment volna végbe, mint a brit Sugababesben. A formáció hét éve nem aktív, miközben az eredeti tagok (Keisha, Mutya és Siobhan) próbálják visszaszerezni a jogokat a mostaniaktól (Amelle-től, Heiditől és Jade-től), hogy helyettük vigyék tovább a csapat hagyatékát. Nos, erre a visszatérésre úgy tűnik, még várnunk kell, viszont itt az ideje feleleveníteni egy évtizedes karrierjüket a 2000-es One Touch-tól a 2010-es Sweet 7-ig. Mint más listáknál, itt sem számított a greatest hits, tehát az Overloaded: The Singles Collection nem került rangsorolásra, de minden más igen!
Sok kritika érte a Sugababest, amiért egyetlen eredeti tag nélkül is folytatták. Fekete csaj-poszton az eurovíziós Jade Ewen váltotta Keisha Buchanant, aki az első kislemez után hagyta ott a csapatot nézeteltérésekre hivatkozva, ennélfogva Ewennek volt ideje Buchanan részeit felénekelni. Buchanan jókor pattant le, mivel legutolsó albumuk egyben a leggyengébb is. A Sweet 7-ben semmi egyéniség nincs, a dalok többsége vicckategória. Például a Get Sexy a 90-es évek legnevetségesebb szerzeményét, az I'm Too Sexyt dolgozza fel, aztán ott van a Miss Everything Sean Kingstonnal is... ez most komoly?! Amiket érdemes lepörgetni... About a Girl, No More You, She's a Mess Hanyagolhatók... Get Sexy, Wear My Kiss, Thank You for the Heartbreak, Miss Everything
6. Catfights and Spotlights (2008)
Catfights and Spotlights
Alig, hogy lefutott a Change, a Sugababes máris piacra dobta ötödik lemezüket, ami az erőt fitogtatós cím ellenére nem okozott hajtépést előadói oldalról – viszont a közönség foghatta a fejét miatta. Akkoriban a szigetországban a soul nagyon menőnek számított, ezért hát a Sugababes is belevetette magát a stílusba. Csak nem tudni, miért. Az egész album bűzlik az izzadságszagtól, mert a tagok szenvedtek a gospelben gyökerező műfajjal: a No Can Do nem volt egy rossz rádiós sláger, csak aránylag unalmas, viszont a Sunday Rain már felettébb átesett a palánkon, ahogy a lemez hátsó feléről könnyen megállapítható, hogy tudnak ők ennél jobbat is. Amiket érdemes lepörgetni... No Can Do, Side Chick, Can We Call a Truce Hanyagolhatók... Sunday Rain, Beware
5. Three (2003)
Three
A 2002-es Angels with Dirty Faces egyenesen a slágerlistákra csúcsára repítette a triót, emiatt minél hamarabb ki kellett jönniük egy friss lemezzel. De persze a gyorsaság – mint ahogy az többször, másoknál is előfordult már – a minőség rovására ment. A single-ök tudatosan ki lettek választva, mert az összes baromira jó (a Caught in the a Momentben Heidi Range kapta meg a refrént, erre azóta se volt nagyon példa, a Too Lost in You pedig pályafutásuk egyik fénypontja [a sok közül]), csakhogy a lemez egésze már nem ér fel az élbolyba: a We Could Have It All és a Conversation's Over úgy hangzanak, mintha az Angels with Dirty Faces b-oldalának részei lennének, de ezek még nem annyira elviselhetetlenek, mint a Nasty Ghetto. Amiket érdemes lepörgetni... Hole in the Head, Caught in a Moment, Too Lost in You Hanyagolhatók... Situation's Heavy, Nasty Ghetto
4. Change (2007)
Change
A változást hirdette a 2007-es LP, azonban az elmaradt rajta, ugyanis az addigi dalszerzőikkel készítették el következő, popba burkolózó anyagukat. A Change volt az első teljes lemez az új lánnyal, Amelle Berrabah-val, aki itt nagyobb teret kapott, mint a Taller in More Ways újrakiadásán. Például a My Love is Pink tőle a legerősebb, ezzel szemben az összes ballada elhasal a korongon: a Back When és a Mended by You legszívesebben lelöknék magukat a tizenkét számos dallistáról. Amiket érdemes lepörgetni... My Love is Pink, About You Now, Denial Hanyagolhatók... Back When, Surprise, Mended by You
3. Taller in More Ways (2005)
Taller in More Ways
