Létezik egy rappernő, akit bizonyára sohasem fogunk a rádióban hallani. A 21 éves CupcakKe (született Elizabeth Eden Harris) 2015-ben vált internetes szenzációvá szabatos dalaival; hatalmasra duzzadt rajongói táborral rendelkezik, amellett az egyik legnagyobb zenei szaklap, a Pitchfork a kedvencei között listázta őt. (Tavaly például Charli XCX mindkét EP-jén hallhattuk a hölgyeményt.) Idei második (összességében a negyedik) albumán – aminek turnéposzterén fekete műbrokival pózol – is folytatja a testrés(z)ek közötti interakciókról való kinyilatkoztatást.
Arcpirítóan megfogalmazott szövegek, csak más meg ne tudja, mit hallgatunk éppen! CupcakKe a tömött hiphop-réteg egy sajátos jelleme, aki újfent simán a képünkbe tolja, hogy úgy szop, mint ahogy Jennifer Lopez táncol, vagy hogy a csúnyája egy dagadt macska, vagyis Garfield. Aki először hallgatná őt, az akár ezzel a lemezzel is kezdheti, hiszen minden olyan elhangzik rajta, ami az előzőeken is. Ám az Edenre már csak az utójáték maradt: az Ephorize-nál kevésbé izgalmas, viszont még mocskosabb (mindössze két dal nem kapta meg az explicit jelzőt). Az első két nóta, a PetSmart és a Cereal and Water különösen alulkevertek, de az utánuk következő Quiz és Garfield keményen odalöknek a falhoz. A káromkodásban viszonylag diszkrét (mármint kevésbé trágár, mint a legtöbb dala) Dangled lassít a túláradó szexualitásból, bár ebben és a Starbucksban hangja kissé elnyomja a chilles aláfestést. Egy kis vérpezsdítésként a Prenupba egzotikumot rakott, a Don't Post Me-t pedig futurizmussal tarkította. Szerelmes üzenettel zár az A.U.T.I.S.M., de ne gondoljuk azt, hogy CupcakKe olyan édes lenne, mint amilyen a neve, ugyanis valószínűleg a későbbiekben nem kíván megválni szexéhes és férfiszapuló stílusától.
Értékelés:
Cím: Eden Előadó: CupcakKe Kiadó: saját kiadású Megjelenés: 2018. november 9. 12 dal, 33 perc
A High School Musicallel híressé vált Ashley Tisdale nem csak a filmvásznon fakadt dalra: eddig két stúdiólemezt adott ki, a legutóbbit 2009-ben. Most kilenc év elteltével újra kezébe veszi a mikrofont; a harmadik Symptoms első kislemeze, a Voices in My Head megérkezett.
Tisdale diszkográfiája kevés hibával rendelkezik, mert mind a Headstrong, mind a Guilty Pleasure erős matériák voltak: előbbi a dance-et kitűnően egyesítette a poppal, míg utóbbi rockos beütésétől volt jó. Pech, hogy ezek a műfajok már alig felkapottak, így a színész-énekesnő az aktualitásokra hegyezte ki a fülét. Emiatt nehéz arra várni, hogy bármi egyediséget elénk rakjon; a Voices in My Head nem is hangzik többnek egy fantáziátlan alkotásnál. Szövegében Tisdale a fejében lévő hangokkal küzd, de megfogadja, hogy nem hallgat rájuk. Éneke alkalmazkodóan lehangolt, ezzel ellentétes a felüdült instrumentál, viszont végeredményében nem tartogatja azt a reményteliséget, amit üzenni akarna vele: hiányzik belőle a bátorság, bizonyításra nem adódik lehetősége benne.
Értékelés:
Cím: Voices in My Head Előadó: Ashley Tisdale Kiadó: Big Noise Music Group Megjelenés: 2018. november 8. 3 perc
Cheryl Tweedy, Cole vagy Fernandez-Versini most már csak simán Cheryl a Girls Aloudból kiválva mentorkodott az X Factorban, majd azzal párhuzamosan szólókarrierbe kezdett. Az elmúlt négy évet a színpadtól távol töltötte, ugyanis világra hozta első gyermekét, majd kiadta fia apjának, Liam Payne-nek az útját. Új dalát a szakítás ihlette.