2005-ben a Push the Buttont nem lehetett elkerülni, hiszen Európa-szerte is a csapból folyt, így aztán a Taller in More Waysért is kapkodtak az emberek. Miután Mutya Buena kivált, rekordidőn belül pótolták őt Amelle Berrabah-val, akinek a hangját kicserélték Buenáéval, és az átdolgozott anyag négy hónappal később az eredeti megjelenése után máris a boltok polcain volt (Spotify-on csak ez a verzió érhető el). De azért az eredeti az igazi, mert ez volt a Sugababes a legsikeresebb felállásukkor. A Taller in More Ways igazi lánycsapatos popmuzsika lüktető betétekkel és valami megmagyarázhatatlan nyersséggel – azóta se adtak ki ehhez hasonlót. Amiket érdemes lepörgetni... Push the Button, Follow Me Home, 2 Hearts Hanyagolhatók... Ugly, Obsession
2. One Touch (2000)
One Touch
Ki mondhatja el magáról, hogy egy tizennyolc éves bemutatkozás katalógusának egyik legjobbja? Az első felállás csak egy albumot élt meg, de legalább időtállót alkottak együtt. A zenei szakértők imádták, és sejthető volt, hogy a cukorbabák hamarosan Nagy-Britannia elitcsapatai közé fognak tartozni – még ha a One Touch nem teljesített kiugróan, emiatt a London Records is megvált tőlük –, ugyanis eklektikusan az undergroundból húzták fel a stílusukat, és fiatalkoruk ellenére (13 évesek voltak, amikor leszerződtek) ők írták a számaikat. A One Touch nem feltétlenül popos, de nem is alternatív; megtalálja a középutat a két véglet között.
Amiket érdemes lepörgetni... Overload, Just Let It Go, One Foot In Hanyagolhatók... Same Old Story, Real Thing
1. Angels with Dirty Faces (2002)
Angels with Dirty Faces
A One Touch után kiadó nélkül maradt az akkori duó (Buchanan és Buena), viszont nem sokkal később az Island Records lecsapott rájuk, és az Atomic Kittenből áthozta az akkor 19 éves Heidi Range-et Siobhán Donaghy kihűlt helyére. Aztán elindultak az emelkedőn, sikerük nemcsak kereskedelmileg mutatkozott meg, hanem a második album arculatán is: az Angels in Dirty Faces már a pop irányába mozdult el, de legbelül megmaradt ugyanaz a kísérletezős hangzás: például a Round Roundért crossover producerek feleltek, de a szövegét az akkori legnépszerűbb producer, Brian Higgins írta, szóval minden oldalról csordogált bele valami. Amiket érdemes lepörgetni... Round Round, Shape, Stronger Hanyagolhatók... Virgin Sexy
Létezik egy rappernő, akit bizonyára sohasem fogunk a rádióban hallani. A 21 éves CupcakKe (született Elizabeth Eden Harris) 2015-ben vált internetes szenzációvá szabatos dalaival; hatalmasra duzzadt rajongói táborral rendelkezik, amellett az egyik legnagyobb zenei szaklap, a Pitchfork a kedvencei között listázta őt. (Tavaly például Charli XCX mindkét EP-jén hallhattuk a hölgyeményt.) Idei második (összességében a negyedik) albumán – aminek turnéposzterén fekete műbrokival pózol – is folytatja a testrés(z)ek közötti interakciókról való kinyilatkoztatást.
Arcpirítóan megfogalmazott szövegek, csak más meg ne tudja, mit hallgatunk éppen! CupcakKe a tömött hiphop-réteg egy sajátos jelleme, aki újfent simán a képünkbe tolja, hogy úgy szop, mint ahogy Jennifer Lopez táncol, vagy hogy a csúnyája egy dagadt macska, vagyis Garfield. Aki először hallgatná őt, az akár ezzel a lemezzel is kezdheti, hiszen minden olyan elhangzik rajta, ami az előzőeken is. Ám az Edenre már csak az utójáték maradt: az Ephorize-nál kevésbé izgalmas, viszont még mocskosabb (mindössze két dal nem kapta meg az explicit jelzőt). Az első két nóta, a PetSmart és a Cereal and Water különösen alulkevertek, de az utánuk következő Quiz és Garfield keményen odalöknek a falhoz. A káromkodásban viszonylag diszkrét (mármint kevésbé trágár, mint a legtöbb dala) Dangled lassít a túláradó szexualitásból, bár ebben és a Starbucksban hangja kissé elnyomja a chilles aláfestést. Egy kis vérpezsdítésként a Prenupba egzotikumot rakott, a Don't Post Me-t pedig futurizmussal tarkította. Szerelmes üzenettel zár az A.U.T.I.S.M., de ne gondoljuk azt, hogy CupcakKe olyan édes lenne, mint amilyen a neve, ugyanis valószínűleg a későbbiekben nem kíván megválni szexéhes és férfiszapuló stílusától.
Értékelés:
Cím: Eden Előadó: CupcakKe Kiadó: saját kiadású Megjelenés: 2018. november 9. 12 dal, 33 perc
A High School Musicallel híressé vált Ashley Tisdale nem csak a filmvásznon fakadt dalra: eddig két stúdiólemezt adott ki, a legutóbbit 2009-ben. Most kilenc év elteltével újra kezébe veszi a mikrofont; a harmadik Symptoms első kislemeze, a Voices in My Head megérkezett.
Tisdale diszkográfiája kevés hibával rendelkezik, mert mind a Headstrong, mind a Guilty Pleasure erős matériák voltak: előbbi a dance-et kitűnően egyesítette a poppal, míg utóbbi rockos beütésétől volt jó. Pech, hogy ezek a műfajok már alig felkapottak, így a színész-énekesnő az aktualitásokra hegyezte ki a fülét. Emiatt nehéz arra várni, hogy bármi egyediséget elénk rakjon; a Voices in My Head nem is hangzik többnek egy fantáziátlan alkotásnál. Szövegében Tisdale a fejében lévő hangokkal küzd, de megfogadja, hogy nem hallgat rájuk. Éneke alkalmazkodóan lehangolt, ezzel ellentétes a felüdült instrumentál, viszont végeredményében nem tartogatja azt a reményteliséget, amit üzenni akarna vele: hiányzik belőle a bátorság, bizonyításra nem adódik lehetősége benne.
Értékelés:
Cím: Voices in My Head Előadó: Ashley Tisdale Kiadó: Big Noise Music Group Megjelenés: 2018. november 8. 3 perc
Cheryl Tweedy, Cole vagy Fernandez-Versini most már csak simán Cheryl a Girls Aloudból kiválva mentorkodott az X Factorban, majd azzal párhuzamosan szólókarrierbe kezdett. Az elmúlt négy évet a színpadtól távol töltötte, ugyanis világra hozta első gyermekét, majd kiadta fia apjának, Liam Payne-nek az útját. Új dalát a szakítás ihlette.
Az énekesnő régi tagtársával, Nicola Robertsszel dolgozott, majd leszerződött a független 3 Beat Recordshoz. Tehát elvileg mostantól csekély felügyelet mellett, vagyis kiadói elvárások nélkül tevékenykedhet. Igen ám, de ő addig volt popsztár, ameddig a fejesek úgy akarták: a Love Made Me Do Itból hiányzik az a plusz, ami az átlagosnál feljebb lökné őt. Vagy amivel kevésbé tűnne elveszettnek.
A dal egyébként nem rossz, de felvezetői szerepben gyenge. A The Invisible Men producertrió ebben az évtizedben jócskán alulteljesít minőség tekintetében, és Cherylt se a legjobb dallamokkal halmozták el. A hiányos produkció a személyes szövegnek enged utat, amiben a sztár suckernek nevezi magát, amiért bedől minden fuckernek. A szerzők között Cheryl és Roberts mellett ott van Natasha Bedingfield is, valamint további(, irdatlanul sok) öt ember, akik talán egy slágert raktak le az asztalra (jelenleg első az iTuneson), de a tűz már alig pislákol Cheryl körül.
Értékelés:
Cím: Love Made Me Do It Előadó: Cheryl Kiadó: 3 Beat Records Megjelenés: 2018. november 9. 3 perc
2000-ben a Spice Girls már csak négy tagból állt, és harmadik stúdióalbumukat tervezték piacra dobni. Ez idő tájt mindegyikük a saját karrierjét is építgette (volt, aki már egyedül is megmutatkozott), emiatt a végén szétszéledtek. A bejegyzés egészen napjainkig követi a Spice Girls történetét. Ha lemaradtál volna az eddigi részekről, alább megtalálod a linkre kattintva.
1998 végén Melanie Brown és Victoria Beckham (Adams) bejelentették, hogy áldott állapotban vannak. 1999 februárjában Brown egy kislánynak, egy hónappal később Beckham egy kisfiúnak adott életet. Eközben Melanie Chisholm felvette első szólóalbumát, a Northern Start, valamint Emma Bunton közreműködött a Tin Tin Out What I Am című dalában.