Az énekesnő régi tagtársával, Nicola Robertsszel dolgozott, majd leszerződött a független 3 Beat Recordshoz. Tehát elvileg mostantól csekély felügyelet mellett, vagyis kiadói elvárások nélkül tevékenykedhet. Igen ám, de ő addig volt popsztár, ameddig a fejesek úgy akarták: a Love Made Me Do Itból hiányzik az a plusz, ami az átlagosnál feljebb lökné őt. Vagy amivel kevésbé tűnne elveszettnek.
A dal egyébként nem rossz, de felvezetői szerepben gyenge. A The Invisible Men producertrió ebben az évtizedben jócskán alulteljesít minőség tekintetében, és Cherylt se a legjobb dallamokkal halmozták el. A hiányos produkció a személyes szövegnek enged utat, amiben a sztár suckernek nevezi magát, amiért bedől minden fuckernek. A szerzők között Cheryl és Roberts mellett ott van Natasha Bedingfield is, valamint további(, irdatlanul sok) öt ember, akik talán egy slágert raktak le az asztalra (jelenleg első az iTuneson), de a tűz már alig pislákol Cheryl körül.
Értékelés:
Cím: Love Made Me Do It Előadó: Cheryl Kiadó: 3 Beat Records Megjelenés: 2018. november 9. 3 perc
2000-ben a Spice Girls már csak négy tagból állt, és harmadik stúdióalbumukat tervezték piacra dobni. Ez idő tájt mindegyikük a saját karrierjét is építgette (volt, aki már egyedül is megmutatkozott), emiatt a végén szétszéledtek. A bejegyzés egészen napjainkig követi a Spice Girls történetét. Ha lemaradtál volna az eddigi részekről, alább megtalálod a linkre kattintva.
1998 végén Melanie Brown és Victoria Beckham (Adams) bejelentették, hogy áldott állapotban vannak. 1999 februárjában Brown egy kislánynak, egy hónappal később Beckham egy kisfiúnak adott életet. Eközben Melanie Chisholm felvette első szólóalbumát, a Northern Start, valamint Emma Bunton közreműködött a Tin Tin Out What I Am című dalában.
1999 nyarán kezdték el felvenni harmadik, egyben utolsó lemezüket, a Forevert korábbi szerzőtársaikkal, Richard Stannarddel és Matt Rowe-val. Érettebb hangzást szerettek volna a tető alá hozni, ezért olyan amerikai producerekkel is együtt dolgoztak, mint Terry Lewis, Jimmy Jam, Rodney (Darkchild) és Fred Jenkins. „Mindig is jobban szerettünk Minneapolisban dolgozni – mesélte Jam. – De a körülmények úgy adták, hogy azt gondoltuk,»Dolgozzunk ott, ahol az előadó kényelmesen érzi magát.«. Ürügyre volt szükségünk, hogy Londonba látogassunk, mert oda azelőtt még nem jutottunk el. Öt dalt vittünk magunkkal, amikről azt gondoltuk, hogy jó lesz, és amelyek közül a Girls kettőt választott ki. Megvoltak a dallamok. Leültünk a szobába egy CD-lejátszóval, újra és újra hallgattuk a felvételt, a tagok pedig időnként előjöttek egy sorral, énekkel vagy valamivel. Nagyon együttműködők voltak. [...] Mindenkinek volt egy darab papírja, és mindenki mondott egy sort, valahogy így oldottuk meg.” Akárcsak Jimmy Jam és Terry Lewis, úgy Darkchild is a brit fővárosba érkezett testvérével, Fred Jenkinsszel és LaShawn Danielsszel. „Emlékszem, hogy szuperizgatottak voltunk. Mi mindig is szerettünk olyan emberekkel dolgozni, akik a siker csúcsán voltak, és le voltunk nyűgözve a Spice Girls történetétől” – mondta Fred Jenkins. 1999 szeptemberében egyéb elfoglaltságok miatt megállt a projekt, de decemberre egy visszatérő turné volt betervezve, a nyolc koncertből álló Christmas in Spiceworld, ahol a Spice Girls három új szerzeményt is előadott, méghozzá a W.O.M.A.N.-t, a Right Ya Backet és a Hollert: a W.O.M.A.N. hivatalosan sohasem jelent meg, mert tinipopos műfajú, és a turné után az R&B felé terelték a lemez milyenségét, a Right Ya Backet végül átdolgozták Darkchilddal, viszont a Holler ekkor már kész volt, és később kislemezként is elérhetővé vált.