1999 nyarán kezdték el felvenni harmadik, egyben utolsó lemezüket, a Forevert korábbi szerzőtársaikkal, Richard Stannarddel és Matt Rowe-val. Érettebb hangzást szerettek volna a tető alá hozni, ezért olyan amerikai producerekkel is együtt dolgoztak, mint Terry Lewis, Jimmy Jam, Rodney (Darkchild) és Fred Jenkins. „Mindig is jobban szerettünk Minneapolisban dolgozni – mesélte Jam. – De a körülmények úgy adták, hogy azt gondoltuk,»Dolgozzunk ott, ahol az előadó kényelmesen érzi magát.«. Ürügyre volt szükségünk, hogy Londonba látogassunk, mert oda azelőtt még nem jutottunk el. Öt dalt vittünk magunkkal, amikről azt gondoltuk, hogy jó lesz, és amelyek közül a Girls kettőt választott ki. Megvoltak a dallamok. Leültünk a szobába egy CD-lejátszóval, újra és újra hallgattuk a felvételt, a tagok pedig időnként előjöttek egy sorral, énekkel vagy valamivel. Nagyon együttműködők voltak. [...] Mindenkinek volt egy darab papírja, és mindenki mondott egy sort, valahogy így oldottuk meg.” Akárcsak Jimmy Jam és Terry Lewis, úgy Darkchild is a brit fővárosba érkezett testvérével, Fred Jenkinsszel és LaShawn Danielsszel. „Emlékszem, hogy szuperizgatottak voltunk. Mi mindig is szerettünk olyan emberekkel dolgozni, akik a siker csúcsán voltak, és le voltunk nyűgözve a Spice Girls történetétől” – mondta Fred Jenkins. 1999 szeptemberében egyéb elfoglaltságok miatt megállt a projekt, de decemberre egy visszatérő turné volt betervezve, a nyolc koncertből álló Christmas in Spiceworld, ahol a Spice Girls három új szerzeményt is előadott, méghozzá a W.O.M.A.N.-t, a Right Ya Backet és a Hollert: a W.O.M.A.N. hivatalosan sohasem jelent meg, mert tinipopos műfajú, és a turné után az R&B felé terelték a lemez milyenségét, a Right Ya Backet végül átdolgozták Darkchilddal, viszont a Holler ekkor már kész volt, és később kislemezként is elérhetővé vált.
2000: Forever
2000-ben mindegyik spice girl önállóan is szeretett volna érvényesülni, emiatt a Foreverre nem jutott elég idő, így egy évbe telt mire elkészült. Miután Stannardnek és Rowe-nak búcsút intettek, Darkchilddal fejezték be a dalokat júliusban.
A Spice Girlsnek még ekkor se volt menedzsere, és a kiadó A&R-munkatársa is távol tartotta magát a munkálatoktól. Később a Virgin Records elégedetlen volt a kész anyaggal: „Sajnos, egész idő alatt a karakterek és a Spice Girls íze elveszett a csúcsszuper amerikai producerek által. Ahelyett, hogy még nagyobbá, jobbá és fontosabbá tették volna őket, valahogy úgy éreztem, hogy az életerő eltűnt belőlük” – mesélte Ashley Newton, az A&R-es.
Az első kislemez a dupla oldalú Holler / Let Love Lead the Way volt 2000. október 23-án. A brit lista csúcsán debütált hat nappal később, ezzel a Spice Girls a kilencedik number one-ját tudhatta magáénak.
A Forever 2000. november 1-én jelent meg Japánban, november 6-án az Egyesült Királyságban, 7-én pedig az Egyesült Államokban.
A Forever borítója
Az eladási számok bukást mutattak: a szigetországban a második helyen debütált és csupán tíz hétig maradt a listán, míg az USA-ban még rosszabbul teljesített, mivel csak a harminckilencedik helyig jutott. Világszerte 4 millió darabot adtak el belőle, ami nem rossz, de az eddigi korongok mind 20-20 millió fölött találtak gazdára, ennélfogva nem lehetett azt sikerként értékelni, arról nem is beszélve, hogy hazájukban Chisholm szólóalbumából háromszor annyi kelt el, mint a Foreverből.
2000 decemberében bejelentették, hogy a Spice Girls szünetet fúj, hogy mindenki szólózhasson. Hivatalos különválásról nem volt szó soha, de a Spice Girls hét évig inaktív maradt, azóta pedig új albumot nem készítettek.