2000: Forever
2000-ben mindegyik spice girl önállóan is szeretett volna érvényesülni, emiatt a Foreverre nem jutott elég idő, így egy évbe telt mire elkészült. Miután Stannardnek és Rowe-nak búcsút intettek, Darkchilddal fejezték be a dalokat júliusban.
A Spice Girlsnek még ekkor se volt menedzsere, és a kiadó A&R-munkatársa is távol tartotta magát a munkálatoktól. Később a Virgin Records elégedetlen volt a kész anyaggal: „Sajnos, egész idő alatt a karakterek és a Spice Girls íze elveszett a csúcsszuper amerikai producerek által. Ahelyett, hogy még nagyobbá, jobbá és fontosabbá tették volna őket, valahogy úgy éreztem, hogy az életerő eltűnt belőlük” – mesélte Ashley Newton, az A&R-es.
Az első kislemez a dupla oldalú Holler / Let Love Lead the Way volt 2000. október 23-án. A brit lista csúcsán debütált hat nappal később, ezzel a Spice Girls a kilencedik number one-ját tudhatta magáénak.
A Forever 2000. november 1-én jelent meg Japánban, november 6-án az Egyesült Királyságban, 7-én pedig az Egyesült Államokban.
A Forever borítója
Az eladási számok bukást mutattak: a szigetországban a második helyen debütált és csupán tíz hétig maradt a listán, míg az USA-ban még rosszabbul teljesített, mivel csak a harminckilencedik helyig jutott. Világszerte 4 millió darabot adtak el belőle, ami nem rossz, de az eddigi korongok mind 20-20 millió fölött találtak gazdára, ennélfogva nem lehetett azt sikerként értékelni, arról nem is beszélve, hogy hazájukban Chisholm szólóalbumából háromszor annyi kelt el, mint a Foreverből.
2000 decemberében bejelentették, hogy a Spice Girls szünetet fúj, hogy mindenki szólózhasson. Hivatalos különválásról nem volt szó soha, de a Spice Girls hét évig inaktív maradt, azóta pedig új albumot nem készítettek.
2007: Greatest Hits
Többévnyi pletykálkodás után a Spice Girls 2007. június 28-án hírül adta, hogy decemberben világ körüli turnéra indulnak. Geri Halliwell is visszatért a csapatba. A jegyek a londoni dátumokra harmincnyolc másodperc alatt elfogytak, így további hat koncertet ütemeztek be. 2007. november 5-én jelent meg eddigi utolsó kislemezük, a Headlines (Friendship Never Ends), amelyet régi slágergyárosaik, Stannard és Rowe írtak velük együtt, és a Wannabe szövegét is felhasználták hozzá. A dal első válogatásalbumukra, a Greatest Hitsre került fel egy másik új szerzemény, a Voodoo kíséretében.
A The Return of Spice Girls elnevezésű turné 2008. február 26-án ért véget Torontóban. Ázsiai, dél-amerikai, afrikai és ausztráliai dátumok is be voltak tervezve, de ezek először törölve, majd angliai dátumokkal lettek helyettesítve.
2012: Viva Forever! és az Olimpia
2010-ben hozzáláttak a Spice Girls-musical, a Viva Forever! előkészületeihez. A darabban a Spice Girls slágerei csendültek fel, ezenkívül Geri Halliwell és Melanie Chisholm egy-egy szólódala is helyet kapott benne. 2012. június 16-án mind az öt tag részt vett a sajtótájékoztatón, amit a St. Pancras Renaissance London Hotel rendeztek meg. A szálloda tizenhat évvel azelőtt a Wannabe videoklipjének helyszínéül szolgált. 2012. december 12-én tűzték műsorra az előadást, ám mindössze hat hónapig lehetett megnézni, mivel az negatív visszajelzéseket kapott és az érdeklődés is csekély volt iránta. Az utolsó show-n a csapatból csak Melanie Chisholm és Emma Bunton tűnt fel a közönségsoraiban.
2012. augusztus 12-én a Spice Girls újra színpadra lépett egy medley (a Wannabe és a Spice Up Your Life) erejéig az Olimpia záróceremóniáján, ami a legnézettebb pillanata volt az egész sporteseménynek.
A Spice Girls az Olimpián (BT)
2016–2018: GEM és második visszatérés
A Wannabe huszadik évfordulójára Geri Halliwell, Emma Bunton és Melanie Brown bejelentették, hogy hárman folytatják tovább a Spice Girlst GEM név alatt. A trióból nem lett végül semmi, mivel Halliwell terhes lett, s nem sokkal később szárnyra kaptak olyan híresztelések, hogy mind az öt tag csatlakozna egy újabb koncertsorozathoz.