2007: Greatest Hits
Többévnyi pletykálkodás után a Spice Girls 2007. június 28-án hírül adta, hogy decemberben világ körüli turnéra indulnak. Geri Halliwell is visszatért a csapatba. A jegyek a londoni dátumokra harmincnyolc másodperc alatt elfogytak, így további hat koncertet ütemeztek be. 2007. november 5-én jelent meg eddigi utolsó kislemezük, a Headlines (Friendship Never Ends), amelyet régi slágergyárosaik, Stannard és Rowe írtak velük együtt, és a Wannabe szövegét is felhasználták hozzá. A dal első válogatásalbumukra, a Greatest Hitsre került fel egy másik új szerzemény, a Voodoo kíséretében.
A The Return of Spice Girls elnevezésű turné 2008. február 26-án ért véget Torontóban. Ázsiai, dél-amerikai, afrikai és ausztráliai dátumok is be voltak tervezve, de ezek először törölve, majd angliai dátumokkal lettek helyettesítve.
2012: Viva Forever! és az Olimpia
2010-ben hozzáláttak a Spice Girls-musical, a Viva Forever! előkészületeihez. A darabban a Spice Girls slágerei csendültek fel, ezenkívül Geri Halliwell és Melanie Chisholm egy-egy szólódala is helyet kapott benne. 2012. június 16-án mind az öt tag részt vett a sajtótájékoztatón, amit a St. Pancras Renaissance London Hotel rendeztek meg. A szálloda tizenhat évvel azelőtt a Wannabe videoklipjének helyszínéül szolgált. 2012. december 12-én tűzték műsorra az előadást, ám mindössze hat hónapig lehetett megnézni, mivel az negatív visszajelzéseket kapott és az érdeklődés is csekély volt iránta. Az utolsó show-n a csapatból csak Melanie Chisholm és Emma Bunton tűnt fel a közönségsoraiban.
2012. augusztus 12-én a Spice Girls újra színpadra lépett egy medley (a Wannabe és a Spice Up Your Life) erejéig az Olimpia záróceremóniáján, ami a legnézettebb pillanata volt az egész sporteseménynek.
A Spice Girls az Olimpián (BT)
2016–2018: GEM és második visszatérés
A Wannabe huszadik évfordulójára Geri Halliwell, Emma Bunton és Melanie Brown bejelentették, hogy hárman folytatják tovább a Spice Girlst GEM név alatt. A trióból nem lett végül semmi, mivel Halliwell terhes lett, s nem sokkal később szárnyra kaptak olyan híresztelések, hogy mind az öt tag csatlakozna egy újabb koncertsorozathoz.
2018 februárjában Victoria Beckham megosztotta Instagramon, hogy a Spice Girls harmadjára is összeállt, és hogy Simon Fuller ismét a menedzserük. Részletek csak 2018. november 5-én kerültek napvilágra, miszerint a Spice Girls Beckham nélkül hat show-t fog adni 2019-ben Nagy-Britanniában. A turnéjuk címe Spice World - 2019 UK Tour.
A Spice World - 2019 UK Tour posztere
Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a zenei történetekről!
Ariana Grande negyedik albumának megjelenése óta alig három hónap telt el, ő máris új lemezt készül piacra dobni, aminek a címe thank u, next lesz, és aminek az első kiadott dala is ugyanezt a titulust viseli.
Amikor azt írtam a Sweetenert elemző kritikában, hogy évek múlva ciki lehet, hogy Ariana Grande egyik szerzeményét vőlegénye után nevezte el, akkor túloztam: valójában hetek kellettek ahhoz, hogy Grande és Pete Davidson útjai különváljanak egymástól. Az új dalban az énekesnő búcsút int eddigi pasijainak, akiket a nevükön nevez az első verzében: „Azt hittem, hogy Seannal fogom végezni / De nem passzoltunk / Írtam néhány dalt Rickyről / Amiket most hallgatok és nevetek / Majdnem férjhez mentem / Pete-hez, annyira hálás vagyok / Bárcsak köszönetet mondhatnék Malcolmnak / Mert ő egy angyal volt”. Elmondja, hogy általuk a sok szeretet mellett fájdalmat is kapott, majd a nem túl ékes refrénben várja a következő hódolót. A bridge-ben reméli, hogy egyszer megházasodik, és bármi is történjen, „ez a dal legalább sikeres”. Nos, meglehet, hogy az lesz, mert hangzásilag a kortárs R&B-vel és a szintipoppal ott van, de a szövegírás sohasem volt Grande erőssége, ahogy most az egyszer sem a legjobb kontextussal töltötte meg a rímeknek kiszabott helyeket.
Értékelés:
Cím: thank u, next Előadó: Ariana Grande Kiadó: Republic Records Megjelenés: 2018. november 3. 3 perc