2018 februárjában Victoria Beckham megosztotta Instagramon, hogy a Spice Girls harmadjára is összeállt, és hogy Simon Fuller ismét a menedzserük. Részletek csak 2018. november 5-én kerültek napvilágra, miszerint a Spice Girls Beckham nélkül hat show-t fog adni 2019-ben Nagy-Britanniában. A turnéjuk címe Spice World - 2019 UK Tour.
A Spice World - 2019 UK Tour posztere
Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a zenei történetekről!
Ariana Grande negyedik albumának megjelenése óta alig három hónap telt el, ő máris új lemezt készül piacra dobni, aminek a címe thank u, next lesz, és aminek az első kiadott dala is ugyanezt a titulust viseli.
Amikor azt írtam a Sweetenert elemző kritikában, hogy évek múlva ciki lehet, hogy Ariana Grande egyik szerzeményét vőlegénye után nevezte el, akkor túloztam: valójában hetek kellettek ahhoz, hogy Grande és Pete Davidson útjai különváljanak egymástól. Az új dalban az énekesnő búcsút int eddigi pasijainak, akiket a nevükön nevez az első verzében: „Azt hittem, hogy Seannal fogom végezni / De nem passzoltunk / Írtam néhány dalt Rickyről / Amiket most hallgatok és nevetek / Majdnem férjhez mentem / Pete-hez, annyira hálás vagyok / Bárcsak köszönetet mondhatnék Malcolmnak / Mert ő egy angyal volt”. Elmondja, hogy általuk a sok szeretet mellett fájdalmat is kapott, majd a nem túl ékes refrénben várja a következő hódolót. A bridge-ben reméli, hogy egyszer megházasodik, és bármi is történjen, „ez a dal legalább sikeres”. Nos, meglehet, hogy az lesz, mert hangzásilag a kortárs R&B-vel és a szintipoppal ott van, de a szövegírás sohasem volt Grande erőssége, ahogy most az egyszer sem a legjobb kontextussal töltötte meg a rímeknek kiszabott helyeket.
Értékelés:
Cím: thank u, next Előadó: Ariana Grande Kiadó: Republic Records Megjelenés: 2018. november 3. 3 perc
Az NSYNC egykori szépfiúja (aki egyébként az első N betű volt a nevükben) az évek során tett arról, hogy ne a csapat tagjaként legyen ismert: Justin Timberlake tizenhat éves szólókarrierjére nem csak óriási slágerek, de többévnyi (közel évtizedes) szünetek is jellemzők. Ezidáig öt lemezt adott ki, ezek kerültek rangsorolásra alább.
A legaktuálisabb lemezzel kezdeni a listát azt jelenti, hogy Timberlake jelenleg válságban van. Hogy ebből ki fog-e lábalni, azt majd az idő eldönti. Sajnos a Man of the Woods közel katasztrofálisra sikeredett, mivel túl nagy a kuszaság benne; nem csak tételenként, de a dalokban is ugrál a műfajok között nem éppen elviselhető módon... Érthetetlen, hogy felesége, Jessica Biel miért nevezte ezt élete művének, mikor egyértelműen diszkográfiájának hátsó felébe való. Amiket érdemes lepörgetni... Sauce, Say Something Hanyagolhatók... Flannel, Livin' Off the Land, Supplies, Hers (Interlude)
4. The 20/20 Experience (2013)
The 20/20 Experience
Vannak, akik a The 20/20 Experience két részét egynek szeretik venni, de én külön szoktam választani, mert nem egyszerre jelentek meg. Az elsőként kijött gyűjtemény nem annyira jó, mint a folytatás, de önmagában azért eléggé klassz, még ha a lista utolsó előtti helyén is foglalt helyet. Talán a The 20/20 Experience-en van néhány félrecsúszott ötlet: a That Girl tinglitangli, a Spaceship Coupe hangeffektjei automatikus skippelést vonnak maguk után, a Strawberry Bubblegum a nyolcperces hosszúságától unalmas. De a Mirrors karriermérföldkő, ahogyan a Don't Hold the Wall is kislemezformát érdemelt volna. Amiket érdemes lepörgetni... Don't Hold the Wall, Tunnel Vision, Mirrors Hanyagolhatók... Spaceship Coupe, That Girl, Strawberry Bubblegum
3. Justified (2002)
Justified
Az NSYNC-ből épphogy kivált Timberlake-nek nem jósoltak nagy jövőt szólóelőadóként, mert csak második kislemezével, a Cry Me a Riverrel lett sikeres (azért nem biztos, hogy ez megtörtént volna, ha szövegében nem exének, Britney Spearsnek üzengetne). Ez volt első alkalom, amikor Timbalanddel együtt dolgozott, s akivel azóta is elválaszthatatlanul zenélnek. A Justifiednak vannak olyan részei, amik felett eljártak az évek, de a kislemezre kimásolt darabok egyaránt erősek. Amiket érdemes lepörgetni... Señorita, Like I Love You, Cry Me a River Hanyagolhatók... Still on My Brain, (And She Said) Take Me Now, Never Again
2. The 20/20 Experience 2 of 2 (2013)
The 20/20 Experience 2 of 2
Utólag nem volt rendben az a stratégia, hogy a The 20/20 Experience két részének megjelenését mindössze pár hónap választotta el egymástól, mert a kritikusok egytől egyig az elsőt érezték jobbnak. Pedig igazából a második LP több kiemelkedőbb pillanatot takar, mivel itt Timberlake szókimondóbb, és a hangszereléshez is bátrabban nyúlt. Ami kilóg, az a Michael Jacksont idéző Take Back the Night és a countryasított Drink You Away; míg utóbbi nagyon keményen betalál, addig előbbi nem több egy gyenge utánzásnál. Amiket érdemes lepörgetni... Drink You Away, TKO, Only When I Walk Away, Not a Bad Thing Hanyagolhatók... Take Back the Night, You Got It On
1. FutureSex/LoveSounds (2006)
FutureSex/LoveSounds
Az ekkor 25 éves Timberlake a FutureSex/LoveSoundsszal mindent elért: három listavezető dal az USA-ban, négy Grammy-díj, tízmillió eladott példány. A FutureSex/LoveSounds szokatlan struktúrájáról is ismert (amit később a The 20/20 Experience mindkét korongján újrahasznált), ugyanis különböző szerzeményeket olvasztott egybe, ezzel gigászi hosszúságú dalokat létrehozva. A lemez a mai napig frissnek érződik: a My Love nem csak Timberlake, de Timbaland egyik legjobbja is, a Losing My Way balladaként teszi a ráosztott dolgát, a LoveStoned pedig annyira az ő stílusa, hogy másnak nem is állna jól. Amiket érdemes lepörgetni... Losing My Way, My Love, LoveStoned / I Think She Knows, SexyBack Hanyagolhatók... Damn Girl, Chop Me Up
Kövesd a blogot Facebookon vagy Twitteren, ha értesülni szeretnél a legfrissebb zenei listákról!
Nem könnyű az egyslágeres előadók élete, ugyanis nehéz kitörni abból a skatulyából, amit egyedüli sikerük zárt be. A három évvel ezelőtti E•MO•TION-nel senki nem tudott belekötni Carly Rae Jepsenbe, mert habár a Call Me Maybe egy bugyuta (de mélyen legbelül okés) sláger volt, a lemez majdnem tökéletesre sikeredett. Szóval ő túl van a nagy pillanaton, csak nem biztos, hogy azzal az ominózus dallal kellett volna, hogy megtörténjen. Jepsen a kritikusok kedvence, de vajon új dalára, a Party for One-ra a közönség is rákattan?
Először is le kell szögezni, hogy az E•MO•TION egészében az volt a legjobb, hogy Jepsen tökéletesen megtalálta a saját stílusát, és pótolta azt a fajta profizmust, ami az előző Kissből hiányzott. A Party for One a szintipopos ráhajlásával illeszkedik az eddigiekhez, ám kisebb mértékű szájbarágós popot is belerakott, így a Tonight I'm Getting Over You és a Run Away with Me közé szorult be. Dalszövegileg Jepsen saját magát szórakoztatja, ha más ezt nem teszi meg neki. Azért az önkielégítésről szóló, keserédes hangulatú himnuszok közé (például Robyn Dancing on My Ownja mellé) nem fog bekerülni, mivel túlságosan is cuki, de a hallottak alapján az E•MO•TION hamarosan új korong formájában folytatódik, és ez egyértelműen örömre ad okot.
Értékelés:
Cím: Party for One Előadó: Carly Rae Jepsen Kiadó: School Boy Records, Interscope Records Megjelenés: 2018. november 1. 3 perc
